2 - Kennedy

– Hé, Kennedy! Jól nézel ki, csajszi! Szerintem minden alkalommal egyre dögösebb vagy, valahányszor csak látlak.

– Tommy. Tegnap láttál… edzésen… amikor szétrugdostam a hátsód. – Valójában nem rugdostam szét a hátsóját. Csak nem hagytam magam legyőzni, és rendesen megizzasztottam.

– Az is egyre jobb minden alkalommal. – Lehunyja a szemét és elmosolyodik, mi meg mindannyian csak nevetünk.

– Akkora egy hülye vagy! – mondom a leendő Deltánknak. – Bejön ez a duma egyáltalán bármelyik lánynál?

– A legjobb dumáimat neked tartogatom, egészen addig persze, amíg meg nem találom a társamat. Akkor már nem lesz szükségem semmilyen szövegre, ő mindenképpen szeretni fog. – A szívére teszi a kezét.

– Mázlista csaj. – Úgy teszek, mintha ráhánynék Jasonre, aki csak felnevet.

– Te meg azért lehetsz mázlista, mert a Holdistennő rákényszerít majd valakit, hogy örökké veled legyen. Különben nem tudom, elviselne-e bárki is ilyen sokáig. – Ben horkant egyet a nevetéstől. Nem is tudom, láttam-e valaha is a mi kőkemény barátunkat igazán kimutatni bármilyen érzelmet a külvilág felé. Ő valójában egy nagyon rendes srác, ha megismered, de a külvilág felé szigorú és csendes. Viszont úgy tűnik, ez a stílus nagyon is bejön, ha azt nézzük, hány lány próbálja rávenni, hogy megnyíljon, eltökélten akarva „megjavítani” vagy „megmenteni” őt. Szerintem egyáltalán nincs elromolva, egyszerűen csak távolságtartó. A társa lesz az egyetlen személy, akinek megmutatja majd ezt az oldalát.

Bemelegítünk a suliba, készen arra, hogy megkezdjük a végzős évünk első napját.

—-

Az első hét a suliban nagyjából a várakozásoknak megfelelően telt. A gonosz lányok gonosz dolgokat mondanak, de a srácok nem hagyják, hogy túl messzire menjenek. Bár már nem lépnek közbe azonnal, mint régen. Amikor idekerültem, nagy szám volt, hogy ember vagyok, és az Alfa fiának legjobb barátja, és a tinik, fajtól, rassztól vagy természetfeletti erőktől függetlenül, tudnak igazi seggfejek lenni. Ezért a srácok mindig közbeugrottak, hogy megvédjenek, de ez csak rontott a helyzeten. Még nagyobb célponttá tett, mert gyengének, könnyű prédának könyveltek el.

A baleset után már az is küzdelem volt, hogy felkeljek az ágyból, és a sulisok egyáltalán nem segítettek. Jeremiah régebben konkrétan elvonszolt az edzésekre, hogy kimozdítson a házból. Ez legalább adott egy levezetést, amikor a depresszióm átalakult a gyász dühös szakaszává. Egy nap az edzésen egy lány a kelleténél durvábbra vette a figurát, miután kinevették. Egy csínytevés, amit ellenem eszelt ki, visszafelé sült el, és végül szirupos nadrágban kellett végigcsinálnia a nap egy részét.

Úgy döntött, hogy nyilvánosan áll bosszút. Mivel ember voltam, feltételezte, hogy nem tudok igazán verekedni, annak ellenére, hogy mindennap velük edzek. Ez volt az első hibája. Azt is gondolta, hogy nem kell majd sok energiát beletennie, mert – ismétlem – én ember voltam, ő pedig farkas, és a kettő össze sem hasonlítható. Ez volt a második hibája. Alaposan helybenhagytam, és azóta is együtt edzek a srácokkal, mint egy leendő harcos, miközben önvédelmet is tanulok anyukám stúdiójában.

