VENUS

– Szóval, ti ketten szombaton bejelentitek az eljegyzést – mondta Connor, szokásos játékosságának nyoma sem volt. – Addigra vesz neked egy gyűrűt, és két hét múlva összeházasodtok. – Tekintete ide-oda cikázott köztünk. – Megfelel?

Haboztam, majd végül bólintottam. Mr. Folyton-Idegesnek-Látszó viszont továbbra is úgy meredt rám, mintha én lennék minden problémája gyökere.

– Rendben van – folytatta Connor. – Vasárnap beköltözöl hozzá. Csomagold össze a holmidat.

Megesküdtem volna, hogy Aaron összerezzent a holmim említésére.

– Várjunk... hogy érti azt, hogy összeköltözünk? – Erre a részre egyáltalán nem is gondoltam, amikor belementem ebbe az egészbe.

Connor felvonta a szemöldökét. – Nos, minden házaspár együtt él, nemde? – Mr. Sinclair úgy nézett rá, mintha pofon vágták volna. Úgy látszik, ő sem gondolt erre a részre.

– Én, öö, erre nem gondoltam – motyogtam, amire Connor felnevetett.

– Ahogy mondtam, három évig lesztek házasok. Ez idő alatt nem létesíthetsz kapcsolatot senki mással. – Egy szerződést csúsztatott felém. – Alaposan olvasd át. Minden fel van sorolva benne, amit elvárunk tőled. Ha van bármilyen feltételed, szólj.

Mr. Sinclairre nézett – aki mindvégig csendben volt –, majd vissza rám. – Egymillió dollárt kapsz a szerződés aláírásakor, és újabb egymilliót, amikor a három év letelik.

A szemem elkerekedett. Ez több volt, mint az eredeti ajánlat.

– Ez... – kerestem a szavakat. Mindkét férfi engem nézett, várták a folytatást.

– Túl kevés? – szólalt meg Aaron először azóta, hogy beszélni kezdtünk. A férfi lehet, hogy az ördög jobbkeze volt – vagy annál is rosszabb –, de nem tagadhattam le a tiszta férfiasságát. Legalább száznyolcvannyolc centi magas volt, sűrű fekete hajjal, mogyoróbarna szemekkel, egyenes, de egy picit ferde orral – mintha valamikor eltört volna –, borotvaéles állkapoccsal és telt, csókolnivaló ajkakkal. Kár, hogy egy ilyen külsejű férfi egy veszett farkas személyiségével rendelkezett. Bár furcsa mód úgy tűnt, mintha a harapósságának nagy részét leginkább nekem tartogatta volna.

– Venus. – Connor hangja rántott ki a kábultságomból. Egyenesen előttük bámultam a semmibe – milyen kínos.

– Igen. Úgy értem, ez elég. Több mint elég – mondtam gyorsan.

Aaron ajka gúnyosan megrándult.

– Remek. Péntekig van időd átnézni és aláírni. – Connor átnyújtotta nekem a mappát. Elvettem, és felálltam, hogy távozzam.

– És Venus? – dőlt hátra a székében Connor.

– Erről senkinek egy szót sem szólhatsz. Ha megteszed, az egyezség érvényét veszti.

– Természetesen – mondtam, majd elhagytam az irodát.

Visszaérve az asztalomhoz, kinyitottam a szerződést, és átfutottam a feltételeket:

Három évig együtt kell élnünk.

Ezt nem gondoltam végig. Nem lehet olyan rossz... ugye? Kit áltatok? Ki nem állhat engem. Talán, ha elkerülöm őt, ő is ezt fogja tenni.

Nyilvánosan gyengédséget kell mutatnunk egymás iránt.

Alig bír rám nézni anélkül, hogy ne fintorogna. Kíváncsi vagyok, ezt hogyan fogja eljátszani.

Semmi egyéb párkapcsolat vagy partner a házasság ideje alatt.

Ez nem probléma. Évek óta egyedülálló vagyok.

Senki sem tudhat a szerződésről.

Ki kell találnom egy történetet a barátaimnak. Anyámnak amúgy sem terveztem elmondani.

A házasság alatt minden kiadásomat fedezik a kétmillió dolláros egyezségen felül.

Nem dolgozhatok többé a személyi asszisztenseként, sem sehol máshol.

Hála Istennek. Egy másodpercig sem fog hiányozni.

Bármelyik feltétel megszegése ötmillió dolláromba kerülne.

A szerződés idő előtti felbontása? Újabb ötmillió.

Amint ezt aláírom, nincs menekvés. Erről gondoskodott.

Voltak még további feltételek is, de azokat majd később rágom át. Egyelőre még mindig én voltam a személyi asszisztense.

Ma kedd van. Péntekig van időm dönteni.

Van egyáltalán min dönteni? Az életem hamarosan megváltozik – és anyámé is. Végre magunk mögött hagyhatjuk azt a rothadó lakást.

És mindegy, ki mit mond – különösen ő –, Daint nem viszem magammal.

Nem azután, amit tett. Ebből még anyám sem tud kibeszélni.

El fogom mondani neki. Miután felépült.