Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Miután az ajtónál jobbra fordult, Emmanuel végre megtalálta a nyolcas asztalt a közös éttermi részben.

Valóban ült egy nő az asztalnál, és úgy nézett ki, mint akinek fogytán a türelme.

Professzionális öltözéke, amely kiemelte gyönyörű idomait, minden tekintetben szemet gyönyörködtető látvány volt.

Bár nem áradt belőle ugyanaz az elegancia, mint Mackenzie-ből, tagadhatatlan volt, hogy megvan benne az erő, hogy a férfiakat a lábai elé kényszerítse.

Szerencsére Emmanuel a legkevésbé sem csalódott. Végtére is, tisztában volt saját adottságaival.

További teketória nélkül kihúzta magát, és mosolyogva lépett a nőhöz.

– Elnézést a késésért! A nevem Emmanuel Lowe. Huszonnyolc éves vagyok, nőgyógyászként dolgozom, évi nyolcvanezres fizetéssel...

– Állj! – szakította félbe hidegen a nő, mielőtt befejezhette volna a bemutatkozást. – Mi akar ez lenni? Azzal a kevéssel, amit nyújtani tudsz, komolyan azt hiszed, hogy a nők hozzád akarnának menni? El sem hiszem, hogy még késni is volt képed! Milyen jogon várakoztatsz meg egy nőt? Ez az időm teljes pazarlása volt. Hmph!

A kérdéscunami után a vörösödő fejű nő dühösen Emmanuel arcába zúdított egy pohár vizet.

A férfit, akit váratlanul ért a támadás, azonnal elborította a víz.

Emmanuel ennek ellenére nem veszítette el a türelmét. Elvégre valóban késett, mert rossz helyre ment, így megértette a nő dühét.

– Hmph. Huszonnyolc éves vagy, és még mindig csak nyolcvanezret keresel évente. Nem csoda, hogy ilyen rosszul állsz! Nemcsak a pontosság hiányzik belőled, de úgy tűnik, az életet sem veszed komolyan. Arra vagy ítélve, hogy egész életedben a társadalmi ranglétra alján maradj! Megdöbbent, hogy egyáltalán volt merszed vakrandira jönni velem... Ne áltasd magad! – szidalmazta a nő, miközben megvető pillantást vetett Emmanuelre.

A következő pillanatban felkapta a táskáját és kiviharzott, anélkül, hogy akár a nevét elárulta volna.

Hogy még tetézze a sértést, egy köteg készpénzt lóbált meg Emmanuel arca előtt, majd erőteljesen az asztalra csapta a számla rendezésére.

A férfi tekintete azonnal elsötétült, ahogy düh kezdett lüktetni az ereiben.

*Ez a nő megaláz engem! Lehet, hogy nincsenek nagy elvárásaim a házassággal kapcsolatban, de ez nem jelenti azt, hogy nincs vérmérsékletem! Argh! Bármennyire is szeretném megbántani a tettéért, tudom, hogy nincs rá lehetőségem...*

Mivel a nő elment, Emmanuel is lehangoltan távozott a kávézóból.

Meglepetésére épphogy kilépett az ajtón, amikor látta, hogy egy hosszú hajú férfi szándékosan nekimegy egy BMW-nek, és fájdalmában üvölteni kezd.

Emmanuel önkéntelenül is ráncolta a homlokát. *Ó, egek. Az a férfi nyilvánvalóan megrendezett egy autóbalesetet. Miért van ma ennyi baj ebben a kávézóban?*

– Á! Valakit elütöttek!

– Argh! Eltört a lábam! Gyilkos!

Négy férfi azonnal kirohant, hogy csatlakozzon a felforduláshoz, amikor a hosszú hajú férfi a földre esett.

Szerencsére Emmanuel átlátott a cselükön. *Ha! Azok a fickók biztosan a bűntársai!*

Éppen ekkor egy fiatal hölgy sietve kiszállt a BMW-ből, gesztenyebarna ujjatlan ruhát viselve, amely nagy felületen láttatta gyengéd, világos bőrét.

Hosszú, formás lábaival és a dekoltázsából kivillanó kebleivel tagadhatatlanul hihetetlenül szexi és csábító volt.

– Mi a baj? Hogy sérülhetett meg a lába, amikor ilyen lassan vezettem? – kérdezte aggódva.

Másodpercekkel később a hosszú hajú férfi cimborái körbevették a nőt, kártérítést követelve. – Hagyd a süketelést! Fizess! Fizess most azonnal!

A kávézóban többen is szemtanúi voltak a megrendezett balesetnek, de sajnos annyira féltek a nagy, tagbaszakadt férfiaktól, hogy senki sem mert szembeszállni velük.

– Mennyit akartok, srácok? – motyogta a nő tehetetlenül, beletörődve a ténybe, hogy pénzzel kell elrendeznie az ügyet.

A huligánok csoportja azonban elkezdte stírölni a keblét, és csorgatták a nyálukat rá.

– Haha. Hé, szexi, miért nem szórakozol velünk egy kicsit? – javasolta az egyik férfi, miközben szégyentelenül rángatni kezdte a ruháját.

Így vált a megrendezett baleset pillanatok alatt nyilvános szexuális zaklatássá.

A csinos nő annyira halálra rémült, hogy hátratántorodott, amíg neki nem ütközött Emmanuelnek.

