Aria szemszöge

– Szóval azt mondod, hogy ez a pasi smárolt veled a kocsija hátsó ülésén... aztán csak úgy lelökött magáról, mintha mi sem történt volna? – kérdezte May döbbenten.

Húsz perccel később már nála ültem, az egyik túlméretezett kapucnis pulcsijába burkolózva, kezemben egy gőzölgő bögre teával.

De még mindig kóvályogtam mindattól, ami történt.

– Aha – motyogtam. – Ki tudja, mi baja van.

– Mekkora seggfej – horkantott fel. – De őszintén, ez nagyon nem vall rád. Négy évig jártál azzal a tuskó Jace-szel, és le sem feküdtél vele – ami mellesleg zseniális döntés volt –, most meg hirtelen egy vadidegennel smárolsz a kocsijában?

Kinyitottam a számat, de fogalmam sem volt, mit mondjak. Igen, volt benne valami.

– É-én nem tudom. Talán az egész Jace-esküvő dolog miatt. Talán csak elszakadt a cérna, és kavarni akartam valakivel, aki dögösebb, csak hogy visszavágjak neki... Őszintén szólva, így visszagondolva elég hülyeség volt.

Vigyorgott, és fel-le mozgatta a szemöldökét. – Szóval... dögös volt, mi?

Az arcom elvörösödött, és a gondolataim visskalandoztak.

Azok a viharos szürke szemek, a tökéletes formájú ajkai a nyakamon, és azok a karok, amelyek úgy emeltek fel, mintha pehelykönnyű lennék... A fenébe, abba kell hagynom.

– Igen. NAGYON – suttogtam, elrejtve a vörös arcomat a bögre mögé.

May nevetésben tört ki. – Na erről beszélek! Pontosan erre van szükséged most – egy szívdöglesztő pótlékra, hogy kiverd a fejedből azt a lúzer Jace-t. Szard le a "házasság előtt nincs szex" szabályodat. Az élet rövid.

Gyengén rámosolyogtam.

Őszintén szólva, nem egy pótlékra volt szükségem. Munkára, pénzre és lakhatásra volt szükségem. Grayson Hart olyan volt, mint a desszert, amikor még a vacsorát sem engedheted meg magadnak.

– Szóval... tudod egyáltalán, ki volt a srác? – kérdezte.

Haboztam. Pont ebben a pillanatban szólalt meg a csengő.

Felugrott, hogy kinyissa, és néhány perccel később a bőröndömet cipelve jött vissza, arca a hitetlenségtől megdermedve.

– Úristen. Nem fogod elhinni, mi jelent meg odakint.

– Ööö... a bőröndöm? – viccelődtem.

– Két kibaszott kigyúrt fickó fekete öltönyben és fegyverekkel! Meg egy rohadt limuzin! "Hölgyemnek" szólítottak, és azt mondták, remélik, Miss Ariának csodás estéje lesz. Most pedig te...

Rám vetette magát, és megrázta a vállamat.

– ...te azonnal elmondod, kivel jöttél össze!

Felsikítottam, és ledőltem vele a kanapéra, nevetve és levegő után kapkodva.

– Oké, oké – elmondom. Ő volt... Grayson Hart.

Szinte suttogtam a nevét.

Mert őszintén szólva, még én sem tudtam elhinni.

May megdermedt, szemei akkorák voltak, mint a csészealjak. – Grayson – A Grayson Hart?! Mármint az Alfánk? Az Apex vezérigazgatója?!

– És Jace leendő sógora. Most már érted, milyen hülye voltam az előbb?

Teljes erőből visítani kezdett. Aztán megragadta a kezemet, arca kipirult az izgalomtól. – Úristen! Aria, tudod, mit jelent ez? Grayson Alfa még a modell barátnőinek sem adja oda a zakóját soha. Tetszel neki. Különleges vagy!

– Nem – mondtam határozottan. – Ha különleges lennék, nem lökött volna le az öléből, amikor megpróbáltam levenni az ingét.

– Talán dolga volt...

– Ne, May. Legyünk reálisak. Az olyan pasik, mint ő, nem esnek bele az olyan lányokba, mint én. – Ittam még egy korty teát, elrejtve a fájdalmat a mellkasomban.

A fenébe is, még Jace is azt hitte, hogy alatta állok.

Milyen esélyem lenne a nagy Grayson Hartnál?

– Ne legyél buta, Aria. Gyönyörű vagy. És okos, és csodálatos, és – VÁRJ! Most támadt a legjobb ötletem.

– Mi?

– Az az arrogáns tuskó Jace azt hiszi, csak egy kisvárosi prűd lány vagy, aki nem volt elég jó neki, igaz? De mi lenne, ha összejönnél Grayson Alfával? Könnyű lesz megszerezni, mert máris megszállottja lettél. Ó, ez tönkretenné Jace-t. Az a pöcsfej sosem heverné ki.

OKÉ.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy pontosan ez a forgatókönyv nem futott át az agyamon, amikor Grayson visszacsókolt.

Melyik lány ne ábrándozott volna már arról, hogy a tökéletes pasival randizik, és a lehető legdrámaibb módon áll bosszút?

De most nem engedhettem meg magamnak az ábrándozást. A valóság már ott lihegett a nyakamban.

