– Igen – mondta Nicholas, csak hogy a gyerek kedvében járjon. Meg volt győződve róla, hogy csak néhány napba telik, amíg Gregory teljesen elfelejti azt a nőt, és még inkább meg volt győződve arról, hogy egy, a Sawyer család számára ismeretlen nő semmiképpen sem tudna ilyen tartós benyomást tenni egy ilyen zsenge korú gyermekre.

Sajnos Nicholas a következő három nap minden ébren töltött percét Gregory társaságában töltötte, csak azért, hogy hallgassa, ahogy a fiú amiatt nyavalyog, hogy látni akarja Tessát.

Miközben Nicholas különféle kifogásokat talált ki, hogy késleltesse Tessa meglátogatásának tervét, Gregory elvesztette a türelmét, és azzal fenyegetőzött, hogy végleg levegőnek fogja nézni. Aztán a fiúkirály elszántan bezárkózott a szobájába, nem volt hajlandó kijönni, vagy bárkit is beengedni.

A szorosan bezárt hálószobaajtót bámulva Nicholas kezdett egyre ingerültebbé válni. Nem volt ideje erre, főleg nem egy olyan napon, amikor be kellett ugrania a céghez, hogy részt vegyen egy interkontinentális értekezleten.

Így hát magához hívatta a komornyikot, és szigorúan megparancsolta: – Tartsa a szemét Gregen, és ne hagyja, hogy ostobaságokat csináljon. Hívjon, ha valami váratlan dolog történik.

– Igenis, uram! – mondta Andrew, a komornyik ünnepélyesen, egy tiszteletteljes bólintással.

Aztán Nicholas kihúzta magát, és elindult az ajtó felé. Hamarosan kimagasló alakja eltűnt a kint várakozó, gyönyörű Bentley ajtaja mögött, az autó pedig elhajtott a járdaszegélytől, és eltávolodott a háztól.

Odabent Gregory a szobájában gubbasztott, gyerekes dühében fortyogva, ahogy az erkélyhez lapulva figyelte, amint apja autója eltűnik a szem elől.

Amikor az autó teljesen eltűnt a látóteréből, Gregory megfordult, és visszamasírozott a hálószobájába, majd apró vállára vette a Supermanes hátizsákját. Ezután kiosont a hátsó udvar falán lévő lyukon, és azonnal törölte az összes kamerás felvételt, amely rögzítette volna a szökését.

Valójában már kikeresett az interneten azt a címet, ahol elvileg Tessa zenekarának a székhelye volt. Ha apu nem visz el hozzá, akkor majd elmegyek és megnézem magam!

Most, hogy küldetése teljesült, Gregory leporolta tengeri csillaghoz hasonló kis kezeit, és diadalmas hangot hallatott. – Bizonyára alábecsültetek engem, ha azt hiszitek, hogy hét lakat alatt tarthattok!

A kicsi épphogy csak végrehajtotta nagy szökését, amikor egy telefonos alkalmazáson keresztül fuvart hívott. Okosan a Mennyei Kórus Zenekart állította be úti célként, amely megdöbbentő módon, körülbelül százvalahány mérföldre volt.

Közel két órával később Gregory végre kiszállt az autóból, és felnézett a Mennyei Kórus Zenekar épületének bejáratára.

Szorosabbra fogva a hátizsákja pántját, vett egy mély levegőt, átsétált az ajtókon, majd felnézett a recepciósra, és halkan megkérdezte: – Kezét csókolom, az anyukámat keresem. Tessa Reinhartnak hívják, és itt dolgozik! Segítene nekem felhívni őt, kérem?

A recepciós azonnal megkedvelte a kisfiút, de amikor meghallotta, hogy ő Tessa fia, nem tudta elrejteni a megdöbbenését.

Tessa már évek óta itt dolgozott, de még sosem említette, hogy egy ilyen imádnivaló kisfiú édesanyja. – Egyedül vagy itt, kicsim? Adj egy percet, mindjárt hívom is az anyukádat.

– Jó, köszönöm szépen, kedves néni! – mondta Gregory vidáman, aztán megállt a recepciós pultnál, és várt.

Mindeközben, amikor Tessa hívást kapott a recepcióstól, miszerint valaki keresi őt, arra gondolt, hogy az egyik előadásának közönségéből lehet valaki, de a recepciós azt mondta neki: – Miss Reinhart, a fia van itt, hogy láthassa önt, és teljesen egyedül van. Kérem, jöjjön át minél hamarabb; nem biztonságos egy ilyen gyerek számára, hogy egyedül kószáljon. Az ég tudja, miféle ragadozó próbálná meg elrabolni!

– Ööö... – A megdöbbent Tessa pislogott, majd végül így szólt: – Rendben, értettem, máris ott vagyok.

