A Sawyer Csoportnál Nicholas még a tárgyaláson volt, amikor hívást kapott Andrew-tól. Amint meghallotta, hogy Gregory eltűnt, hirtelen felállt, és acélos arckifejezéssel kisétált a konferenciateremből, összeszorított fogakkal jelentve be: – Végeztünk!

Haragját és ellenségességét nem is lehetett titkolni. Micsoda puszta inkompetencia! Mi haszna tartani a személyzetet, ha még egy totyogón sem tudják rajta tartani a szemüket?!

Még lázongóbbnak tűnt, mint néhány másodperccel ezelőtt, amikor beszállt az autójába. Éppen amikor vissza akart sietni a birtokra, a telefonja betolakodó csengéssel szólalt meg.

Ismeretlen szám volt, jegyezte meg Nicholas, de annyira kába volt, hogy félrenyomott, és ahelyett, hogy elutasította volna, fogadta a hívást.

Amint a hívás létrejött, egy kínos női hang töltötte be a vonal másik végét, és dadogott: – J-Jó napot kívánok, Sawyer elnök úr. Én vagyok az, Tessa, a hegedűművész, aki a múltkor Gregory ifjú mester születésnapi bankettjén lépett fel. Emlékszik még rám?

Nem kapott választ, de azt hallotta, ahogy a szíve vadul ver a mellkasában. Nem volt olyan elbizakodott, hogy azt higgye, Nicholas a jachton történt rövid találkozásuk után is emlékszik még rá, de ez jelenleg nem is volt számára elsődleges fontosságú.

Torkát megköszörülve azonnal megmagyarázta: – Sawyer elnök úr, Gregory teljesen egyedül eljött a zenekar épületébe, hogy megkeressen engem. Aggódtam, hogy talán keresik, ezért úgy gondoltam, felhívom önt. Ha nem túl nagy fáradság, eljönne, hogy hazavigye a kicsit?

Nicholas tekintete erre vészjóslóan elsötétült, miközben jéghidegen így szólt: – Értem. Máris ott leszek. Köszönöm. – Ezután határozottan letette a telefont, és felhívta az asszisztensét, majd ingerülten ráförmedt: – Keressen meg minden lehetséges információt egy Tessa Reinhart nevű nőről, azonnal – a gyermekkorát, az iskolai eredményeit, minden egyes részletet, amit csak tudni lehet róla!

Telefonját eltéve a gázra lépett, és a Mennyei Kórus Zenekar épületéhez száguldott.

…

Azzal a sebességgel, ahogyan vezetett, Nicholasnak rekordszeidő alatt sikerült az épülethez érnie, alig egy óra alatt teljesítve az amúgy kétórás utat.

Amikor berontott a zenekar épületének főbejáratán, bárki láthatta, milyen viharos az arckifejezése.

Meglátva őt, Tessa kihúzta magát, és mereven, egyben ügyetlenül köszöntötte: – S-Sawyer elnök úr!

Trevor viszont zaklatottnak tűnt, miközben csendben maradt, és még csak lélegezni sem mert.

Az ő kényelmetlen viselkedésükkel éles ellentétben Gregory boldogan ült a székén, kis lábai a szék peremén lógáztak, és teljesen nyugodtnak tűnt.

Az ér Nicholas halántékánál veszélyesen lüktetett, hangja pedig valahogy testetlenül csengett, mintha a pokol mélyéből jött volna, amikor sötéten ezt követelte: – Gregory. Sawyer. Nem tudom, honnan veszed ezt a rengeteg pimaszságot, de hogy mertél megszökni otthonról!

Tessa és Trevor megugrott a hangjának mennydörgő hangerejétől.

Gregory azonban teljesen nyugodtnak tűnt, miközben gőgösen elfordította a fejét, és gúnyosan így szólt: – Nem az én hibám, hogy nem tartottad be az ígéreteidet, apu. Azt mondtad, elhozol a szép nénihez, de megszegted a szavadat, így nem volt más választásom, mint egyedül idejönni. – Halkan beszélt, de ez aligha akadályozta meg, hogy a fájdalom és a vád érződjön a szavaiban.

Nicholast meglepte a nyílt tiltakozás, és egy pillanatig nem volt benne biztos, hogy joga van-e vitatkozni. Nem tagadhatta, hogy húzta az időt, abban a reményben, hogy Gregory végül talán elfelejti az ígéretet, bár ezt Nicholas aligha vallhatta be.

