Ezt hallva minden jelenlévő abba az irányba fordult, ahonnan a hang érkezett.

A felfordulás közben egy imádnivaló kisfiú jelent meg észrevétlenül az ajtóban. Körülbelül négy-öt évesnek tűnhetett, fehér inget és hózentróglis fekete nadrágot viselt, egy hozzáillő bőrcipővel. Ő volt a tökéletes kis úriember megtestesítője, vagy még pontosabban egy nemesi származású kisfiúé.

– Milyen imádnivaló gyermek!

– Honnan jött ez a kis cukiság? Imádnivaló!

A helyszínen lévők többsége soha korábban nem látta ezt a gyermeket, de egyértelmű volt, hogy vonzónak találták, ahogy méregették.

Tessa is meglepetten bámulta a gyermeket. Pufók kis arca volt, de finom vonásokkal büszkélkedett. Az ember csak elképzelni tudta, milyen elragadóan jóképű lesz majd, ha felnő.

Bár a gyermek még csak zsenge korú volt, mégis komornak tűnt, vonásai zord kifejezést öltöttek. Még tekintélyt parancsolónak is látszott, mintha egy bölcs öreg lélek rejtőzne az apró testében.

– Neked – kezdte kimért hangon, tekintete jéghideg volt, miközben ujjal mutatott Sophiára. – Neked kellene bocsánatot kérned.

Sophia eleinte megdöbbent, de aztán gyorsan dühbe gurult, és ráförmedt: – Kinek a kölyke ez? Azt sem tudod, mit beszélsz! Semmi közöm ahhoz, hogy ő eltörte a hegedűt, szóval miért kérnék bocsánatot?

– Vigyázz a szádra! – A szavak alighogy elhangoztak, a kisfiú mögött álló két testőr dühösen ráripakodott Sophiára: – Mit képzel magáról, hölgyem? Hogy merészel ilyen pimasz módon beszélni az ifjú mesterünkkel!

Ifjú mester? Sophia meglepetten hőkölt hátra, és egy pillanatig fel sem tudta fogni ezt a címet.

Trevor ezzel szemben a homlokához kapott, amikor hirtelen eszébe jutott, hogy a kisfiú nem más, mint a Sawyer család ifjú mestere, a Sawyer Csoport örököse!

Ennek emlékére Trevor mosolyogva sietett a kisfiúhoz, és udvariasan köszöntötte: – Nocsak, Gregory ifjú mester, mi járatban van erre?

Oldalt Sophia megfagyott, amikor ezt meghallotta. Mi van? Ez a kölyök lenne Gregory ifjú mester, a mai ünnepség szülinaposa?

A kisfiú szenvtelennek tűnt, és bár a hangja fiatalos volt, mégis volt benne egy megfélemlítő él, amikor megszólalt: – Csak erre jártam, amikor tisztán láttam mindent a saját szememmel. Az a nő gáncsolta el ezt a szép hölgyet itt.

Eközben Tessát meghatotta, hogy a kisfiú a védelmére kelt, pedig nem is ismerte őt. Melegség öntötte el, ahogy gyengéd hálával és könyörülettel bámult a kisfiúra.

Sophia azonban görcsösen nyelt egyet, amikor meghallotta a fiú magyarázatát. Megpróbálta ideges nevetéssel palástolni a félelmét, miközben nyugtatólag rámutatott: – Gregory ifjú mester, ugye megérti, hogy bizonyítékra van szükség ahhoz, hogy ilyen kijelentéseket tegyünk, és nem lehet csak úgy ilyen hamis vádakkal dobálózni.

A kisfiú gúnyosan felnevetett, és az arca még mindig komor volt, miközben így válaszolt: – Miből gondolod, hogy nincs bizonyítékom? – Ezzel egyet tapsolt, és egy videós, kamerával a kezében hívásra belépett az ajtón.

A videós felemelte a kamerát, és sztoikusan jelentette be a jelenlévőknek: – Én vagyok az a személy, aki kizárólagosan felelős Gregory ifjú mester mai születésnapi bankettjének rögzítéséért, és itt van a kamerámban az a pontos pillanat, amikor elgáncsolta azt a hölgyet, és aminek következtében Sawyer asszony hegedűje az eséstől eltört.

Sophia szíve a torkában dobogott, amikor ezt meghallotta; szóhoz sem jutott, és nem tudott visszavágni a videósnak. Kifejezése megfeszült a dühödtől, miközben fenyegetően arra gondolt: A francba! Már csak egy hajszál választott el attól, hogy ismét a pokol fenekére lökjem azt a nyomorult Tessát!