Az ő gyermekét öt évvel ezelőtt vették el tőle, és tétlenül tűnődött azon, vajon egy gyerek átjött-e az épületbe, és tévesen az anyjának nézte-e. Aztán megint csak arra gondolt, hogy ez egyfajta sorsszerű fordulat, így hát átsietett az épületbe. Jobb, ha én vagyok az, mint valami emberkereskedő, mondogatta magában.

Nem tartott sokáig, hogy elérjen a zenekar épületéhez, de abban a pillanatban, ahogy belépett az ajtón, tekintete összefonódott Gregoryéval.

Tágra nyílt szemekkel bámult rá, és a döbbenettől megdermedve állt. Mit keres itt a kisfiú?

Gregory viszont sugárzott, amikor meglátta Tessát, és nem tudta elrejteni az izgatottságát. Lecsúszott az üléséről, hátizsákjával a vállán. Olyan sebességgel rohant felé, amennyire csak a kis lábai engedték. A lába köré fonta a karjait, és édesen így szólt: – Szép néni, végre itt vagy!

Tessa úgy érezte, a szíve a földre olvad. Leguggolt, hogy egy szemmagasságba kerüljön vele, és gyengéden megkérdezte: – Szívem, te meg mit keresel itt?

Gregory duzzogott és motyogott: – Apunak nem volt ideje elhozni, hogy lássalak téged, úgyhogy idejöttem egyedül!

Egyedül? Egy pillanatra Tessa elgondolkodott, vajon rosszul hallotta-e. Érezte, ahogy égnek áll a szőr a tarkóján, miközben hirtelen nem találta a szavakat. Nem tudom, miféle vakmerőség kell ahhoz egy kisfiútól, hogy egyedül tegyen meg egy ilyen utat ide! Arról nem is beszélve, hogy a Sawyer család a falnak megy majd, amikor rájönnek, hogy eltűnt!

Megborzongott, amikor Nicholas fagyos arckifejezése átsuhant az elméjén. Sietve igyekezett megnyugtatni Gregoryt: – Szívem, nem helyes, hogy egyedül vagy itt anélkül, hogy előtte szóltál volna a családodnak. Gyere most velem. Hazaviszlek.

– Nem, nem akarom, hogy hazamenjek! – Amikor Gregory meghallotta, hogy a nő távozásra kéri, szorosan megölelte, és csüggedten felnézett rá. Még mindig duzzogva kérdezte: – Miért akarsz hazaküldeni, szép néni? Azért, mert utálsz engem?

– Dehogyis! Az lehetetlen. El sem tudom mondani, mennyire kedvellek – hízelgett neki Tessa megnyugtatóan.

Mégsem tűnt meggyőzöttnek, kis arca komor volt, miközben vádlóan megjegyezte: – Akkor miért nem köszöntél el tőlem, mielőtt a múltkor eljöttél a bankettről? Kértem aput, hogy vigyen oda hozzád, de sehol sem találtunk, és még csak elköszönni sem tudtam.

Ennek hallatán meglepetésében megmerevedett. Ez a kisfiú tényleg megpróbált megkeresni engem a jachton? Nem volt oka hátramaradni a fellépése után, tekintve, hogy zenekarának többi tagja is éppen elhagyta a jachtot.

Nem gondolta volna, hogy a kicsi azt hiszi, úgy ment el, hogy nem is köszönt el tőle.

Lágy mosolyra húzódott a szája, miközben gyengéden nézett rá, majd azzal vigasztalta: – Szívem, te ezt félreértetted. Bárki, aki látja, milyen imádnivaló vagy, első látásra megszeret, de én csak úgy gondolom, hogy nem helyénvaló, hogy egy veled egykorú gyermek kísérő nélkül kószáljon az otthonától távol. – Egy kis időre elhallgatott, majd hozzátette: – Nézd, ha az apukád rájön, hogy eltűntél, és hívja a rendőrséget, akkor én emberrabló lennék, nem igaz?

Egy emberrabló, aki elrabolta a Sawyer család kis hercegét az otthonából. Nos, ez egy olyan bűntény, amiről még álmodni sem mernék, még alkohol fűtötte bátorsággal sem.

Gregory azonban váratlanul a mellkasára veregetett, és magabiztosan megígérte: – Ne aggódj, szép néni, én megvédlek téged! Apu egyáltalán nem fog tudni bántani!

Tessa szemében vidámság csillant, miközben felnevetett a gyermeki eskün. Kezét kinyújtva gyengéden megsimogatta a kis arcát, és boldoggá tette a kisfiú védelemre tett ígérete.

Ettől függetlenül még mindig aggódott és nyugtalan volt. Egy pillanatnyi gondolkodás után erősködött: – Szívem, meg tudnád adni nekem az apukád telefonszámát?