Vannak dolgok, amiket nem tudok megtenni, például nem tudok hatalmas fenevaddá átváltozni, de még olyankor is velük edzek, amikor ők farkas alakban vannak. Ez gyorsabbá és éberebbé tett. Azt hiszem, a srácok kíméletesebbek velem, de a féltékeny lányok egyáltalán nem. A képességeim sokrétűek, és valószínűleg pont emiatt jobbak is.

Dolgoztam a kiképzőkkel azon is, hogy a többi érzékszervemet úgy erősítsem, mint bármelyik másik izmot. Rájöttem, hogy nagyon jó vagyok a nyomkövetésben és abban, hogy elrejtőzzek a nyomkövetők elől. Még úgy is, hogy a farkasok szaglása rendkívül éles. Még Jeremiah-t is képes vagyok átverni, pedig neki az Alfa vér miatt az egyik legerősebb a szaglása.

– Szóval, pontosan miről is szól ez a találkozó? Úgy értem, az összes szövetség rendben van, nem? – kérdezi Tommy Jertől, miközben suli után egymást kerülgetik a küzdőtéren.

– Szerintem inkább arról szól, hogy engem és a többi leendő Alfát felkészítsenek az átvételre. Tudod, találkozni a többi Alfával, kapcsolatokat építeni, ilyesmik. Ezen srácok nagy részét egész életemben ismertem, szóval nem lesz olyan vészes. Inkább csak egy formalitás. – Jeremiah kitér egy sor ütés elől, de nem reagál elég gyorsan, mert a kezével magyaráz, így egy lábsöpréssel a földre viszik. Keményen földet ér, de összeszedi magát, és elgurul, mielőtt Tommy újabb rúgást vihetne be. Jer ellöki Tommy lábát, amitől az megbotlik, ő pedig feláll, hogy átvegye az irányítást.

Mielőtt túlságosan eldurvulnának, Jason előlép, megkocogtatja Tommy vállát, és beáll a helyére, hogy Jerral küzdjön. Gyakran cserélünk, hogy a kitartásán dolgozzunk. Én kezdtem, és bevittem egy remek jobb horgot, de nem sokkal később ő kiütött egy bordára mért kötéssel. Lehet, hogy hallottam párat megreccsenni, de nem szólok nekik róla. Legutóbb, amikor azt hitték, hogy megsérültem, egy hónapig senki sem akart velem küzdeni. Dolgoztam a klinika fő gyógyítójával azon, hogyan gyógyulhatnék gyorsabban és hogyan lehetek ritkábban beteg. A vérfarkasoknak nyilvánvalóan nincsenek gondjaik a betegségekkel úgy, mint az embereknek, a csonttörésekből napok, a horzsolásokból pedig órák alatt felépülnek. Az emberi testemnek több időre van szüksége, de a gyógyítónk által készített gyógynövények és teák felgyorsítják a folyamatot, és a fájdalom, meg az izomláz nagy részét is elmulasztják.

– Mikor indultok? – kérdezi Jason, miközben továbbra is egymás körül mozognak. Ő a mi homokszőke, sötét szemű, házi szörfös srácunk. Ő az édes nyugalom Ben katonás fegyelmezettsége és Tommy vad bolondozása mellett.

– Ma este indulunk, úgyhogy tartsátok rajta a szemeteket – mutat rám, én pedig majdnem kiköpöm a vizet, amit épp iszom.

– Miről beszélsz, hogy „tartsátok rajta a szemeteket”? Minek nekem bébiszitter? Csak a hétvégére mész el. – Próbálok nyugodt maradni, de nem megy valami jól. Utálom, amikor ilyenek lesznek.

– Tudod, hogy voltak kóbor támadások a déli határoknál. Nem voltak túl közel hozzánk, de most, hogy az Alfa-cím átvételének átmeneti időszakában vagyok, sebezhetőek vagyunk, és te több okból is célpont leszel. A többi új Alfa is hasonló helyzetre lett figyelmes. Ez csak elővigyázatosság, ígérem.