Ahelyett, hogy kihasználta volna a helyzetet, mint a többi huligán, Emmanuel a nő elé lépett, és szúrós tekintettel nézett a hosszú hajú férfira.

– Eltört a lábad, és kártérítést követelsz, mi?

Emmanuel fenyegető arckifejezését látva a huligánoknak hideg futkosott a hátán.

Ugyanekkor Mackenzie a kávézóban ült, és végignézte az egész jelenetet.

*Nofene. Ki gondolta volna, hogy az a férfi ilyen bátor? Biztos vagyok benne, hogy senki másnak nem lett volna mersze szembeszállni öt huligánnal.*

A következő pillanatban Emmanuel mindenkit megdöbbentett azzal, hogy brutálisan sípcsonton rúgta a hosszú hajú férfit.

– Argh! – ordított fel fájdalmában az utóbbi, és ugrálni kezdett azon a lábán, amely állítólag eltört.

A bámészkodók egyszerre hördültek fel.

*Te jó ég! Ez a férfi aztán merész!*

Mackenzie ajka is mosolyra húzódott.

A kávézó az ő egyik ingatla volt, így természetesen azt is látta, hogyan zajlott Emmanuel vakrandija.

*Azt hittem, gyáva, amikor nem jött dühbe, hiába öntötték le vízzel. Ki hitte volna, hogy csak egy úriember, aki nem veszíti el a fejét a nőkkel szemben? Be kell vallanom, elég sármosnak tűnik, amikor megmutatja a kemény oldalát!*

– Mi ez? Nem azt mondtad, hogy eltört a lábad? Lenyűgöz, hogy még mindig tudsz ugrálni rajta! – gúnyolódott Emmanuel.

Amikor a bámészkodók rájöttek, hogy a hosszú hajú férfi hazudott a sérüléséről, nem vesztegették az időt, szidni és kritizálni kezdték.

Ekkorra a többi huligán is elvesztette a bátorságát, és elhallgatott. Végtére is tudták, hogy fordult a kocka.

– Hmph. Most az egyszer futni hagylak, kölyök! Jobb, ha vigyázol magadra! – fenyegetőzött a hosszú hajú férfi, mielőtt fülét-farkát behúzva elmenekült.

Ezzel a csinos nő meleg mosolyt villantott Emmanuelre, és kacéran intett neki, hogy szálljon be az autójába. – Hé, jóképű, köszönöm szépen a segítségedet. Nincs kedved feljönni hozzám egy italra?

Emmanuel azonban gondolkodás nélkül lerázta. – Nem, köszönöm. Egyéb dolgom van!

Látva, hogy a férfit mennyire nem hatja meg a közeledése, a nő tehetetlen dühében toppantott egyet.

*Mi a fene... Nem vagyok elég szexi? Már megtettem az első lépést, miért nem viszonozza?*

Visszatérve a kávézóba, Mackenzie hallotta, ahogy nagyapja hangos hahotázásban tör ki.

– Haha! Én megmondtam, Mackenzie! Nem megmondtam, hogy annak a férfinak kiváló jelleme van? Az asszisztensed, Lexi olyan gyönyörű nő, ő mégsem hajlandó pazarolni rá az idejét! Ha összeházasodtok, nem kell aggódnod amiatt, hogy megcsal!

Minél többet rágódott Mackenzie Terence szavain, annál inkább javult a véleménye Emmanuelről.

*Utálom a férfiakat, mert mindig annyira buják... Azonban Emmanuel Lowe kivételnek tűnik!*

– Ne örülj még annyira, Nagypapa! A férfiak vagy a külsőre, vagy a pénzre utaznak – mondta Mackenzie hidegen, mielőtt felállt.

*Ha! Kétlem, hogy Emmanuel átmenne a második titkos jellemtesztemen!*

Eközben Emmanuel hazaért, miután a társkereső akció látványos kudarcba fulladt.

Mondanom sem kell, a húga, Roselynn Lowe elképesztően frusztrált volt. – Mi? Még egy sikertelen vakrandi?

*Az ég szerelmére, ez már a tizennyolcadik alkalom! A bátyám egy száznyolcvan centi magas, fitt és tisztességes fiatalember. Miért nem tetszik egyetlen nőnek sem? Lehet, hogy néha fafejű, de biztosan akad valaki, aki értékeli a jóképűségét, nem igaz?*

Emmanuel anyja, Alessandra Cadigan még idegesebbnek tűnt, ahogy sietve kirángatta a fiát a házból.

– Anya, mit csinálsz? – kérdezte Emmanuel, megriadva attól, mennyire pánikba esett Alessandra.

– Mit csinálok? Halálra aggódom érted! – szidalmazta a nő anélkül, hogy lassított volna. – Én sem értem. A szomszédunk egy ápolatlan, huszonnyolc éves regényíró, aki mindig otthon gubbaszt, mégis már a második gyerekét tervezi! Az én fiamnak miért nem lehet barátnője? Az a nő nem is maradt ott a vakrandin, ugye? Jó pénzt fizettem, hogy ezt megszervezzem neked! Azonnal elmegyünk hozzá a házába!

– Micsoda? – fulladozott Emmanuel.

*Tényleg ezt hallottam? Nem hiszem el, hogy Anya ennyire kétségbeesett! A társkeresés teljes kudarc volt, akkor miért ragaszkodik hozzá, hogy elráncigáljon a nő lakására? Nem égetném le magam ezzel újra?*