Emelie minden lelkesedése köddé vált.

Akárhányszor is próbálkozott William, vagy bármit is tett utána, a nő nem érzett semmit.

Jó neveltetés, hagyománytisztelő, elítéli a házasság előtti viszonyt.

Mit jelentett ez? Azt tervezte, hogy feleségül veszi Daphnét?

…

Visszatérve a Cloudex vállalathoz, Emelie-t hivatalos bejelentés nélkül ugyan, de lefokozták: vezető titkárnőből általános titkárnővé vált.

Most Daphne foglalta el a korábbi asztalát, Emelie-t pedig arra a helyre száműzték, ahol korábban Daphne ült asszisztensként.

Új helye az ajtó melletti sarokban volt. Jelentéktelen volt, és mivel hosszú ideje nem használták, felhalmozódott rajta a limlom.

Az adminisztrációs részleg még nem intézkedett a takarításról, mivel váratlanul érte őket Emelie hirtelen visszatérése.

Kissé kínos helyzet volt.

Emelie azonban úgy döntött, nem zavarja az adminisztrációt, és szenvtelen arccal maga látott neki a rendrakásnak.

Amikor Daphne megérkezett és észlelte a helyzetet, sietve odalépett Emelie-hez.

– Hoven kisasszony, sajnálom, korábban akartam jönni, hogy rendet rakjak, de feltartott a forgalom... Azonnal felszabadítom ezt a helyet, és visszaadom önnek a széket.

Emelie egy ronggyal törölte a port, miközben válaszolt:

– Az irodai felszerelés a vállalat tulajdona, nem az enyém. Nincs mit „visszaadni nekem”. Middleton úr önnek utalta ki azt az asztalt, tehát az öné.

Daphne bűntudatosan harapta be az ajkát.

– Akkor... segítek takarítani.

Emelie levegőnek nézte, Daphne pedig magára vállalta, hogy a felesleges holmikat a raktárba viszi.

Amikor Daphne visszatért, tett egy kitérőt a mosdóba, hogy kezet mosson, és véletlenül fültanúja lett két kolléganő beszélgetésének, akik kora reggel éppen a sminkjüket igazították.

– Hoven kisasszonyt visszahívták, hallottad?

– Igen, úgy hallottam, tegnap jött vissza Middleton úrral Vinetownból. Ma már valószínűleg itt is van.

– Megmondtam én, Middleton úr nem tud megválni Hoven kisasszonytól.

Daphne megtorpant.

– Ami a munkabírást illeti, Hoven kisasszony persze kifogástalan, de ami a többit illeti... Middleton úrnak ott van Daphne, nem?

A kolléganő gyorsan rászólt:

– Pszt! Elfelejtetted, mi történt azzal a marketingessel? Ne beszélj ilyen nyíltan!

A másik visszavágott:

– Csak mi ketten vagyunk itt. Ha egyikünk sem jártatja a száját, ki tudná meg?

Ez ésszerűnek tűnt a kolléganő számára. Így folytatta a véleménycserét:

– Szerintem Middleton úr Hoven kisasszonyt is kedveli.

– Pontosan, Hoven kisasszony már három éve van Middleton úr mellett. Tűzön-vízen át kitartottak egymás mellett. Azt hiszem, van egy mondás: „Csak akkor léphetsz előre, ha felszabadul a hely a csúcson”!

Miután végeztek, mindketten kiléptek a mosdóból, és összerezzentek, amikor meglátták Daphnét.

A lány úgy tett, mintha éppen akkor érkezett volna, és nem hallotta volna a szóváltást. Köszönt nekik:

– Jó reggelt!

Erőltetett mosollyal válaszoltak:

– Jó reggelt, elég korán beértél.

Aztán sietve távoztak.

…

Délben Emelie és Daphne is elkísérte Williamet egy ügyféltalálkozóra.

William lelkesnek tűnt, hogy Daphne tapasztalatot szerezzen, és célzást tett rá, hogy a vezető titkárnői pozícióra szeretné felkészíteni.

Emelie éppen a közelgő ebéd részleteiről tájékoztatta Williamet. Daphne, mivel nem talált alkalmat, hogy hozzászóljon, előresietett, hogy kinyissa a kocsiajtót.

Azonban még mielőtt kinyithatta volna, fájdalmasan felszisszent.

William észrevette az arckifejezésének változását, és megkérdezte:

– Mi a baj?

– Ó, semmi – felelte a lány, bár láthatóan fájdalmai voltak, ahogy kinyitotta az ajtót.

William aggodalma fokozódott.

– Mi történt a kezeddel?

Daphne óvatosan masszírozta a könyökét, miközben válaszolt:

– Csak meghúztam egy kicsit, amikor valami nehezet cipeltem.

William bosszúsan kérdezte:

– Mégis mit cipeltél?

Daphne halkan megjegyezte:

– Hoven kisasszony asztala nem volt kitakarítva, ezért a raktárba vittem néhány holmit, és közben meghúztam a karom. Nem hittem, hogy komoly, de most fáj, ha bármit is húznom kell.

– Ilyen vékony karokkal és lábakkal miféle nehéz tárgyakat emelgetsz? Legközelebb ne próbáld túlerőltetni magad; vannak erre embereink – mondta William.

Aztán Emelie felé fordult.

– Te menj előre az ügyféltalálkozóra, én elviszem őt a kórházba egy kivizsgálásra.

Daphne azonnal tiltakozott:

– Nincs rá szükség, Middleton úr. Elég, ha szerzek egy kis kenőcsöt az ügyféltalálkozó után.

Emelie szenvtelen érdeklődéssel figyelte a jelenetet, majd közbeszólt:

– Az ügyfél hosszú utat tett meg, Middleton úr. Az ön jelenléte a megbeszélésen elengedhetetlen.

William meggondolta magát, és így szólt:

– Emelie, vegyél egy kis kenőcsöt Daphnénak. Mi addig folytatjuk az ügyféllel.

Daphne megszólalt:

– Köszönöm, Hoven kisasszony.

Ahogy elhajtottak, Emelie egyedül maradt. Az autó nélküle száguldott el.