KAT SZEMSZÖGE

– DE IGEN, MEGTEHETI – mondja egy hang mögötte. Tudom, hogy dühös. Hogy a fenébe áll még mindig a lábán, miután 24 órája ébren van?

Graham megfordul, és elsápad, ahogy visszanéz a lányra, akit egykor ismert. Már nem az a kislány, akit hátrahagyott.

A férfi felé villámlik a tekintete, de hirtelen egy morgást hallunk: – TÁRSAM.

Mindannyian visszanézünk Blake-re; Izzyt bámulja. Ó, a francba, ez nem lesz jó.

Izzy ránéz, miközben Graham és Dale felé sétál, kifejezéstelen arccal. – Jobb, ha visszavesztek – mondja vicsorogva.

Látom, hogy Puna próbál előtörni. A belőle áradó erő intenzív. Alice az unokatestvérére néz, és elmosolyodik.

– Ne beszélj... – de Dale-t félbeszakítja a lány morgása, és a szeme színe kékről élénkzöldre vált. – Nem akarsz felhúzni, TESTVÉR. – Mindannyian döbbenten nézünk rá. Alice és én tudjuk, milyen az, amikor Puna és Izzy hangja egyesül, de szórakoztató ezt kívülről nézni.

Átnézek Blake-re. Blake még mindig Izzyt, a társát bámulja.

– Mi van? Azt hitted, nem tudom, hogy a fia vagy? Már az állomáson sejtettem, ki vagy; mindkettőtöknek ugyanolyan szaga van – mondja Dale-nek, de aztán Graham felé fordul. – És az, hogy úgy teszel, mintha az apám lennél, aki mindig is volt nekem, soha nem fog működni. Tíz évig nem voltál ott nekem, szóval miért kellene, hogy most az életem része legyél? – Graham sértettnek tűnik, de mit gondolt, mit ér el azzal, hogy idejön? Megmondtam neki, hogy Izzy hallani sem akar róla. Még Dale-ről sem tudott, és még mindig nem tud a húgáról, akivel még nem találkozott.

Egy lépéssel közelebb megy, szeme egyikükről sem veszi le a tekintetét. Puna közel van; erejét felerősíti Izzy haragja irántuk. Kíváncsi vagyok, ők is érzik-e, ahogy mi.

– Idefigyeljetek, és figyeljetek jól: nem akarok semmi közöset veled vagy azzal a családdal, ami a tiéd. Tíz évre magamra hagytál, hogy túléljek, és tökéletesen boldogultam. Ha visszajöttök ide, kiengedem a párducomat, és ő nem olyan barátságos, mint én; ő rosszabb – mondja vicsorogva. – Most pedig távozzatok, vigyétek, amiért jöttetek, és menjetek.

Beseper közéjük, és felém tart.

Ekkor veszem észre, hogy a Minnie egeres pizsamájában van; biztosan megérezte a férfit a ház előtt korábban.

Blake még mindig őt nézi. Mielőtt bárki más szólhatna, a lány felé fordul. – Ó, és Alfa, nem akarok társat – mondja.

A férfi hangosan felmordul. – Ezt nem gondolod komolyan – mondja, alig tartva kordában magát és a farkasát.

A lány visszanéz rá, és megvonja a vállát. – Vedd tudomásul, amit mondtam, és menj el. Csak pár hétig vagyok itt, aztán újra elmegyek – mondja.

Blake visszanéz rá, de nem szól semmit; megbántottnak tűnik. Ismerem az okok egy részét, amiért nem akar társat, mivel szörnyű emlékek kísértik. Általában véve utálja a férfiakat, és jó oka van rá.

Az Izzyből áradó erőt nehéz kezelni. Néhány pillanat múlva Grahamhez és Dale-hez fordulok. – Azt hiszem, most mindannyiótoknak távoznia kellene – mondom. – Ne felejtsétek el a süteményeket kifelé menet.

Dale rám néz és elmosolyodik, némán tátogva egy köszönömöt. A süteményekre néz, de látszik rajta, hogy szeretne még beszélni.

Dale visszahúzza Blake-et, kivezetve őt az ajtón az éppen begördülő SUV-hoz. Graham még beszélni akar, de felsóhajt; felkapja a dobozokat, és viszi magával. Alice tartja neki az ajtót.

Miután behelyezi őket a második SUV-ba, ami épp most állt meg, Graham odamegy az autóhoz és beszáll. Másodperceken belül elhajtanak.

Dale még egyszer visszalép a kávézóba az utolsó dobozért. Izzy és én a pulttól figyeltük őket. Megáll az ajtóban, és a válla felett visszanéz ránk. – Tudom, mit tett az apánk; nem helyeslem. Szeretném megismerni a nővéremet, ha lehetséges – mondja. Izzyből kicsusszan egy halk morgás.

A fiú sértettséggel a szemében bámul rá, és azt mondja: – Sajnálom, Izzy –, majd megfordul, hogy elmenjen.

Alice becsukja az ajtót, és visszanéz ránk.

– Nos, uncsitesó, nagyon örülök, hogy itt vagy – mondja egy félmosollyal.

Izzy odasétál hozzá és elmosolyodik. Megölelik egymást. Mindketten visszanéznek rám, de mielőtt bármelyikük szólhatna...

– Honnan tudtad? – kérdezem Izzyt.

Izzy egy pillanatig rám néz. – Megéreztem az illatát odakint; felébresztette Punát. De a többi dologról is tudtam; mindig is tudtam. Csak sosem mondtam el neked – mondja.

– Még jobban gyűlölöm azt az embert; sosem jött értem – mondja, és a gyűlölet újra átjárja. Tudom, hogy fáj neki. Grahamnek sok mindenért kell felelnie, és talán ő az oka annak is, hogy Izzy nem akarja a társát sem.

– Nos, zárjuk be ezt a helyet; úgy nézel ki, mint akinek ágyban lenne a helye – mondom nevetve.

Izzy lenéz magára, és Alice is észreveszi. Mindketten nevetnek. Körbejárjuk a kávézót, hogy megbizonyosodjunk róla, minden le van kapcsolva, az asztalok le vannak törölve, és a székek a szokásos helyükön vannak.

Izzy ásít.

– Pihenned kell – mondom neki.

Bólint. – Menjünk haza – mondja, majd Alice-hez fordul. – Te jössz? Tarthatnánk egyet a híres ottalvós bulijainkból.

Alice mosolyogva néz rá, de megrázza a fejét.

Tudom, hogy ez nem fog megtörténni, mivel Alice az ünnepségre megy a társával.

– Nem tudok, uncsitesó, szükséged van a szépítő alvásodra – mondja.

– Még ne mondd el neki Pault, Anya – üzeni gondolatban nekem. Elmosolyodom. Alice csak néhány okát ismeri annak, miért nem akar Izzy társat, de már most fél elmondani neki, nem tudva, hogyan reagálna Izzy, ha megtudná, hogy neki van társa.

Izzyből újabb ásítás tör elő, és nevetünk.

– Gyerünk, Csipkerózsika, ideje lefeküdni – mondom, kivezetve őt a kávézó ajtaján, a ház felé véve az irányt.