Aznap este üzenet érkezett Annabelle Quinntől, Sophia egyetemi évei óta legjobb barátnőjétől, aki ragaszkodott hozzá, hogy menjenek el egy bárba.

A régi Sophia azonnal visszautasította volna, hiszen hozzászokott, hogy engedelmeskedjen Lucas szabályának, miszerint nem járhat el otthonról. De most, hogy Sophia épp válni készült tőle, a férfi véleménye már nem számított.

*****

Amint Sophia kiszállt az autóból, meglátta a bejáratnál várakozó Annabelle-t. – Remélem, nem vártál sokat – mondta, miközben odalépett hozzá.

– Épp most értem ide – vigyorgott Annabelle, és belekarolt Sophiába. – Szóval, mi a különleges alkalom? Végre kaptál egy szabadestét a drágádtól?

Sophia nehezen találta a szavakat, de a legjobb barátnője elől nem titkolhatta el. – Elválok – mondta végül.

– Hadd találjam ki – mondta Annabelle, aki sosem rejtette véka alá a véleményét a legjobb barátnője előtt. – Ez amiatt van, hogy Emily visszatért, ugye?

– Nem csak amiatt – vallotta be Sophia halkan.

Csupán a saját szemével kellett látnia a különbséget, hogy igazán megértse: milyen keveset is jelentett a három évnyi fáradozása.

Annabelle támogatóan átkarolta Sophia vállát. – Már rég rá kellett volna ébredned erre.

Három éven át nézte, ahogy Sophia elveszíti önmagát egy üres kapcsolatban, és Annabelle-t egyenesen tönkretette a látvány, hogy a barátnője mindent eldob egy olyan férfiért, aki sosem értékelte őt.

– Jobb későn, mint soha – mondta Sophia erőtlen mosollyal.

– Hogy is ne! – jelentette ki Annabelle. – Ma este megszerzem nekünk a város legjobb férfimodelljeit. Megérdemled, hogy végre igazán odafigyeljenek rád.

Felmentek a klub lüktető szívébe, és átverekedték magukat a csillogó tömegen az Annabelle által lefoglalt exkluzív boksz felé.

Ahogy elhaladtak egy privát szoba bejárata mellett, nevetés és fecsegés szűrődött ki a folyosóra. A zaj közepette Sophia éles füle meghallotta a saját nevét.

– Meg kell hagyni, Lucas nem teketóriázott. Amint Emily visszatért, rögtön beköltöztette. Azt beszélik, Sophiának meg kiadta az útját.

– Hát, megérdemelte. Aki így csúszik-mászik valaki után, az mindent elveszít. De komolyan, az az éjszaka a bokszban azzal a rengeteg vérrel? Tényleg azt hittem, hogy valami tragédia történt, de valószínűleg csak megjött neki.

– Te ezen rágódsz? Ember, végig bejött neked Sophia?

– Ki epekedne egy isten háta mögötti senki után? Csak Lucas, a maga sajátos ízlésével volt képes három évig kitartani mellette.

– Gondolom, elmúlt az újdonság varázsa. Ideje volt a váltásnak.

A folyosón állva Sophia érezte, hogy jéghideg nyugalom telepszik a tekintetébe.

A hangok a helyükre kerültek – Lucas legrégebbi barátai. Ott voltak azon az éjszakán, szemtanúi voltak a legszégyenletesebb pillanatának.

Annabelle szeme szikrázott a dühtől. – Na, én most megmondom nekik a magamét!

De ahogy az ajtó felé indult, Sophia egy gyengéd érintéssel megállította. – Ezt a harcot nekem kell megvívnom – mondta határozottan.

Ezzel Sophia belökte az ajtót, és besuhant a szobába. Kecsesen leült a kanapéra, és egy olyan mosollyal kapcsolódott be a beszélgetésbe, amely nem ért el a szeméig.

– Ha már a sajátos ízlésnél tartunk, én túlteszek rajta – kezdte, a hangja megtévesztően könnyed volt. – Újrahasznosítottam, amit Emily eldobott. De úgy tűnik, mindenkinek szívességet tettem azzal, hogy visszadobtam a szemetet a kukába, ahová való.

Döbbent csend borult a szobára. A körkanapén ülők mindegyike elborzadt lenyűgözöttséggel bámult rá.

Sophia tudtán kívül a beszéde alatt két alak lépett be a szobába a háta mögött.

A vendégek tekintete idegesen cikázott Sophia és az újonnan érkezők között; a levegő megfagyott a feszültségtől.

Lucas és Emily állt ott, arckifejezésük sötét volt, mint a viharfelhő.

Jelenlétükre Sophia megfordult. Tekintete azonnal találkozott Lucas hideg, sötét pillantásával.

De a nő nem hátrált meg. Vállát dacosan megvonta. – Nicsak, kit fújt be a szél. A szemét férjemet.

Emily szeme azonnal könnybe lábadt. – Sophia, ne is törődj velük! – kérlelte remegő hangon. – Ez mind hazugság. Lucas és én csak barátok vagyunk.

Mintegy bizonyítékképpen belekapaszkodott Lucas karjába. – Mondd meg neki, Lucas! Értesd meg vele, hogy nincs köztünk semmi!

Sophia tekintete a Lucas karjába kapaszkodó kézre siklott, és ajkán halvány, gúnyos mosoly suhant át. „Csak barátok? Tényleg azt várta, hogy ezt bárki is elhiszi?” – gondolta keserűen.

Lucas kiszabadította magát Emily szorításából, és áthidalta a közte és Sophia közötti távolságot.