– Pontosan mik is ezek az okok? – Nem tudom annyiban hagyni a dolgot. Mostanában egyre megszállottabban védelmez, és nem tudom, miért. Valami történik, és tudni akarom, mi az.

– Tudod miért, Ken, gyerünk – kérlel, pontosan tudva, hová fog vezetni ez a beszélgetés. Nem tud túl sokáig rám figyelni, mert Jason még mindig a földharc-képességeit gyakorolja, és mindannyian engem használnak arra, hogy elvonják Jer figyelmét.

– Nem. Szükségem lesz rá, hogy szépen lassan betűzd le nekem ezt a sz*rt.

Felhorkant, és körülnéz a többi srácon, mintha ők majd megmentenék. Tudják jól, hogy nem érdemes ebbe a csatába beavatkozni, de nem is menekülnek el.

– Rendben. Nem történhet meg újra, nem bírnám ki, nem bírnánk ki. – Mutat a srácokra.

– Micsoda, Jer-e-mi-ah – tagolom a nevét –, nem történhet meg újra?

– Nem rabolhatnak el újra! – préseli ki az összeszorított fogai között.

– Nem történt semmi legutóbb. – A hangom egyre hangosabb. – Mindössze két napig voltam náluk, ezen már túl kellene lépned.

– Lósz*rt! Miattam vettek célba. Ez nem ismétlődhet meg.

Taktikát váltok. – Akkor kinek is kellett megmentenie engem, hm? – Olyan nyugalomért küzdök, amit egyáltalán nem érzek. Meg tudom érteni az érzéseit, de nem kell elviselnem a hülye reakcióit rájuk.

Vesz egy lélegzetet, és megállítja a Jasonnel való küzdelmet. – Kiszabadítottad magad, oké? Tudom, mindannyian tudjuk, de ez most mellékes. Te egy ember vagy, akit őrizetlenül hagytak. – Morog rám.

– Mi a f*sz?! Harcos voltam és vagyok ebben a falkában. Bárkit elrabolhattak volna, aki az én helyemben, az én helyzetemben volt. Vagy már nem vagyok elég jó ahhoz, hogy viseljem ezt a címet?

– Tudod, hogy az vagy, csak… – morran fel. – Nem veszíthetlek el. Az emberek tudják, hogy fontos vagy nekem, és emiatt, illetve amiatt, hogy ember vagy, célpont leszel. – Végigdörzsöli az arcát.

– Ben, Jason és Tommy is fontosak neked. Melléjük is bébiszittereket fogsz állítani?

– Micsoda? Nem, persze hogy nem. Ez a dolguk. Ők csak… – Dadogni kezd, tudva, hogy ezt a vitát elveszíti.

– Csak mik? Srácok? Vérfarkasok? – Megvonom a vállam. – Tudom, hogy aggódsz értem, de nem vagyok olyan hülye, hogy belerohanjak a veszélybe. Szóval fejezd be, hogy úgy kezelsz, mint egy törékeny üvegtárgyat. És mi a helyzet a Lunáddal? Őt is lakat alatt fogod tartani, ha megtalálod? Azt a vitát megnézném magamnak.

– De te törékeny vagy, Ken, ugh. – Elém ugrik, megragadja a vállamat, és a mellkasához húz, a karjaimat pedig szorosan a testemhez szorítja abban a kontrolláló, ölelés-szerű fogásában. – Sokkal törékenyebb vagy nálunk. Az egyik új Alfa épp a falkájához költöztette a társát, és a járművét útközben megtámadták. A lány jól van, de sokan megsérültek, őt pedig váltságdíjért fogságba ejtették. Harcolt, Ken, keményen harcolt, és mégis elfogták.

Nem vitatkozhatom azzal, hogy ők kevésbé törékenyek nálam, ez tudományos tény. És egy Luna a falka szíve, az az egyetlen dolog, ami az Alfát a legerősebbé teszi, de egyben el is pusztíthatja őt. Csak valahogy mindig elfelejti: én nem az ő Lunája vagyok.

