– Szép hölgy, csak egyenesen előre! – kiáltott fel Gregory, miközben az előttük lévő társalgóra mutatott.

Apa biztosan ott van most, és amint meglátja a szép hölgyet, biztosan beleszeret! És akkor végre ő lesz az anyukám!

Éles ellentétben a kisfiú izgatottságával, Tessa nyugtalan volt. Jelenleg a VIP-társalgónál jártak, amely a jacht szívében volt elrejtve.

A bejáratnál egy sor testőr állt, mindannyian széles, tornyosuló szobrokra hasonlítottak, ahogy megfélemlítő frontot alkottak.

Látványuktól Tessa lelassította a lépteit, és kissé tétovázva így szólt: – Hé, kispajtás, mi lenne, ha itt letennélek, és a hátralévő utat te magad tennéd meg? Biztos vagyok benne, hogy nem kell bemennem veled.

A fiú azonnal szorosan a lány nyaka köré fonta a karját, miközben felkiáltott: – Nem, én azt akarom, hogy bejöjj velem!

– De... – A lány nem tudta, mit kellene tennie. Nagyon is elképzelhető, hogy a Sawyerek épp most is ott vannak a társalgóban, és illetlenség lenne a részéről, hogy kívülállóként betolakodjon.

– Egyáltalán nem is kedvelsz, szép hölgy? – Hirtelen a kisfiú duzzogni kezdett, hatalmas szemei csillogtak, ahogy bánatosan meredt a lányra.

Tessa gyorsan kizökkent a gondolataiból, és így válaszolt: – De, persze, hogy kedvellek! Hogy is ne kedvelnélek, mikor ilyen imádnivaló vagy?

– Akkor miért nem jössz be velem? Ez csak azt jelenti, hogy hazudsz nekem, amikor azt mondod, hogy kedvelsz – motyogta a kisfiú, a hangja már-már sírásba csuklott, miközben továbbra is átkarolta a lányt.

Épp ekkor Nicholas kimasírozott a társalgóból, de annyira meglepődött a látványtól, ahogy a saját kicsi fia egy nő karjaiban nyöszörög szeretetért, hogy megtorpant a lépteiben.

Különösen Kieran nézett ki úgy, mintha hamarosan leesne az álla. – Szent ég, Greg tényleg figyelemért kuncsorog? – Nicholason és Kieran anyján kívül Greg egyetlen nő iránt sem mutatott szeretetet. Undorodva hőkölt hátra, ha bárki csak hozzáért a bőréhez, így megölelni szinte lehetetlen volt.

Ez az első alkalom, hogy ilyen közelről és bizalmasan látom őt egy másik nővel! – gondolta Kieran értetlenül. Mi a csoda folyik itt?

A közeledő lépések hallatán Tessa felnézett, és azonnal találkozott a tekintete két hihetetlenül jóképű férfival.

Kettőjük közül Kierant ismerte fel először.

Ő volt a jobbkéz-féle a Sawyer Csoportban. Gyakran szerepelt pénzügyi magazinokban, és benne volt Brentwood társadalmának tíz legvonzóbb agglegénye között. Jó megjelenésével és bőven elegendő sármjával hamar nevet szerzett magának, mint egy nyájas, ördögi és javíthatatlan szívtipró, bár ez nem akadályozta meg a nők hadát abban, hogy rajongjanak érte.

Ami a Kieran mellett álló férfit illeti, nagyon hasonlított a Tessa karjában lévő kisfiúra. Úgy festett, mintha a társadalmi tápláléklánc csúcsán rendezkedett volna be, mint egy érinthetetlen király. Bár hidegnek és távolságtartónak tűnt, összetéveszthetetlen nemesség áradt belőle.

Biztosan ő Nicholas Sawyer, gondolta Tessa. Megfoghatatlan figura volt, aki még soha nem szerepelt semmilyen magazinban vagy a hírekben, ám olyan létezés volt, amelyet sem megismételni, sem felülmúlni nem lehetett.

Jelenleg ez a félelmetes testvérpár óvatosan méregette Tessát. A lány visszatartotta a lélegzetét, amikor érezte, hogy fürkésző tekintetük rászegeződik, és gyorsan meghajolt köszöntésképpen. – Sawyer elnök úr, Kieran úrfi – kezdte, arra kényszerítve magát, hogy ne makogjon úgy, mint egy idióta. – É-Én Tessa Reinhart vagyok, hegedűművész abban a zenekarban, amelyet a mai ünnepségre béreltek fel. Az ifjú mester korábban véletlenül a zenekar társalgójába tévedt, én pedig visszahoztam őt, amint látják.

Amikor Nicholas és Kieran ezt meghallották, rájöttek, hogy semmi okuk az éberségre. Hűvös, kimért hangon Nicholas így szólt: – Köszönöm, hogy visszahozta őt ide, Miss Reinhart. Miután letette a földre, távozhat.

A hangja mély volt és kissé rekedtes, és amikor megszólalt, mintha a világ többi része beleolvadt volna a háttérbe.

Tessa kábultan, lassan bólintott, és készült letenni a kisfiút.

A fiú azonban hirtelen szorosabbra fűzte a karját a lány nyaka körül, és felkiáltott: – Nem, nem akarom, hogy letegyen a földre! Azt akarom, hogy a szép hölgy vigyen!

Szerette a melegséget, amit Tessa karjaiban érzett, és nem akarta elhagyni az ölelését. Ráadásul azt is szerette volna, hogy a lány egy kicsit jobban megismerje Nicholast.

De apának komoly segítségre van szüksége a lovagiasság terén! Hogy tud ilyen hidegen beszélni ezzel a szép hölggyel? Ez a férfi menthetetlenül reménytelen!

Eközben Nicholast és Kierant nyilvánvalóan meglepte a fiú heves tiltakozása. Egyikük sem számított arra, hogy a gyermek már az első találkozáskor ennyire megkedvel egy nőt.

Tessa is kezdett egyre zavarodottabbnak tűnni, miközben kérlelte: – Kicsim, figyelj rám jól, rendben? Később még fel kell lépnem, és most le kell tennem téged, különben nem tudom elvégezni a munkám.

– Nos, ha nem tudod elvégezni a munkád, akkor egyszerűen mondj fel – morgolódott a kisfiú, még mindig duzzogva.

A lány határozottan megrázta a fejét, de a szeme gyengéd volt, ahogy próbálta meggyőzni. – Ez nem fog működni, mert ha most nem megyek vissza dolgozni, azonnal kirúgnak. Ha ez megtörténik, akkor elveszítem a jövedelmemet, és nem lesz pénzem ennivalóra. Ugye nem akarod, hogy éhen haljak, kicsikém?

– Nem baj, ha kirúgnak; én eltarthatlak, és adhatok enni, ha akarod! – A hangja egy oktávval megemelkedett, ahogy büszkén nézett a lányra, mintha életében először adta volna egy úriember becsületszavát.

Tessa ezen annyira jól szórakozott, hogy nem is tudta, hogyan válaszoljon.

Ebben a pillanatban Nicholas tömören közbeszólt: – Gregory Sawyer, azonnal hagyd abba a hülyéskedést! – Szenvtelennek tűnt, de tekintélyt parancsoló hangsúly volt a hangjában. Kinyújtotta a kezét, és kivette Gregoryt Tessa karjaiból, miközben így szólt: – Gyere ide, és ne okozz több gondot ennek a hölgynek.

A kisfiú letörten lehajtotta a fejét, nagy őzikeszemeivel pislogott, és csüggedten kérdezte Tessától: – Tényleg gondot okoztam neked, szép hölgy?