Ennek megfelelően vett egy mély lélegzetet, és odasétált Gregoryhoz, azzal a szándékkal, hogy észhez téríti a fiút. – Egy kis elnézéssel kellene lenned irántam, kölyök. Nagyon el voltam havazva a munkával, de megpróbáltam felszabadítani a beosztásomat, hogy elhozzalak Miss Reinharthoz. Nem kellett volna elszöknöd otthonról. Mindannyian halálra aggódtuk magunkat miattad!

– Hmm! – gúnyolódott Gregory, majd kimérten hozzátette: – Mintha hinnék neked. Az elmúlt három napban otthon gubbasztottál, úgyhogy ne mondd nekem, hogy a munkával voltál elfoglalva! Ne hidd, hogy nem tudom, hogy egy buta kölyöknek nézel, aki bedől a hazugságaidnak! Már négyéves vagyok, és nem tegnap jöttem le a falvédőről. Nem szőhetsz tovább hazugságokat csak azért, hogy a kedvemben járj!

Ezen jót mulatva Tessa hangosan felnevetett, mielőtt megállíthatta volna magát.

Eközben Nicholas meglepetten pislogott, de őt is szórakoztatta a dolog. A benne felgyülemlett düh látszólag eltűnt a kisfiú zsörtölődését hallva. Miután megnyugodott, Nicholas folytatta a gyermek hízelgését, és így szólt: – Oké, szóval most, hogy láttad a szép nénit, ahogy akartad, nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy hazagyere velem?

Természetesen Gregory elutasította a távozás gondolatát, tekintve azt a herkulesi erőfeszítést, amit azért tett, hogy felkutassa kedvenc szép nénijét. Lecsúszott az üléséről, és kis lábain átbotorkált Tessához, majd még egyszer megvetően kigúnyolta az apját, ahogy ráförmedt: – Hazamehetsz egyedül, ha akarsz, de én itt akarok maradni a szép nénivel. Nem megyek vissza!

Amint befejezte a bejelentését, mint egy makacs kis lajhár fonta apró karjait Tessa lába köré.

Ekkor Nicholas tekintete Tessára villant, a szemei olyan hidegek és sötétek voltak, hogy egy kopár téli tájat idéztek, de mégis volt bennük valami kutató csillogás.

Tessa elsápadt, és kissé zavarba jött. Tudva, hogy Gregory gyerekes dührohamot kap, gyorsan csatlakozott Nicholashoz, aki azon fáradozott, hogy megváltoztassa a kis fickó véleményét. – Szívem, tudom, hogy nagyon szeretsz, és ez hízelgő. De ez nem a megfelelő módja a dolgok intézésének. Arról nem is beszélve, hogy még dolgoznom kell... ugye, Mr. Oswald? – sokatmondó pillantást vetett Trevorra.

Trevornak fogalma sem volt, mi történik éppen, de belement a blöffbe, és habozva így motyogott: – Ó-Ó, igen, így van, Gregory ifjú mester... a mi Tessánknak ma még rengeteg munkája van, és nem tud önnek társaságot nyújtani.

Ennek hallatán Gregory csalódottan lehajtotta a fejét, és szomorúan mormolta: – Ó, rendben... – Ugyanakkor nem adta fel teljesen. Ráharapott az alsó ajkára, majd csillogó szemekkel meredt Tessára, és halkan megkérdezte: – Akkor talán ebédelhetünk együtt, szép néni. Mit szólsz hozzá?

– Nos... – Tessa egy újabb visszautasításon dolgozott, de amikor látta, milyen szánalmasan néz ki a kisfiú, nem volt szíve nemet mondani neki. Aztán megpillantotta Nicholas vészjóslóan viharos arcát, és arra gondolt: Esélytelen, hogy ebbe beleegyezne. Így hát felsóhajtott, és határozottan kijelentette: – Nem hiszem, hogy ez össze fog jönni, szívem.

Ezt hallva Gregory szipogni kezdett, szemei bepirosodtak, és könnyek csillogtak bennük. Kagylórózsaszín ajkai megremegtek, és úgy tűnt, hogy bármelyik pillanatban elsírhatja magát.

Tessa szíve összeszorult, és gyorsan kérlelő pillantást vetett Nicholasra, remélve, hogy ő majd közbelép, és megnyugtatja Gregoryt.

Nicholas is hasonlóan feszültnek tűnt, miközben összecsippentette a szemöldökei közötti részt, engedve gyermeke hisztijének. – Akkor megígéred, hogy rögtön ebéd után hazajössz velem?