3 - Kennedy

– Szóval, a macska elment. Mit fognak csinálni az egerek? – ugratott Tommy.

– Ez az egér házit fog írni, meg a Béta adott valamit, amit ezen a hétvégén tesztelnem kell, úgyhogy bújócskázni fogunk. – Erre mind felkapták a fejüket. A sokkolt arcokból ítélve meg kell majd dolgoznom a szabadságomért.

– Nem jó ötlet, Ken. Hallottad Jeremiah-t. Meg fog őrülni, ha rájön, hogy hagytuk, hogy egyedül kószálj az erdőben. – Ben még azelőtt próbálja csírájában elfojtani az ötletet, mielőtt egyáltalán belevágnánk.

– Az apád ötlete volt! Gyerünk már, Ben! Kérlek?

– Ööö, nem.

– Jason, segíts ki. Ez egy feladat volt a Bétától, te magad is megkérdezheted tőle.

– Garantálom, hogy nem adna neked olyan feladatot pont arra a hétvégére, amikor az Alfa, a Luna, a Gamma, a Delta és Jeremiah is mind távol vannak. Még ő is tudja, mit fog tenni Jeremiah, ha ezt bármelyikünk megengedi. Ráadásul túlságosan el lesz foglalva azzal, hogy két napig ő irányítsa a falkát, semhogy felügyeljen. Kizárt dolog. Szeretlek, Ken, de jobban szeretem a golyóimat. – Nevet fel.

– Ugh, Tommy? Te mit szólsz?

– Ha ők kiszálltak, én is kiszálltam. Amikor abban a tesztelős, sz*ros üzemmódban vagy, képtelenség bírni veled. És kicsit meg is fájdul tőle a fejem.

– Tényleg? Ugh, árulók. – Sejtettem, hogy ez lesz, de egy próbát megért. – Elmegyek átöltözni. Azért a filmezés még áll? Vagy azt sem szabad, mivel Jeremiah nincs jelen? – Megfordulok, hogy elmenjek, mielőtt bármelyikük válaszolhatna. Nem az ő hibájuk, de utálom, hogy rabnak érzem magam. Nyilvánvalóan még nem tettem eleget ahhoz, hogy bizonyítsak. Egyszerűen meg kell dupláznom az edzéseket.

– Naná, hogy filmezünk. Fölveszed azt a szexi cuccot, amit karácsonyra vettem neked? – kiabál utánam Tommy a folyosón. Hátrafordulok, hogy gyilkos pillantást vessek rá, de elmosolyodom, amikor megvonagoltatja a szemöldökét.

– Még mit nem, te áruló – mosolygok rá. – Amiért nem tudtál növeszteni egy párat, hogy kisegíts, inkább egy rakás réteges, slampos ruhát fogok felvenni. – Visszafordulok, hogy a szobám felé induljak, amikor meghallom, ahogy motyogja:

– A rétegek sokkal izgalmasabbak. Olyan, mintha egy ajándékot csomagolnék ki. – Akkora egy kanos kan.

Egész hétvégén nem csináltunk szinte semmit, én is alig hagytam el a szobámat, nemhogy a falkaházat. Egyszerűen könnyebb volt, mint hogy kereszttűz alá vegyenek, amiért ki akarok menni. Megtartottam a távolságot a srácoktól. Minél tovább volt távol Jeremiah, annál jobban irritált, hogy fogoly vagyok, ők pedig nem érdemelték meg a haragomat.

Vasárnap hívott Beth néni, a srácok meg James bácsitól kaptak elmekapcsolaton üzenetet. Én nem tudok így kommunikálni, mivel nem vagyok hivatalos tagja a falkának. Az időseink találtak valami információt, ami arra utalt, hogy az emberek nem bírják el a falkakapcsolatot, és ha megpróbálnák, abba bele is halhatnék. Így persze Beth néni azonnal nemet mondott, és még csak hallani sem akar róla.

