A hír hallatán Angela először megdöbbent, majd hirtelen néhány homályos emlék élessé vált.

2004-ben, tizenkilenc évesen épp akkor kezdte az egyetemet. Hazafelé tartva Fannyval néhány gengszterbe botlottak, és miközben ellenálltak, mindketten megsérültek.

Bár Angela sérült meg súlyosabban, az egész családja úgy vélte, hogy minden az ő hibája volt, és inkább Fannynak követeltek igazságot.

A homlokát felrepesztették és össze kellett varrni, míg Fannynak csak egy kis dudor keletkezett a homlokán. Angelát azonban azzal vádolták, hogy „felbujtotta a gengsztereket, hogy bántsák a húgát”.

Előző életében az úgynevezett apja ugyanígy kérdőre vonta. Próbált magyarázkodni és bocsánatot kérni, de cserébe csak hideg közömbösséget kapott. Senki sem hitt a szavának.

Így hát ezúttal nem is tervezett magyarázkodni. Végtére is, úgysem hinne neki senki, még ha megtenné is.

Angela visszanyerte a lélekjelenlétét, és nyugodtan megkérdezte: – De meghalt?

George pupillái összeszűkültek; egy pillanatra elhallgatott, majd dühösen rákiabált Angelára: – Angela, ez embertelen! Hogy lehetsz ennyire rosszindulatú, hogy a húgod halálát kívánod?!

Angela legidősebb bátyja, James még dühösebb volt. Angela felé rohant, és lenézett rá. – Angela, el sem hiszem, hogy a családunkban van valaki, aki ennyire rosszindulatú, mint te. Eleve vissza sem kellett volna hoznunk téged. Hagynunk kellett volna, hogy boldogulj magad odakint.

Angela csak mélyen a szemébe nézett, anélkül, hogy egy szót is szólt volna.

Több másik fivére is meg akarta vádolni Angelát, de Scarlet leállította őket.

Az ágy szélén ülve, Angela kezét fogva Scarlet gyengéden elmosolyodott.

– Angela, tudom, hogy sokat szenvedtél kiskorod óta, amiért tévedésből elvittek. Miután visszahoztunk, próbáltuk jóvátenni a dolgot, és hagytuk, hogy tovább tanulj. Most egyetemista vagy. Sok veled egykorú lánynak még arra sincs esélye, hogy középiskolába vagy gimnáziumba járjon. Hálásnak kellene lenned.

Scarlet szeme fokozatosan kipirosodott, ahogy folytatta. – Nem lett volna szabad így ártanod a húgodnak. A hírnév fontosabb egy lánynak, mint az élet. Bár születésekor elcserélték, kiskora óta mi neveltük. Egyformán bánok veletek, szóval nem kellene előítélettel lenned vele szemben, rendben?

Nagaszerűen hangzott, de az előtte lévő álszent arcot nézve, és felidézve, mit mondott Scarlet, mielőtt meghalt, Angela hidegséget érzett a testében és a lelkében. Hidegebb volt, mint egy jégtömböt fogni.

A Kins család által biztosított tanulási lehetőség valóban meglehetősen ritka volt.

„De vajon nem azért, hogy elhallgattassák a pletykálkodókat, és felvágjanak azzal, hogy a Kins család minden tagja diplomás, igaz?

Fanny a hercegnői szobában lakik, míg én a raktárban. Maradékot kapok étkezésre, és csak Fanny levetett ruháit hordhatom.

És van képük azt mondani, hogy egyenlően bánnak mindkettőnkkel? Ez valami vicc?”

Ráadásul Angela így megsérült, ők pedig nemhogy nem mutattak aggodalmat, hanem kifejezetten azért jöttek, hogy kihallgassák és hibáztassák.

Anélkül, hogy megértették volna a helyzetet, csak azt tudták, hogyan hibáztassák őt vakon.

Angela gúnyosan elmosolyodott, és nem akart szólni egy szót sem.

Samuel, a negyedik fiú a családban, nem bírta tovább, és rákiabált Angelára: – Angela, túl messzire mentél! Ilyen felháborító dolgokat tettél Fannyval, és még van képed azt mondani, hogy nem a te hibád? Az még hagyján, ha általában bajt keversz, de most még átkozod is őt! Gonosz vagy!

Zacharias, a harmadik fiú is becsatlakozott: – Angela, ne légy hálátlan az áldásokért, amelyekbe beleszülettél. Mindent,amid most van, a Kins családtól kaptad. Mi mással vagy elégedetlen? Tényleg a halálba akarod kergetni Fannyt, mielőtt elégedett lennél?

Joseph, a második fiú kinyitotta a száját, mondani akart valamit, de végül nem szólt semmit. A csalódottság azonban világosan kiült az arcára.

Angela nyugodtan visszahúzta a kezét, tekintete higgadt maradt. Oldalra fordította a fejét, nem akart többé vitatkozni velük.

Úgy érezte, azok számára, akik nem hisznek benne, még egyetlen szót is kár pazarolni.

– Hallottam mindent, amit mondtatok, szóval hogyan terveztek megbüntetni? – kérdezte Angela.

Amint ezek a szavak elhangzottak, a szoba elcsendesedett.

Úgy tűnt, nem számítottak rá, hogy Angela ezt fogja mondani, és Scarlet szemében az elégedetlenség szikrája csillant meg.

George felsóhajtott, és így szólt: – Mivel ez a helyzet, azt akarom, hogy add át Fannynak a lehetőséget a Brundelian beszédre. Te most pihenhetsz, és jövőre jelentkezhetsz.

Angela azért jelentkezett erre a Brundelian beszédversenyre, mert egy Christopher nevű fiú miatt szerette volna, ha több kapcsolata lesz vele.

Bár nem különösebben szerette a szakát, nagyon keményen tanult Christopherért, és ezt mindenki látta.

A jelenlévők mind azt hitték, hogy sírni és balhézni fog, de ki gondolta volna...

Angela elmosolyodott, és azt mondta: – Rendben.

A válasza túl gyors volt, mindenkit kissé megdöbbentve.

– Van még valami más, amit Fanny akar? Azt is odaadhatom neki.

Gyerekkorától felnőttkoráig túl sokszor történtek ilyen dolgok, és Angela mindig azt hitte, hogy ha eltűri, akkor elmúlik.

Azonban most rájött, hogy tévedett. A visszalépés nem mindig vezetett jobb kilátásokhoz. Néha csak arra bátorította a zaklatóit, hogy még jobban sarokba szorítsák.