Amikor az Alec által adományozott felszerelés másnap megérkezett a Parrington Kórházba, az igazgató személyesen üdvözölte Alecet, ezzel is kimutatva, mennyire szükségük volt a berendezésre.

Jennyt ellenben hidegen hagyta a dolog. Azzal volt elfoglalva, hogy tanulmányozta Faye orvosi vizsgálatainak eredményeit, és megvitatta az osztály többi orvosával a felmerülő lehetséges szövődményeket.

Két órával később, amikor a berendezést már beszerelték, Jenny a műtőhöz vezette a csapatát, ahol Alec az ajtóban várakozott. Meglátva a nőt, azonnal felállt, és megkérdezte: – Biztos benne, hogy képes rá?

Jenny felvette a sebészi maszkját, és a szemébe nézett.

– Ha azt mondom, hogy nem, akkor elszállíttatja innen?

Alec elhallgatott, képtelen volt válaszolni. Még ha a nő azt is mondaná, hogy nem biztos magában, Faye-nek akkor is szüksége volt a műtétre.

– Ne aggódjon, Mr. Faust. Minden tőlem telhetőt megteszek.

Kizárt dolog, hogy hagyja Faye-t meghalni a műtőasztalán.

A sebészcsapat belépett a műtőbe. Amint felkapcsolták a lámpákat, egyre nőtt a feszültség. Az idő lassan vánszorgott, és hamarosan hat teljes óra is eltelt.

– Mr. Faust, miért nem pihen egy kicsit? Én majd várok helyette.

Vincent aggódva nézett Alecre, aki egész nap még csak egy korty vizet sem ivott.

Alec megrázta a fejét, és így felelt: – Hogyan is pihenhetnék, amikor a bent lévő orvosok sem tartanak szünetet?

Meglehetősen aggódott, mert nem számított rá, hogy a műtét ilyen sokáig fog tartani. Önkéntelenül is Dr. Walterre gondolt, aki olyan törékenynek tűnt. Valóban képes elvégezni egy ilyen hosszan tartó műtétet?

– Szerezzen nekik valami ételt. Gondoskodjon róla, hogy a műtét után azonnal mindenki ehessen valamit – utasította hirtelen Vincentet, akit ez teljesen váratlanul ért.

Most hallott először olyat, hogy a beteg hozzátartozója ételt rendel az orvosnak. Mikor lett Alec ennyire kedves?

A műtőre pillantva, és arra a személyre gondolva, aki odabent feküdt a műtőasztalon, azonnal megértette.

Mindezt Faye-ért tette. Végül is Alec megígérte a lány bátyjának, hogy gondoskodni fog róla. Persze, hogy megtesz valamit az őt operáló orvosokért.

Fél órával később végre lekapcsolták a lámpákat a műtőben, és kinyílt az ajtó.

Egy nővér megkérdezte: – Itt van Faye családja?

Alec azonnal felpattant, és visszakérdezett: – Sikeres volt a műtét?

– Igen, Dr. Walter azt mondta, hogy sikerült – válaszolta a nővér, akit meglehetősen kimerített a több órás műtét. – A beteget most átszállítják az intenzív osztályra. Kérem, kövessen, hogy elvégezzük a felvételi procedúrákat.

Alec Vincentre nézett, aki bólintott, és követte a nővért. Miután elment, Jenny és a többi orvos is kilépett a teremből, mindannyian sápadtak voltak a kimerültségtől.

– Köszönöm a kemény munkájukat – mondta Alec, és óvatosan megközelítette Jennyt.

Bár a nőnek láthatóan voltak időnként hozzáállásbeli problémái, Alec úgy döntött, hogy Faye kedvéért szemet huny felette. Közben a műtéttől már amúgy is kimerült Jenny szájában keserű ízt hagyott Alec látványa.

– A munkám nem kemény. Az életem az.

Miért kellett a betegének pont Alec szeretőjének lennie? Ez annyira megnehezítette az életét.

– Bizonyára mindannyian éhesek. Rendeltem önöknek egy kis ételt. Kérem, fáradjanak be az irodába, és egyenek – jelentette be Alec.

– Ön túlságosan is kedves, Mr. Faust. A mi kötelességünk volt elvégezni ezt a műtétet – válaszolta az egyik orvos meglehetősen hízelgő hangon.

– Igen – értett egyet egy másik orvos is –, örömünkre szolgált, hogy a segítségére lehettünk, Mr. Faust.

Mégiscsak Alecről volt szó. Ritka alkalom volt őt látni, pláne közvetlenül a segítségére lenni. Jenny azonban nem értett egyet a többiekkel.

Ahogy hallgatta, hogyan dicsérik Alecet, teljesen elképedt. Valóban öröm volt számukra, hogy a segítségére lehettek? Nos, valaki igazán elvehetné tőle ezt az örömöt, mert ő egyáltalán nem kért belőle – gondolta magában.

Vincent mindenkit az irodába kísért, hogy étkezzenek, miközben Faye-t betolták az intenzív osztályra. Már régen volt ilyen hosszú műtéte, így teljesen kimerült. A halántékát dörzsölve Jenny felkészült, hogy hazamenjen pihenni.

– Ön nem eszik?

Látva, hogy a nő távozni készül, Alec ösztönösen a keze után nyúlt, és megállapította, hogy milyen puha tapintású. Talán mert épp az imént mosott kezet, a bőre jéghideg volt.

Valamilyen oknál fogva ez felkavart benne valamit. Ám mielőtt ezt még feldolgozhatta volna, Jenny elugrott tőle, és óvatosan meredt rá.

– Ügyeljen magára, Mr. Faust.

Aztán megtörölte a kezét, arcára egyértelmű undor ült ki.

Alec kétségbeesett. Mit tett, amivel ilyen szélsőséges reakciót érdemelt ki?

Valami elpattant benne, és dühösen a nőre meredt.

– Dr. Walter! – szűrte át a fogán dühösen. Hangjának mély tónusa csontig hatoló volt.

Jenny felemelte a fejét, hogy állja a férfi tekintetét, és lángoló szemekkel, rendíthetetlenül nézett vissza rá.

– Ne higgye, hogy csak azért mert megoperálta Faye-t, goromba lehet velem. Mondom magának, a türelmemmel játszik.

A türelmével játszik? Micsoda vicc! Ő volt az, aki próbára tette az ő türelmét.

– Valóban? – kérdezte a nő. Haragját elfojtva arra kényszerítette magát, hogy a lehető legszélesebb mosolyra húzza a száját. – Ha már így állunk, legyen ez az utolsó alkalom, hogy találkozunk.

– Maga…

Mielőtt a férfi befejezhette volna a mondatot, Jenny megfordult és távozott, Alecet pedig otthagyta, aki csak meredt a távolodó alakjára. Bármeddig is várt, képtelen volt lerázni magáról a felháborodását.

– Miss Lawrence-szel kapcsolatban minden szükséges intézkedést megtettünk, Mr. Faust – tájékoztatta óvatosan Vincent, miközben hátulról megközelítette Alecet.

Az igazság az volt, hogy Vincent már régen elvégezte az adminisztrációt. Azonban tisztes távolságból érzékelte az Alec és Jenny közötti feszültséget, így bölcsen távol maradt.

– Gondolod, hogy gyűlöl engem? – kérdezte hirtelen Alec, miközben továbbra is abba az irányba nézett, amerre Jenny elment.