Közbejött valami, és még egy napot maradniuk kellett. Nem vallott rá, hogy ennyire homályosan fogalmazzon, de talán emberek voltak körülöttük, és az a „valami” nem volt nyilvános. Hiányzott Jeremiah, a rémálmok pedig egyre rosszabbak lettek. A srácok mind tudják, de ez is csak egy olyan dolog, amiről nem beszélünk.

Miután megkaptuk a hívást, Ben velem maradt éjszakára. Nem is kérdezte, és meg sem várta, amíg rám tör a rémálom. Szó nélkül követett a szobámba, bemászott mellém az ágyba, és csak tartott a karjaiban, miközben én görcsösen szorítottam Jer pólóját, belélegezve az illatát, ami az elmúlt két nap alatt már megfakult. Úgy tűnik, a rémálmok rosszabbak, ha nem számítok arra, hogy Jer távol lesz. Egyikünk sem érti ezt a kettőnk közötti köteléket, de néha tényleg olyan, mintha ikrek lennénk; érezzük egymás érzelmeit és szavak vagy elmekapcsolat nélkül is kommunikálunk, ez valami velünk született képesség.

A legrosszabb az egészben, hogy két napja egyáltalán nem hallottam Jeremiah felől. Nem is tudom, telt-e már el úgy valaha is 24 óra, hogy ne beszéltünk vagy SMS-eztünk volna. Nem érzem úgy, hogy baj lenne, de valami határozottan megváltozott, szinte tapintható a levegőben, és ez eléggé kiborít.

A suli hétfőn borzalmas volt. Hiába nyugtatott Ben, a rémálom újra és újra lejátszódott bennem, és sehogy sem tudtam leállítani, vagy kiszakadni belőle. Mindketten fáradtak voltunk, ő csak sokkal jobban titkolta. Felvettem a stílusát, és csendben végigcsináltam a reggeli edzésünket és az első órámat.

A gondolataimba merültem, miután az első óra után könyvet cseréltem a szekrényemnél.

– Túl elfoglalt voltál tegnap este a vendéglátással? Kicsit nyúzottnak tűnsz, de talán te pont így szereted. Így szórakoztatod azt a sok srácot? Remélem, jól megfizetnek a szolgáltatásaidért, ember.

– Milyen szellemes, Janelle. Annyira örülök, hogy az oktatási rendszerünk nem vesztegette rád az idejét. – Rá sem néztem, miközben elsétáltam. Be fog telni neki pár percbe, mire rájön, hogy lebutáztam. Bőven elég idő ahhoz, hogy beérjek a következő órámra.

– Még mindig ezen a lemezen pörögnek? – kérdezte Jason a mögöttem lévő ülésről, mire én akkorát ugrottam, a rohadt nindzsa.

– Igen, régi, de bevált szöveg, és igazából csak akkor veszi elő ezt a sz*rt, amikor Jer nincs itt, és nincs jobb témája. Úgy tűnik, ti srácok önmagában a jelenlétetekkel nem vagytok elég ijesztőek ahhoz, hogy távol tartsátok. Ezen még dolgoznotok kell. – Küldtem neki egy erőtlen félmosolyt.

– Nos, legalább a humorod a régi. Ó… mennünk kell. Most.

– Várj, mi? Épphogy csak beértünk, és mindjárt kezdődik az óra. – Teljesen figyelmen kívül hagy, feláll, felkapja a hátizsákját és az enyémet is. Mi a f*sz?

– Mr. Jones, elnézést a zavarásért. Az Alfának szüksége van ránk. Sürgős. – A fejével felém bocsát egy intést, miközben nem veszi le a szemét a tanárunkról.

– Erre bizonyítékot fogok kérni, Jason, a nap végéig.

– Igen, uram. – Ez az egyetlen válasza, miközben a karomnál fogva felhúz, és gyakorlatilag kivonszol a suliból.

– Mi a fene van, Jason? Hol ég a ház?

– Az Alfa azt mondta, azonnal menjünk a falkaházba, és hogy téged is vigyelek, a többiek már ott vannak.

Beugrottunk a kocsijába, és elindultunk a falkaház felé, rohadt gyorsan, pedig Jason általában nem az a pánikolós fajta.

