Hallom Graham alfa lépteit, ahogy visszasétál a folyosón, elhagyva a pincét. Ryan megszorítja a nyakamat, kieresztve farkaskarmait, amitől felvonyítok.

Amint az ajtó becsapódik, Ryan elengedi a nyakamat, és elém térdel. Arca eltorzult a dühtől. Szeme feketén vibrál, ahogy farkasa, Dagger a felszínre tör.

Megragadja a vállamat, durván megráz: – Mi a fenét csináltál, hogy ennyire felbőszítetted?

Miért nem ver meg, ahogy azt Graham alfának mondta? Egész testem megfeszül, kerülöm a szemkontaktust vele. Annyira remegek, hogy megszólalni sem tudok. A gondolat, hogy két ember ver rendszeresen életem végéig... ez egyszerűen nem lehet valóság. Vagy mégis?

Hogyan engedheti ezt a Holdistennő? Meg akarok halni. Ez nem túlzás. Ez nem drámázás. Kérlek, Istennő, ne hagyd ezt. Csak hadd haljak meg.

Annyira remegek, hogy térdre esem. Hisztérikusan zokogni kezdek, és az agyam lekapcsol, képtelen racionálisan gondolkodni.

Ryan megragadja az államat, és arra kényszerít, hogy belenézzek hideg szürke szemébe. Egy pillanatig rémülten néz rám: – M-mi történt a szemeddel?

Kezét az államról közvetlenül a szemem alá csúsztatja. Érzem, ahogy keze remeg az arcomon.

– T-te valami hibrid vagy, vagy mi?

Csak annyit tudok tenni, hogy nemet intek a fejemmel a zokogások között. Ahogy rázom a fejem, érzem, hogy hüvelykujjait az alsó szemhéjamnak nyomja, eltakarva a látásomat.

Ó, ne, ne, ne, ki fogja szúrni a szemem.

Szent ég! Látta az ibolyaszínt. Meg fog vakítani. Ráteszem a kezem az övére, próbálom elhúzni. Hallom magam sikítani: – NENENENEEE! ÁLLJ!! Ne vedd ki a szemeimeeeet! KÉÉÉRLEEEK!!!

Egyetlen pillanatra megfagy az idő. Nem úgy értem, hogy úgy tűnik, mintha megállna az idő, mert egy traumatikus helyzet közepén vagyok. Nem, az idő ténylegesen megfagyott. Nos, fagyott mindenki számára, kivéve engem, úgy kellene mondanom. Érzem a levegőben.

Csak egy pillanatig tart. Könnyedén elhúzom Ryan kezét az arcomról. A düh és a zavarodottság keveréke ráfagyott az arcára. Mellette egy légy lebeg a levegőben megállva. A mögötte lévő falon lévő óra másodpercmutatója megállt. A vízcseppek nem értek földet, esernyő alakú fröccsenéseket hagyva a padlón lévő tócsákban.

Mi a... fene? A Holdistennő meghallgatott? Megkönyörült rajtam? Hagyta, hogy meghaljak?

Tágra nyílt szemekkel nézek vissza Ryanre. A kezeim lilán világítanak. Amilyen gyorsan megállt, az idő újra elindul. Ryan sikoltozni kezd, és ellöki magát tőlem. A kézfeje, ahol a kezem hozzáért, vörös és duzzadt.

Lenézek a kezemre. Újra normális, nem világít lilán. De komolyan, mi a fene történt az imént?

Szorosan behunyom a szemem, várva Ryan megtorlását.

– Ha bárkinek elmondod, megöllek – mondja a fülembe. Aztán gyomorszájon vág, kiütve a levegőt a tüdőmből.

Hallom lépteit, ahogy kifut a folyosón, majd ki az ajtón. Nem tudom, meddig ülök így, de amikor végre kinyitom a szemem, megkönnyebbülten sóhajtok fel.

Még egy darabig az ágyamnak dőlök, zokogva, remegve és próbálva levegőhöz jutni. Nem bántott? Biztosan vissza fog jönni. Beleszippantok a levegőbe, de az illata eltűnt. Figyelek, de a pince többi részéből sem jönnek hangok. Egyedül vagyok.

