Simon le volt döbbenve. Csak azért ugrott be, hogy megnézze, hogy van Nina, de valahogy mégis úgy alakult, hogy elkapott egy körözött bűnözőt anélkül, hogy egyáltalán próbálkozott volna. Mintha Felix ezüsttálcán kínálta volna fel magát.

Felix kiterülve feküdt a padlón, és a fogát vicsorgatta. – Ti csak arra vártatok, hogy felbukkanjak, mi? – motyogta frusztráltan, nem hajlandó feladni. – Egyáltalán hogy találtatok meg?

Nina épp a Simon által hozott nasit osztotta meg a Mókus Tesókkal az ablaknál. – Úgy kell neked; a karma nagy kurva – mondta hűvösen.

Látva, hogy Nina nem ad neki válaszokat, Felix felhorkant, és átkokat motyogott az orra alatt.

Nina ügyet sem vetett rá. Mivel az ő kőkemény bátyja, Simon ott állt mellette, nem félt semmitől. Számára ez az úgynevezett csúcsragadozó bűnöző, aki ott terpeszkedett a padlón, sokkal inkább egy zsíros vérdíjnak tűnt.

– Szóval, most mihez kezdünk vele? – kérdezte Nina lelkesen, a szemében szinte dollárjelek villogtak. – Mikor kapjuk meg a jutalmunkat?

Simon rámosolygott pénzéhes kishúgára. – Először is fel kell hívnom a főnökömet.

Simon elővette a telefonját, és így szólt: – Az olyan bűnözőket, mint Felix, át kell adnunk a Jelasburgi Rendőrkapitányság Központjának. Kiemeltként kezelik ezt az ügyet.

De mielőtt Simon tárcsázni tudott volna, a telefonja megrezzent. Larry Cheney volt az, a munkatársa. Larry hangja feszült és lihegő volt. – Simon, hova a fenébe tűntél? Miért nem vagy még az őrsön?

– A helyettes parancsnok végre kiásott rólad valami szennyet, és ezúttal nem engedi el a dolgot – mondta Larry pánikolva. – Azt mondja, alapos indok nélkül vettél ki szabadnapot, le akarja vonni a fizetésedet, hivatalos megrovás, meg az egész hóbelevanc.

Simon felsóhajtott. – Larry, kint vagyok a Longridge negyedben, a beteg húgomat látogatom. Semmiképp nem tudok most azonnal visszarohanni.

Larry felnyögött. – Komolyan, elmentél egészen odáig? Akkor megszívtad, ember. A helyettes parancsnok nagyon rá fog szállni a nyakadra.

Simon könnyedén válaszolt: – Larry, az imént fogtam el itt Felixet.

Larry hangja elcsuklott, ahogy felkiáltott: – Várj... a Felixet? Csak elmentél meglátogatni a beteg húgodat, és végül lekapcsoltál egy körözött bűnözőt? Hogy tudsz ilyen bombákat csak úgy odavetni, mintha csak bevásárolni voltál volna?

Simon elvigyorodott. – Mivel a helyettes parancsnok ott van, meg tudnád mondani neki? Szólj neki, hogy jelentse feljebb, és küldjön valakit Felixért. Átküldöm a címet sms-ben.

Larry pánikja azonnal elszállt. – Simon, te hihetetlen vagy. A te képességeiddel egy vicc, hogy idekint ilyen piti ügyekkel kell foglalkoznod.

– Most meg csak beugrasz a tesódhoz, és zsákba teszel egy bűnözőt? Az igazi tehetség mindenhol megmutatkozik. Nagy jövő vár rád, haver. Az a kitüntetés lényegében a tiéd. Tarts ki. Máris jelentem a sikeredet a fejeseknek.

Miután Nina végighallgatta Simon és Larry telefonbeszélgetését, a szeme felragyogott az izgalomtól. – Szóval ez azt jelenti, hogy most, hogy elkaptál egy körözött bűnözőt, végre visszahelyeznek a városba?

Az imént látta Simont akció közben. A képességei messze túlmutattak azon, hogy falusiaknak segítsen megkeresni az elveszett teheneket és csirkéket a semmi közepén.

Simon szinte meg sem rezzent az áthelyezés említésére. – Nem olyan gyorsan – mondta szenvtelenül.