– Jason, mi történik? Mindenki jól van? – Most már ezerrel pörög az agyam, arra gondolva, hogy valami rossz dolog történt Beth nénivel, Jeremiah-val, vagy akár James bácsival. – Jason, beszélj már hozzám, mi van? Én mindjárt bepánikolok itt. – Végre rám néz. – Mi történt? – A sírás határán vagyok, és azt sem tudom, mi történt.

– Ó, b*sszameg. Bocs, Ken, nem is gondolkodtam. Nem, mindenki jól van, azt hiszem. Nem mondták, hogy bárki is megsérült volna, pedig azzal szokta kezdeni. James Alfa csak annyit mondott, hogy híreik vannak, és gyorsan oda kell érnünk. Csak ennyi, esküszöm.

Kinéztem az ablakon, parancsolva a könnyeimnek, hogy ne hulljanak le, amíg meg nem tudom, mi történik. A tízperces út egy örökkévalóságnak tűnt, és a pulzusomat sem tudtam visszaállítani a normális szintre. Csak látnom kell őket, és akkor minden rendben lesz. Ezt hajtogatom magamnak, ahogy felhajtunk a kocsifelhajtóra, és meglátom az összes ismerős autót. Van ott egy ismeretlen autó is, egy elegáns fehér SUV.

Kipattanok Jason kocsijából, még mielőtt parkolóba tenné, és berohanok a bejárati ajtón, azzal sem törődve, hogy becsukjam. Teljesen felhúztam magam, és látnom kell a bátyámat, mielőtt megőrülök. Átviharzom a házon, egyenesen a hangok felé, amiket a nappaliból hallok. Aztán meglátom őt, és senki másra nem tudok figyelni.

– Jer – suttogom, ő pedig a világ legszélesebb mosolyával fordul felém, annyira boldognak tűnik, hogy lát. Egyenesen felé rohanok, és gondolkodás nélkül a karjaiba ugrom, a lábaimat a derekára kulcsolva. Az arcomat a nyakába temetem, beszívom az illatát, és azonnal megnyugszom.

Aztán egy hangos, fenyegető morgás küld végig egy borzongást az egész szobán, Jeremiah pedig elenged, egyszerűen leejt a padlóra, és elfordul. Egy kupacban landolok a fenekemen. Döbbenten ülök, még soha nem ejtett le, legalábbis eddig edzésen kívül nem.

– Ki a f*sz ez?! – vicsorog egy női hang, amit nem ismerek. Nem látom őt Jeremiah hatalmas alakja mögött, és mindenki más is úgy mozdult el, hogy mellette álljon.

– Mi történik? – kérdezem a felém forduló hátaknak, miután végre annyira összeszedem magam, hogy felemelkedjek a padlóról, és egyenesen álljak. Mindenki figyelmen kívül hagy. A pulzusom újra az egekbe szökik, valami nagyon, de nagyon nincs rendben.

– Nem kérdezem meg még egyszer, Jeremiah. – A hangja a magasabb regiszterekben mozog, és követelőző. Innen is érzem az erejét, de úgy tűnik, engem nem zavar, a testem egyszerűen csak tudja, hogy ott van, ő pedig használja az auráját, ami azt jelenti, hogy magas rangú.

– Semmi, tényleg. Ő a legjobb barátom, Kennedy. Kennedy, ő a társam, Rayna. – Végül megfordul, hogy rám nézzen, de nem is tudom, lát-e egyáltalán. Meleg csokoládébarna szemei közöttem és a lány között ugrálnak, és látom rajta, hogy már most szerelmes. Teljesen belehabarodott, az én szívem pedig összeszorul.

Az a mosoly nem nekem szólt, hanem neki. Ő meg smaragdzöld szemeivel gyilkos pillantásokat lövell felém. A lány tökéletes, mármint, szó szerint tökéletes. Szimmetrikus arca szögletes, majdnem olyan, mint egy tündéré, magas és karcsú, a megfelelő helyeken nőies idomokkal. Hollófekete haja laza hullámokban omlik alá, egészen a háta közepéig. Olívabarna bőre ragyog, és a lágy, rózsaszín melegítő, amit visel, sportosnak mutatja, nem pedig egy lusta utazónak. Gyönyörű, és csodásan mutat a legjobb barátom mellett.