– Csábító. De most munkára van szükségem, és elég készpénzre, hogy a Nagyit a kórházi ágyban tartsam. A gazdag pasikkal való randizás nincs épp a teendőim listájának élén.

May lágy tekintettel nézett rám. – Szóval... van valami terved? Megpróbálhatok szerezni neked valami munkát, de tudod, én csak egy kávézóban dolgozom, és a diplomáddal te sokkal többet érdemelsz.

Megöleltem. – Köszönöm. Tényleg. Majd kitalálok valamit. Az Apex végkielégítést ígért, amikor kirúgtak, úgyhogy holnap bemegyek a HR-re elintézni.

Ha megkapom azt a pénzt, legalább a Nagyi orvosi számláinak következő körére rendben leszek.

—

Másnap reggel pontosan időben jelentem meg az Apexnél.

De abban a pillanatban, ahogy Brielle besétált a HR menedzserrel, rossz érzésem támadt.

– Ő mit keres itt? – kérdeztem hidegen.

– Egy perc múlva elmagyarázom – válaszolta a HR-es udvarias, betanult mosollyal, miközben leült velem szemben. – Szóval Ms. Collins, úgy értem, a végkielégítésről szeretne tárgyalni?

– Igen. Úgyhogy ne húzzuk az időt. Csak adja ide a csekket, és már itt sem vagyok.

– Sajnos a végkielégítés csak akkor jár, ha a cég ok nélkül bontja fel a szerződést. Az ön esetében... úgy tűnik, súlyos kötelezettségszegés miatt bocsátották el.

Kötelezettségszegés?

Mi a fészkes fene.

– Jace hirtelen döntést hozott és kirúgott. Milyen kötelezettségszegésről beszél?

– De Mr. Carter nem ezt mondta. Bizonyítékot szolgáltatott arról, hogy ön költséges hibát vétett egy értékesítési árajánlatban – pontosabban lehagyott néhány nullát. Ez milliókba került a cégnek. Itt az e-mailről készült jegyzőkönyv.

Átnyújtott egy kinyomtatott lapot.

Megesküdtem volna, hogy soha életemben nem küldtem el ezt az e-mailt. De ott volt – az én nevem a feladó mezőben.

Ez nem lehet igaz.

Jace hamisította ezt.

– És Mr. Carter jelentette, hogy önnek nehéz természete volt a munkatársaival szemben. Idézem: "türelmetlen és arrogáns". Brielle azért van itt, hogy ezt igazolja.

Brielle a haját csavargatta, és önelégülten mosolygott. – Igen. Aria borzalmas csapatjátékos volt.

Olyan gyorsan álltam fel, hogy a székem felsikított. – Az egyetlen dolog, amiben nem voltam "csapatjátékos" veled, az a főnökkel való flörtölés a pihenőben!

– Hazug! – kiabálta. – És megkérdeztem Jace-t. Soha nem mondta, hogy visító a hangom!

Te jó ég. Nem hittem el, milyen hülye.

– Üljön le, Miss Collins – figyelmeztetett a HR-es. – Jelen állás szerint nemcsak hogy nem kap végkielégítést, de fontolgatjuk a jogi lépéseket is a veszteségek behajtására. Ha érti a helyzetet, írja alá ezt az elismervényt...

– Grayson Alfa tud erről? – kérdeztem.

Mindketten megdermedtek. Hosszú szünet után a HR-es végre megtalálta a hangját. – Mi köze van Grayson Alfának ehhez az egészhez?

– Ő a tulajdonosa az Apexnek, nem igaz? Tudja, hogy a csapata visszaél a hatalmával, és jogtalanul rúg ki keményen dolgozó alkalmazottakat?

A HR-es összeráncolta a homlokát. Brielle hangosan felhorkant. – Kérlek. Ne tegyél úgy, mintha ismernéd Grayson Alfát.

– Mi van, ha mégis? Mi van, ha elmegyek hozzá, és akkor te leszel az, akit kirúgnak?

Az arcomba nevetett. – Ó, úgy érted, ismered a tévéből?

– Járjunk utána.

Hátrataszítottam a székemet, és kiviharzottam, egyenesen a vezérigazgatói magánlift felé tartva a folyosó végén. A HR-es utánam kapkodott, a nevemet kiabálva.

Túl dühös voltam ahhoz, hogy érdekeljen, mi lesz a vége. Most csak azt akartam, hogy levegőbe repítsem az egész kócerájt.

Két őr állt a liftnél.

– Beszélnem kell Grayson Alfával – mondtam nekik.

– Időpont?

– Nincs, de esküszöm, ismer engem. Csak mondják meg neki, hogy Aria az – tegnapról. Emlékezni fog.

– Nem maga az első lány itt, aki ezt mondja – gúnyolódott az egyikük.

– Ugyan már, Miss Collins – csattant fel a HR-es, próbálva visszahúzni. – Ez kezd őrültségbe átmenni. Menjen vissza, írja alá a papírt. Vállalja a felelősséget a saját hibájáért.

– Nem én küldtem azt az e-mailt. Jace volt – ő akar bemártani! Jelenteni fogom mindannyiukat.

– Grayson Alfának nincs ideje a jelentésére, vagy a látogatására, vagy bármelyik kis drámájára!

– Úgy vélem, rajtam kívül senkinek nincs joga ezt eldönteni – szólalt meg egy hideg hang mögöttünk.