Sophiának nem kellett hátranéznie, hogy tudja, milyen lekezelő vigyor ülhet Lucas arcán.

Tudta, hogy a férfi mindig is megvetette őt. Három évvel ezelőtti lánykérése mögött csak az a vágy állt, hogy teljesítse a családjaik közötti házassági megállapodást, és bosszút álljon Emilyn.

Elég naiv volt ahhoz, hogy elhiggye az üres ígéreteit, és őszinte szerelmét kínálta neki, miközben a férfi csak egy bábnak tekintette.

Számára mindig is egy pióca marad, aki a vagyonába és a nevébe kapaszkodik a túlélésért.

De most elérte a tűréshatárát, és többé nem akarta őt az életében.

Sophia egyetlen pillantás nélkül kisétált. Ahogy átlépett a kapun, porcelán csörömpölésének hangja visszhangzott mögötte, de már nem érdekelte.

Lucas a törmelék közepén állt, ujjait a halántékára szorítva. Arca forrongó düh maszkja volt.

A válás említését csak egy újabb számító lépésnek tartotta, egy átlátszó kísérletnek, hogy a távolságtartásával felhívja magára a figyelmet.

Emily habozva nézett rá. – Talán nem kellene itt maradnom, Lucas. Sophia nagyon zaklatottnak tűnt.

– Semmiség – felelte Lucas egyenletesen.

Látva, hogy a válás említése mennyire megviselte, Emily lágyan javasolta: – Utánamehetnél. A nők általában jól reagálnak egy kis megnyugtatásra.

– Nincs erre időm – mondta Lucas, és a lépcső felé fordult.

Egy üzleti út közeledtével a gondolatai máshol jártak. „Csináljon csak jelenetet, ha akar” – gondolta. „Majd lehiggad, és visszakúszik. Mindig ezt teszi.”

*****

Sophia otthona egy gyönyörű, 300 négyzetméteres, nyitott koncepciójú, letisztult, modern berendezésű lakás volt – mindezt a saját keresetéből fizette.

A dolgozószobájában kinyomtatta a válási papírokat és a felmondólevelét. Határozott kézzel mindkettőt aláírta, majd futárt hívott, hogy közvetlenül a Westwood Csoporthoz kézbesítse őket.

Amikor három évvel ezelőtt feleségül ment Lucashez, Sophia csatlakozott a cégéhez, remélve, hogy valódi kapcsolatot építhet ki vele. A ranglétra legalján kezdte asszisztensként, és fokozatosan küzdötte fel magát osztályvezetővé.

Semmire sem vágyott jobban, mint hogy a közelében legyen – otthon és a munkahelyen. De a végén erőfeszítéseit hideg közöny fogadta.

Lefelé nézve Sophia lágyan a hasára tette a kezét. – Most már csak mi ketten vagyunk, kicsim – suttogta.

A futár akkor érkezett a Westwood székházba, amikor Lucas távol volt. Vezető asszisztense, Kevin Chapman vette át a küldeményt és írta alá.

Abban a pillanatban, ahogy Kevin meglátta a tartalmát, a telefonért nyúlt, és sietve tárcsázta Lucas számát. – Mr. Westwood, a felesége válási papírokat küldött.

– Égesd el az egészet. – Az óceán túloldalán Lucas meglazította a nyakkendőjét, miközben váratlan irritáció lett úrrá rajta.

– De Mrs. Westwood még a felmondólevelét is benyújtotta… – felelte Kevin habozó hangon.

– Nem tud túlélni e család nélkül. – Lucas öngyújtójának kék lángja kiemelte arcvonásainak komorságát. – Hagyd békén. Majd visszakúszik, ha rájön a valóságra.

Eközben Sophia teljesen mit sem sejtett a férfi szavairól.

A reggele az anyósa, Helen Westwood hívásával kezdődött.

– Hol vagy? Azonnal gyere vissza – parancsolta Helen a tőle megszokott uralkodó modorban, nem hagyva helyet a vitának.

Sophia engedelmeskedett, és visszavezetett a birtokra.

Alig lépett be, máris egy bársonydoboz repült a feje felé, amit csak egy oldalra lépéssel tudott elkerülni.

Helen éles hangja hasított a levegőbe. – Hogy mered ezt kikerülni? Van bőr a képeden.

Sophia tekintete a lábánál lévő bársonydobozra esett, és hirtelen megértette, miért tűnt ismerősnek.

Emlékezett, hogy pontosan ilyen dobozt vásárolt, hogy a terhességi tesztjének eredményét tárolja benne.

Lucas születésnapján ajándékként akarta átadni neki, de a férfi véletlenül félrelökte, mielőtt odaadhatta volna, aminek következtében kórházba került.

A szíve hevesebben kezdett verni, ahogy Helen dühös arckifejezésére nézett. „Tudhat a terhességről? De a reakciója valahogy furcsa” – tűnődött.

Három éven át Helen nem csinált titkot abból, hogy nem kedveli Sophiát, aki egy kisvárosban nőtt fel. Mégis, minden alkalommal, amikor Sophia Lucasszal meglátogatta a Westwood rezidenciát, Helen következetesen nyaggatta Sophiát, hogy alapítsanak hamarosan családot.

Ha Helen tudná, hogy Sophia terhes, akkor abszolút elragadtatottnak kellene lennie, nem pedig így reagálnia.