– Istennő, köszönöm, hogy megmentettél. Köszönöm – mondom hangosan, arra az esetre, ha az imént tapasztalt csoda neki köszönhető.

Kimerültnek érzem magam, de kezdek megnyugodni. Oké, Kas, koncentrálj. Meg kell csinálnom a vacsorát a falkának, különben Graham alfa megtalál és meggyilkol. Nem hiszem, hogy ez túlzás lenne. Még ha meg is próbálnék elszökni, vagy ő, vagy Ryan megtalálna, mielőtt elhagynám a területet. Azt hiszem, ezen a ponton tényleg megölne. Ha már itt tartunk, csak idő kérdése volt, hogy Ryan visszajöjjön, és szarrá verjen, ahogy az apja mondta neki.

Veszek néhány mély lélegzetet, és ráveszem magam, hogy lemenjek a folyosón a mosdóhoz megmosakodni. Hideg vizet locsolok az arcomra, és belenézek a mocskos tükörbe. Mindkét szemem tiszta ibolyaszín most már. Az ezüstös csíkok kezdik átvenni az uralmat a hajamon. Nem olyan, mint egy öregember haja. Ezüstfehér, ami szinte csillog, még a pince félhomályában is. Olyan fura, kizárt, hogy hozzá tudjak szokni ehhez az új külsőhöz.

Visszamegyek a szobámba, és felveszek egy leggingset és egy pólót. Felteszem a baseballsapkát, amit Diane adott, mélyre húzva a karimáját, hogy elrejtse a szememet. A vacsora alatt gyilkos pillantásokat kapok Graham alfától. Ügyelek rá, hogy a szememet a padlón tartsam, hogy ne lássa a színét. Ryan minden esélyt megragadva bámul rám. Vacsora után a szokásosnál tovább tart feltölteni az éléskamrákat, mert bárki is csinálta, amíg a kórházban voltam, fogalma sem volt, mit csinál.

Már jóval éjfél után van, amikor lerogyok az ágyamra, és behunyom a szemem. Június 20-a, gondolom magamban. Az iskola utolsó napja. Nos, másoknak legalábbis, nekem nem. Nincs szükséged oktatásra a főzéshez és a kamrák feltöltéséhez, csengenek fülemben Graham alfa szavai. Csak egy újabb nap számomra, gondolom. Egy kicsit dagonyázom az önsajnálatban, mielőtt átfordulok, és megpróbálok elaludni. Már majdnem alszom, amikor meghallok egy női hangot.

– Helló!

Gyorsan talpra ugrom, mindenfelé keresve, ki lehet az. Egyedül vagyok a szobában. Kikukucskálok a folyosóra és körülnézek, de ott sincs senki.

– Helló? – suttogom hangosan a folyosó felé.

– Jaj, Kas. Egy harcos nem viselkedhet így. Szedd össze magad – korhol a hang. Rájövök, hogy a hang a fejemből jön.

– T-te vagy a farkasom? – kérdezem tétován, aggódva, hogy megőrültem.

– Én vagyok. A nevem Elexis. Hívhatsz Lexnek.

– Ó, Elexis. Egy nappal túl későn ébredtél fel. Az alfánk éppen rabszolgává tett minket kevesebb mint tizenkét órája. Most már nincs módunk a menekülésre. – Érzem, ahogy a könnyek összegyűlnek a szememben.

Elmagyarázok neki mindent. Hogy az alfa megölte apámat, hogy a luna a pincébe kényszerített, a veréseket, mindent. Végigzokogom az egészet.

– Itt vagyok most már, Kas. Ne aggódj. A Holdistennő gyermekei vagyunk. Harcosok vagyunk. Ami azt jelenti, hogy erősek vagyunk. Túl fogjuk élni ezt.

– Lex, korábban, amikor a kezem lilára váltott és megégette Ryant. Te voltál?

– Valahogy úgy. Te voltál az, de az ébredésem segített aktiválni az erődet. Később többet is el tudok magyarázni. Most aludj egyet.