George tágra nyílt szemmel fejezte ki nemtetszését Angela tettei miatt. Dühösen rákiabált: – Angela, ezt a házasságot a nagyapád rendezte el. Kinek képzeled magad, hogy dönthetsz a visszalépésről?

Ez tiszteletlenség volt vele, az idősebbel szemben, és George vérnyomása az egekbe szökött.

Ez a lány egyre elviselhetetlenebbé vált. Először a bátyjai szavait vette semmibe, most pedig már vele, az apjával sem törődött.

És most itt, a szeme láttára tépte szét a házassági szerződést, mintha csak a méltóságát tiporta volna sárba!

– Angela, nem okoztál még elég bajt? A nővéredet ma engedik ki a kórházból. Miért vagy ennyire ésszerűtlen? Nem tudnál tanulni a testvéredtől, és hagyni nekünk egy kis nyugalmat? – jött le a lépcsőn Scarlet, és leszidta Angelát. Aztán Fannyra nézett, akinek vöröslött a szeme, és összeszorult a szíve a fájdalomtól. Kinyújtotta a karját, magához ölelte Fannyt, és halkan vigasztalta: – Fanny, épp csak most jöttél ki a kórházból. Nem szabadna ennyire szomorkodnod. Nem tesz jót az egészségednek.

Fanny engedelmesen bólintott, és szelíd mosolyt villantott.

Scarlet még jobban aggódni kezdett. A családnak semmi baja nem volt, de amint Angela visszatért, elszabadult a pokol.

Képtelen volt szeretni a saját lányát, sőt, még egy kicsit bosszankodott is miatta.

Bárhová ment Angela, a baj követte. Senki sem kedvelne egy ilyen embert.

Angela vér szerinti anyjára nézett, akinek arcvonásai némileg hasonlítottak az övéire. Nyugodt szíve újra háborgani kezdett, és elöntötték az érzelmek.

Keményen próbálta visszatartani a könnyeit. Amikor ismét szembesült Scarlet vádjaival, nem tehetett mást, mélységes csalódottságot érzett.

Leesett a lépcsőn, és a halála előtti jelenetek villantak fel a szeme előtt. Mintha hallotta volna Scarletet mondani: „Ha ő meghal, Fanny megmenekül.”

Angela nem értette, miért kezelik őt mindig kívülállóként, holott vérrokona Scarletnek.

James hidegen felhorkant. – Ha feleannyira lenne érett, mint Fanny, nem tett volna ilyet.

Zacharias gúnyosan tette hozzá: – Szerinted Angela hasonlítható Fannyhoz? A nyomába sem ér Fannynak.

Christopher vívódó tekintettel nézett Angelára. Ez a nő más volt, mint korábban.

A családja vádjaival szembesülve nyugodt maradt, és felhagyott azzal is, hogy megpróbáljon a kedvükben járni.

Hirtelen keménnyé vált, és Christopher nem tudott rájönni, mi járhat Angela fejében.

Szemében nem tükröződött semmilyen érzelem, amitől Christopher kissé bosszúsnak érezte magát.

Samuel gúnyosan Angelára nézett. – Angela, hogy mersz itt állni? Minden rendben volt, amíg nem voltál itt. Amint visszajöttél, minden a feje tetejére állt. Nem szégyelled magad?

Ezekkel a vádakkal szembesülve Angela már túl fáradt volt a vitatkozáshoz. Valóban kimerült volt, és nem akart itt maradni, hogy mindenkit idegesítsen.

– Igen, igen, igazatok van. Fanny a legjobb, a legértelmesebb. Én vagyok a kakukktojás, ugye? Nem zavarom tovább a családi összejövetelt. Elmegyek.

Angela megfordult, hogy távozzon, de George megállította; nem másért, csak hogy mentse a tekintélyét.

Angela ezúttal túl messzire ment, és leckéztetésre szorult.

– Angela, ha ma nem magyarázol meg mindent, eszedbe se jusson, hogy bárhová is mész.

George, aki még mindig dühös volt, útját állta Angelának. Angela hátrafordította a fejét, a szeme enyhén vörös volt.

De ez senkit sem érdekelt. Szívük mélyén mind Fannyra koncentráltak, miért is törődtek volna vele?

– Mit akar, Mr. Kins? Hát nem ezt akarták mindannyian? Christopher és én felbontottuk az eljegyzést, így Fanny nyíltan vele lehet. Mivel elégedetlenek még?

Olyan régóta csapták a patáliát, csak ezért a célért.

Most, hogy visszalépett, miért lett hirtelen az ő hibája?

George-nak sosem állt szándékában felbontatni az eljegyzést Angelával. Bár ez a lány csalódást okozott, mégiscsak a saját húsa és vére volt.

Látva lánya tettetett erejét, érzelmek vihara dúlt benne. Magyarázkodni vágyott, de a szavak a torkán akadtak, és végül néma maradt.

Angela szemét csalódottság töltötte meg. Ahogy megfordult, hogy távozzon, könnyei alázúdultak, és a kézfejére hullottak, dermesztő érzést küldve végig a testén.

Pont olyan volt, mint a szíve abban a pillanatban: hideg és minden melegségtől mentes.

– Angela, mi a baj? Ki bántott?

Az udvari kapu sarkánál Joseph váratlanul összetalálkozott az éppen visszatérő Angelával.

Angela hirtelen megfordult, és erőteljes mozdulattal letörölte a könnyeit. Nem akarta, hogy a Kins családból bárki is lássa a sebezhető oldalát.

Joseph könnyen kikövetkeztette, mi történt. Angela biztosan ismét összeszólalkozott a házbeliekkel.

Angela megváltozott. Már nem az az engedelmes kishúg volt.

Joseph nem tehetett róla, de egy szikrányi együttérzést érzett Angela iránt.

Három lépést tett előre, sóhajtott egyet, és javasolta: – Gyere, hadd kísérjelek haza, és bocsánatot kérhetsz a szüleinktől és a bátyánktól. Végtére is, az édestestvérünk vagy. Biztosíthatlak, hogy nem fognak bántani.

Angela fagyos mosollyal nézett Josephre. – Te is azt hiszed, hogy én tettem?