A mozdulat megtörte a feszültséget, és cselekvésre késztette a barátait.

– Hé, Lucas, nyugi – mondta egyikük előlépve. – Csak a mi hülye vicceinkre reagál.

– Ugyan már, Sophia, csak kérj bocsánatot Lucastól – sürgette egy másik. – Tudod, hogy megbocsát neked.

A javaslattól Sophiának kedve támadt keserűen felnevetni. „Tényleg ilyennek látnak? Valami szerelmes bolondnak, aki a megbocsátás első jelére visszakúszik hozzá?” – gondolta.

Ez mindent megmagyarázott: hogy miért mutattak felé három éven át hamis tiszteletet Lucas feleségeként, miközben a háta mögött kigúnyolták az odaadását.

Csak magát okolhatta. Ha hét évvel ezelőtt nem találkozik Lucasszal, ha az a sorsdöntő incidens nem köti őt hozzá, már rég továbblépett volna.

– Befejezted? – vágott át a gondolatain Lucas hangja, miközben a nő karja felé nyúlt.

Sophia kecsesen áthelyezte a testsúlyát, így a férfi keze csak a levegőt markolta meg.

Az elutasított gesztus egy pillanattal túl sokáig lebegett közöttük, mielőtt a férfi visszahúzta volna a kezét, arcvonásai pedig megfeszültek a nemtetszéstől.

Sophia Emily felé fordult, aki épp a szemét törölgette, és felvonta a szemöldökét. – Semmi szükség a krokodilkönnyekre. Még a végén úgy tűnik, mintha én lennék itt a kegyetlen.

– Sophia, én mindig úgy bántam veled, mint a nővéremmel. Én… – kezdte Emily, próbálva védekezni.

– Ne – vágott közbe Sophia hűvös hangon. – Csak percekkel érkeztünk egymás után, és te voltál itt hamarabb. Hanyagoljuk az érzelmes alakítást.

Emily arca elsápadt, majd mélyvörösre váltott, miközben dühében összeszorította az állkapcsát. „Mióta lett Sophiának ekkora bátorsága? Régebben mindig csendbe burkolózott, valahányszor Lucas a közelben volt” – gondolta.

Annak ellenére, hogy három évig távol volt a várostól, Emily gondoskodott róla, hogy minden apró információmorzsát megkapjon Sophia életéről.

Mindent tudott Sophia szánalmas próbálkozásairól, hogy a kedvére tegyen Lucasnak, és pontosan tudta, mennyire keveset törődik a férfi a feleségével.

Még azt is tudta, hogy külön hálószobában alszanak, és azon a néhány alkalmi éjszakán, amit Lucas Sophiával töltött, utána mindig visszaküldte a saját szobájába.

Tudta, hogy Lucas számára Sophia csupán egy test – kényelmes, eldobható és teljesen jelentéktelen.

Lucas sötét arckifejezéssel megragadta Sophia csuklóját, és a kijárat felé kezdte húzni.

Sophia válasza egy éles, csattanós pofon volt a férfi arcán.

A hang élesen hasított a levegőbe, és halálos csend ereszkedett a szobára. Minden tekintet tiszta döbbenettel szegeződött Sophiára.

Mindenki azon tűnődött, vajon elment-e az esze, hogy ilyesmit merészelt tenni.

Lucas lassan megmozgatta az állkapcsát; a tekintete olyan sötét volt, ami megtorlást ígért.

Amikor Sophia ellenállt, Lucas nem habozott. A vállára kapta, és kivitte a szobából.

A látványtól Emily szíve összeszorult. Még sosem látta Lucast ennyire türelmesnek senkivel. Mielőtt észbe kapott volna, a keze már a férfi karján pihent. – Lucas…

A férfi nem fordította oda a fejét, de a feszültség egy része eltűnt az arckifejezéséből.

– Hazaviszem – mondta határozottan. – A sofőr visszajön érted, ha indulnál.

Emily csak nézni tudta, ahogy Lucas elsétál Sophiával. Nem volt joga megállítani, de fájt neki – ez volt az első alkalom, hogy elhagyta őt egy másik nőért, különösen egy olyanért, aki semmit sem jelentett számára.

Kezei ökölbe szorultak az oldala mellett. „Adtam neked egy esélyt, hogy csendben távozz, Sophia. Te magad kerested a bajt” – gondolta.

Sophia tiltakozása végigvisszhangzott a folyosón, miközben küzdött Lucas szorítása ellen.

Mivel nem volt biztos benne, mi történik a pár között, Annabelle elfordult, és úgy tett, mintha észre sem vette volna őket.

Lucas bevitte Sophiát a liftbe, és fürgén kilépett, amikor leértek az alagsori szintre.

Ahogy az autó ajtaja kinyílt, Lucas bedobta Sophiát a hátsó ülésre.

Miközben feltápászkodott, egy hullámnyi szédülés és hányinger tört rá attól, hogy olyan sokáig lógott fejjel lefelé.

Kinyitotta a száját, hogy szitkozódjon, de a szavak elhaltak az ajkán, amikor egy közeli Maybach sötétített ablaka ereszkedni kezdett.

Az árnyékos belső térben a férfi profilja éles és elutasító volt. Ajkai határozott vonallá préselődtek, és egy jéghegy tekintélyt parancsoló mozdulatlanságával ült, jelenléte szinte taszított mindenki mást.

Érezve a nő tekintetét, odapillantott, és a szemük összekapcsolódott.

Sophia szó nélkül elfordította a tekintetét, és kócos haja fátyla mögé rejtette az arcát.