Helen egy orvosi leletet szorongatott, szemei dühtől izzottak, miközben Sophiára meredt. – Három éve figyelem a házasságodat Lucasszal, és azon tűnődtem, miért nem estél teherbe. Most már értem – egy meddő nőt vett feleségül.

– Ha nem hagytad volna ezt a szállodában, és Lucas barátja nem lett volna olyan kedves, hogy elhozza, még mindig sötétben tapogatóznék az állapotodat illetően.

Sophia a sokktól hevesen dobogó szívvel figyelmen kívül hagyta Helen gyilkos tekintetét, és kikapta a kezéből a dokumentumot.

A klinikai lelet hidegen és sápadtan feküdt a reggeli fényben. Ott volt a neve, tisztán nyomtatva, a lesújtó diagnózis mellett: „végleges meddőség”.

„Végleges meddőség? De ez lehetetlen. Terhes vagyok. Valaki biztosan kicserélte a leleteimet. De ki tenne ilyet?” – tűnődött Sophia.

A szavak kicsúsztak a száján, mielőtt megállíthatta volna őket. – Ez nem az én…

Emily, aki eddig csendben volt, hirtelen közbevágott: – Sophia, a Westwood vérvonal tíz generáción keresztül egyetlen örökösön át öröklődött. Azt próbálod elérni, hogy Lucas örökös nélkül haljon meg? Hogy teljesen kihaljon a család?

– Micsoda szívtelenség! – kiáltott fel Helen, és vádlón Sophiára mutatott, miközben dühe a tetőfokára hágott.

– Tárt karokkal fogadtunk, amióta bekerültél a családba. És te ezt titkoltad előlünk? Hogy hagynád, hogy a családunk kihaljon – ez igazán aljas! – tette hozzá.

Sophia meg sem próbált magyarázkodni. Ha azt akarják hinni, hogy meddő, hát legyen – ez csak leegyszerűsíti a válási eljárást.

– Csak két napja kaptam meg az eredményt. Még nem találtam megfelelő pillanatot, hogy megosszam a hírt – felelte Sophia nyugodt hangon.

– Ez nem a megfelelő pillanat megtalálásáról szólt. Szándékosan tetted – vágott vissza Helen, arca eltorzult a dühtől. – És ezt akartad ajándékba adni Lucasnak? Milyen elborult agy szülhet ilyet?

Sophia megőrizte a csendjét.

Helen mély levegőt vett, lenyelve a dühét. – Ha nem tudsz természetes úton teherbe esni, nem fogom felróni neked. Beszéltem Emilyvel, és beleegyezett, hogy adományoz a petesejtjeiből, hogy te és Lucas mesterséges megtermékenyítést vehessetek igénybe.

Sophia hitetlenkedve bámult a váratlan fordulatra. – Megismételnéd?

Azt hitte, rosszul hallotta, mert a javaslat egyszerre volt abszurd és mélységesen sértő.

– Ha nem tudsz teherbe esni, az a te problémád. Emily rendkívül nagylelkű, hogy felajánlja a petesejtjeit. A legkevesebb, amit tehetnél, hogy némi elismerést mutatsz a hálátlanság helyett – gúnyolódott Helen.

Keserű mosoly jelent meg Sophia ajkán. – Talán te szeretnéd elfogadni ezt a nagylelkű ajánlatot?

– Hogy mersz így beszélni velem! – Helen szemei haragtól villantak.

– Sophia, nem kellene így beszélned Mrs. Westwooddal. Ő a te érdekedben javasolta ezt – mondta Emily mézesmázos hangon, a pohárért nyúlva. Miközben mozgott, ügyelt rá, hogy megmutassa a finom csuklóját körülölelő ima-karkötőt.

Sophia lélegzete elakadt – bárhol felismerte volna a karkötőt. Pontosan azt, amelyiknek a megszerzéséért annyit áldozott, miközben Lucas felépüléséért imádkozott.

Személyes sértésnek érezte, hogy a karkötőt, ami a Lucas iránti szeretetét szimbolizálta, most Emily csuklóján látja.

– Az én érdekemben? – ismételte Sophia, a szavak keserű ízt hagytak a szájában, miközben észrevette Emily szemében a ravasz elégedettség csillogását. Éles fájdalom hasított belé.

Túl jól ismerte ezt a játékot. Emilynek tehetsége volt ahhoz, hogy az emberek sebezhetőségét a saját javára fordítsa, egy lecke, amit Sophia három évvel ezelőtt a saját kárán tanult meg.

– Meddő vagyok. Mire használhatnám a petesejtjeidet? – kérdezte Sophia hideg hangon. – Tényleg azt hiszed, hogy állandó emlékeztetőre van szükségem arról, amim nem lehet?

Emily mosolya eltűnt. Helen kedvéért az ajkába harapott, szemei azonnal megteltek tettetett sértődöttséggel. – Mrs. Westwood – mondta, hangja enyhén remegett –, én csak segíteni próbáltam Sophiának.

Helen azonnal megvigasztalta Emilyt a keze megsimogatásával. Majd rosszalló pillantást vetett Sophiára. – Hogy lehetsz ennyire önző, Sophia? Tényleg elszántad magad, hogy hagyod kihalni a Westwood családot?

Sophia elutasítóan Emily felé intett. – Nos, ha ő ennyire termékeny, akkor hadd intézze ő a gyerekcsinálást.

Sophia gyomra felfordult a gondolattól, hogy Emily ilyen könnyen anya lehet.