Úgy döntök, figyelmen kívül hagyom a sértést, hogy semmibe vett és leejtett, és inkább a barátaim izgatottságára koncentrálok.

– A társad? Kizárt dolog! Jer, ez csodálatos! – Indulok felé, hogy adjak neki még egy ölelést, mire a lány megint rám morog. Minden erőmre szükségem van ahhoz, hogy visszahúzzam a kezem, és ne öleljem meg. Csak ökölbe szorítom a kezem magam mellett, és kínosan körülnézek. Az egész szoba elcsendesedett, figyelve a jelenetet. Szeretnék örülni a barátomnak, de ez egyáltalán nem az, amire számítottam. Nem tudom, mit hittem, mi fog történni, de nem erre gondoltam.

Tommy töri meg a feszültséget, és bemutatkozik. – Helló, Rayna. Örülök, hogy megismerhetlek. Én leszek a Deltád. Ő itt Jason, a leendő Gammád, és Ben, a leendő Bétád. Kennedy pedig szintén az egyik harcosunk. – Rám mutat, én pedig bár ne tette volna, a lány már kezdett megnyugodni, de az a feszültség abban a pillanatban visszatér, ahogy kimondja a nevemet.

– Én inkább megyek. Rayna, örülök, hogy megismertelek. – Megfordultam, hogy a lehető leggyorsabban elhúzzak onnan. Figyelmen kívül hagyva a tiltakozásokat. Fogalmam sem volt, hová menjek. Én itt éltem, ő pedig itt fog maradni, és idővel ide is fog költözni, és láthatóan nem tetszik neki, hogy barátságban vagyok Jeremiah-val. Kimentem a bejárati ajtón. Tudott egyáltalán rólam, arról, hogy barátok vagyunk? Vagy megpróbált eltitkolni? Most, hogy megvan a társa, vajon szégyell engem, az emberi barátját? Még sosem éreztem magam ennyire nemkívánatosnak a falkaházban. Ez az idegen érzés egyáltalán nem tesz jót nekem, rosszul vagyok tőle.

Nem tudom, mit fog ez jelenteni ránk nézve. Sosem gondoltam bele abba, mi lesz, ha a társa nem kedvel, vagy nem akar a közelében tudni. Egyszerűen feltételeztem, hogy majd beilleszkedik a csapatunkba, és nem engem fog helyettesíteni benne. Úgy érzem, megszakad a szívem, akárcsak akkor, amikor elvesztettem a szüleimet, és most nagyon muszáj levegőhöz jutnom, aztán beleütnöm valamibe… de jó erősen.

Céltalanul sétáltam, de most már volt úti célom. El kellett jutnom az edzőpályára, hogy kiverjem a frusztrációmat és a zavartságomat a súlyzókon és a boxzsákon. Éreztem, hogy Ben és Jason követnek, ami azt jelenti, hogy Tommy sincs túl messze mögöttük. Azért vannak itt, hogy bébiszitterkedjenek felettem, hogy megbizonyosodjanak róla, nem csinálok semmi olyat, amivel felbosszanthatnám Jeremiah-t. A gondolattól csak még dühösebb leszek. Tudom, hogy ő a leendő Alfa, de miért szól mindig minden arról, hogy ő mit akar, és mit vár el tőlem? Miért nem gondolunk arra, hogy nekem mire van szükségem?

Átöltözöm egy tartalék ruhába a szekrényemből, betekerem a kezem, hogy üssem a zsákokat, és hagyom, hogy minden bizonytalan gondolat átfusson a fejemen, táplálva a tüzemet. A három srác az öltöző előtt vár rám. Tommy mondani akar valamit, de én csak felemelem a kezem, és megrázom a fejem. Most nem akarom hallani. Nem akarok kifogásokat vagy megnyugtatónak szánt semleges gondolatokat. Nem hiszem, hogy bármi racionálisat meg tudnék hallgatni, most egyszerűen csak ki kell vernem a sz*rt is valamiből.