– Jól leszek – motyogom elkötelezettség nélkül.

– Ó, tényleg? Milyenek a bordáid?

– Mi…?

– Ne is próbálj hazudni, éreztem, hogy megreccsentek. Nem hiszem, hogy eltörtek, mivel tudsz kiabálni velem, de pont ez a lényeg. A húgom vagy, és nagyon, de nagyon fontos vagy nekem. És nagy szükséged van a gyógyítóra. – Megszorítja az oldalomat, én meg összerezzenek. – Gyerünk.

– Nem! Pár nap múlva kutya bajom. Gwen, a gyógyító adott valamit, ami felgyorsítja a gyógyulást. Olyan leszek, mint az új, mire visszajössz, és szétrugdosom a hátsód.

– Vagy most megyünk, vagy elmekapcsolatban hívom anyát.

Elakad a lélegzetem. – Övön aluli ütés, Jer.

– Gyerünk, Ken, nézessük meg, aztán meghívhat mindannyiunkat valami kajára, hogy biztosan jobban érezd magad – szólal meg Tommy is. Ő már össze is pakolta a cuccait, és készen áll az indulásra. Ha ránézek az órára, látom, hogy tovább harcoltunk, mint gondoltam.

– Tessék, Kennedy. – Ben ideadja a táskámat. Hát jó, akkor azt hiszem, megyünk. Kelletlenül követem őket Jeremiah autójához. Tudom, hogy ha túl sokáig húzom az időt, valaki egyszerűen felkap, és úgy dob be, mint egy játékszert.

Két kisebb törés volt, és a srácoknak titoktartást kellett fogadniuk róla. Beth néni hajlamos volt a túlzott védelmezésre, ha bármilyen módon megsérültem. Rosszabb volt, mint Jeremiah, nekem meg mindig is voltak zúzódásaim és horzsolásaim. Csoda, hogy egyáltalán engedte, hogy a falkával edzzek, de azt hiszem, tudta, hogy úgyis megtalálnám a módját, a srácok, és valószínűleg James bácsi is, pedig teljes mellszélességgel támogatták volna az anarchiát. Amúgy is egész életemben anyukámhoz jártam órákra, szóval nem voltam balesetveszélyes vagy gyenge, csak egyszerűen ember. Csupán szerettem keményen játszani, mindig is így volt, mintha én magam is részben farkas lennék.

Amikor visszaértünk a falkaházba, Beth néninél már sorakoztak a pizzák. Annak ellenére, hogy Tommy rávett minket, hogy a gyógyítótól hazafelé jövet megálljunk hamburgerezni, az összes srác egyből rávetette magát az ételre.

Beth néni odasétált hozzám, miközben James bácsi és Drake, a Delta bevitték a táskákat kintről.

– Pár nap múlva visszajövünk, drágám – ölelt meg Beth néni, azzal az aggódó tekintettel a szemében.

– Komolyan, jól leszek. Különben is, itt van nekem a fiúbanda, hogy szórakoztassanak. – A hüvelykujjammal a hátam mögé mutatok, ahol Tommy, Ben és Jason a konyhaszigetnél épp egy pizzát tüntetnek el. – Jobb lesz, ha mentek, hogy én is odaérjek, tudod, hogy egy falatot sem fognak hagyni nekem. – Még egyszer megöleltem.

Odasétáltam a szigethez, és el kellett csapnom Tommy kezét az utolsó sajtos szelettől. Ő meg csak kuncogott, mint egy kisgyerek. Aztán hatalmas, erős karok fontak körbe hátulról, és szorosan magukhoz öleltek.

– Szeretlek, Ken. Hagytam egy pólót a szobádban. Csak a biztonság kedvéért – suttogta a fülembe.

– Köszi. Én is szeretlek. – Hátra dőltem, és a kezemmel megszorítottam a masszív karját. Aztán már el is tűnt.

Elment.