– Az a hegedű a nagymamám értékes hangszere volt, és hatmilliót ér! Szóval fizess! – követelte komolyan a kisfiú, hangsúlyos közönnyel meredve Sophiára.

Ebben a pillanatban Sophia elméje mintha felrobbant volna. Minden vér kifutott az arcából, ahogy belegondolt az összegbe, amit ki kell fizetnie. Hatmillió! Jelenleg a Reinhart család vállalkozása az elmúlt néhány évben folyamatosan hanyatlott, és a hatmillió csillagászati árnak számított Sophia számára!

Sophia pánikba esve lehajtotta a fejét, és remegő hangon kért bocsánatot: – Sajnálom, Gregory ifjú mester. Őszintén sajnálom. Nem akartam elgáncsolni őt az előbb. Ahogy látja, nincs itt túl sok hely, és nem gondoltam volna, hogy el tudom gáncsolni csak azzal, hogy egy kicsit kinyújtom a lábam. A hegedű olyan hihetetlenül értékes, és én nem lennék olyan bolond, hogy szándékosan eltörjem! Tessa... – Elcsukló hangon, de parancsoló hangnemben hozzátette: – Tessa, mondd meg az ifjú mesternek, hogy nem szándékosan gáncsoltalak el!

Tessa viharosabbnak tűnt, mint azelőtt bármikor. Nem hiszem el, hogy ez a lány ennyire szégyentelen! Az is épp elég baj, hogy tőrbe csalt, és most még azt is akarja, hogy én védjem meg?

De Tessának esélye sem volt bármit is mondani, mert a kisfiú könyörtelenül ráförmedt Sophiára: – Te törted el a hegedűt, szóval neked kell kifizetned! És mivel te hibáztál, bocsánatot is kell kérned a szép hölgytől! Most pedig fizesd ki a pénzt, és kérj bocsánatot!

A kisfiú talán csak egy méter magas volt, de úgy beszélt, mint egy öreg lélek, nem is beszélve a parancsoló hangneméről.

Sophia arca elsápadt, majd dühében elvörösödött. Nemhogy nem leckéztette meg Tessát, de most még arra is kényszerült, hogy bocsánatot kérjen tőle! Nem gondolta, hogy túl tudná élni ezt a rengeteg szégyent, de ami a legfontosabb, esélye sem volt arra, hogy ott helyben kicsengessen hatmilliót, még akkor sem, ha saját magát adja zálogba.

Mindenki szeme rá szegeződött, és a pánik és félelem pillanatában Sophia ténylegesen elájult.

A tömeg egy időre káoszba süllyedt.

A kisfiú azonban csupán megvetően nézett Sophia mozdulatlan alakjára. Ennyi kell csak ahhoz, hogy összetörj a nyomás alatt? Elég pimasznak tűntél, amikor korábban egy másik ártatlan embert mártottál be.

Aztán a mögötte álló testőrökre nézett, és kiadta a parancsot: – Vigyétek el, és tartsátok rajta a szemeteket. Verjétek ki belőle a pénzt, és ha nem fizet, dobjátok ki a rendőrségen!

– Igenis, uram – válaszolták a testőrök kórusban. Az egyik testőr egyetlen hosszú lépéssel odaért Sophiához, és kivonszolta az ajtón.

Szinte azonnal fülsiketítő csend ereszkedett a szobára. Mindenkit lenyűgözött, hogy az ifjú mesterből milyen megkérdőjelezhetetlen és félelmetes tekintély áradt, annak ellenére, hogy még csak gyerek. Valóban a Sawyer családból származik. Ehhez kétség sem férhet!

A kisfiút azonban cseppet sem érdekelte, mit gondolnak róla a többiek, miközben kíváncsian Tessára nézett, és abban a pillanatban mintha levetkőzte volna jéghideg viselkedését.

Kristálytiszta szemében gyermeki csillogás volt, miközben úgy meredt Tessára, mintha felmérné őt.

Tessa is kitartóan állta a tekintetét.

A kisfiúnak kagylórózsaszín ajkai és gyöngyfehér tejfogai voltak, és bár vonásai még nem véglegesedtek, már most igen finom és jóképű kisember volt. Sztoikusnak tűnt, amikor nem mosolygott, de éppen az a zord tekintet tette még megnyerőbbé, olyannyira, hogy az embert elfogta a vágy, hogy megcsípje a pufók arcát.

A gondolat épphogy átsuhant Tessa elméjén, amikor a kisfiú odamasírozott hozzá aprócska lábain. Megállt előtte, hátravetette a fejét, hogy a lány szemébe nézzen, majd amennyire csak tudta, széttárta a karját, és így szólt: – Vegyél fel!