Nina, aki úgy nőtt fel, hogy a Summer család körül mindig tojástáncot járt, remekül tudott olvasni a hangulatokból. Azonnal elkapta a Simon hangjában lévő apró változást. „A munka határozottan bonyolultabb, mint gondoltam” – gondolta.

– Nos, ma legalább megkapjuk azt a 200 000 dolláros jutalmat – mondta Nina vidáman, és hátba veregette Simont.

Simon elmosolyodott: – Igen, ma te voltál az igazi bajnok.

– Dehogyis. – Nina csettintett egyet. – Ez egy igazi testvéri csapatmunka volt. Remek páros vagyunk, nem igaz?

Aznap éjjel minden kínos érzés szertefoszlott az újra egymásra talált testvérek között.

Simon egy koszos rongyot gyömöszölt Felix szájába, hogy megakadályozza, hogy kárt tegyen magában. – Már csak annyi maradt, hogy várjuk, amíg a központ küld valakit.

*****

Mindeközben a Summer-rezidencián Alex, a legidősebb testvér, a Jelasburgi Rendőrkapitányság különleges tanácsadója, Claire ágya mellett ült, és egy almát hámozott.

Látva Claire gipszelt lábát, Alex szemei ellágyultak. – Claire, te túlságosan is lágyszívű vagy. Őszintén szólva, fel kellett volna jelentened Ninát, amiért ártani próbált neked.

Claire haja úgy terült szét mögötte, mint egy finom gardénia az esőben. Lágyan megrázta a fejét. – Alex, hagyjuk ezt. Nina több mint húsz évig volt a családunk tagja. Nem akarom, hogy a dolgok elfajuljanak.

– Túl kedves vagy – mondta Alex, és átnyújtotta neki az almát. – Nem úgy, mint Nina. Esküszöm, mostanában csak a bajt keveri.

Alex arra gondolt, hogy Claire biztosan rengeteget szenvedett, ha ennyire figyelmes emberré vált, különösen annak fényében, hogy az örökbefogadó szülei fiatalon haltak meg.

Claire kíváncsian nézett rá. – Mi történt Ninával?

Alex arca elkomorodott. – Ma egy kamu rendőrségi bejelentést tett, csak hogy felhívja magára a figyelmemet, és rávegyen, hogy hazahozzam. Azt állította, hogy nyomra bukkant Felix, a körözött sorozatgyilkos ügyében.

Claire meglepetten pislogott. – Nina tette ezt? Tudja, mennyi energiát öltél a Felix-ügybe. Hogy szórakozhat ilyesmivel, ami ennyire komoly?

Alex elmosolyodott, értékelve a lány megértését. – Pontosan. Te megértesz.

Ekkor Alex telefonja megzizzent. Grant Cole, a nyomozócsoport vezetője volt az. – Cole százados? Mi a helyzet? – kérdezte Alex komolyan.

A hír hallatán valósággal megfagyott az ereiben a vér. – Várjon... Felix? Elfogták? – Felpattant. – Rendben, azonnal indulok oda.

Alex letette a telefont, alig tudta visszafogni az izgalmát. – Claire, a sorozatgyilkost, aki után már hat hónapja nyomozok, ma elkapták! Le kell mennem oda. Te pihenj, jó? Szólj, ha bármire szükséged van.

Claire ragyogóan elmosolyodott. – Ez csodás! Ne aggódj miattam. Tudtam, hogy a sok éjszakai nyomozás meghozza a gyümölcsét. Úgy tűnik, eljött a nap.

Dobogó szívvel Alex a cím felé sietett, amelyet Grant küldött neki.

*****

Alex egy belvárosi, lepusztult negyed szélén parkolt le; homlokát ráncolva nézte a kopottas környezetet, ahogy Granttel felfelé tartottak a lépcsőn. – Tényleg ez a putri Felix rejtekhelye? – kérdezte Alex.

Grant megrázta a fejét. – Nem. Felix épp egy itteni lányt készült megtámadni. A bátyja, egy vidéki rendőr, történetesen a közelben volt, és leterítette Felixet, mielőtt bármit is tehetett volna.

– Egy vidéki zsaru? – gúnyolódott Alex, és a szemében megvetés villant. – Úgy hangzik, mintha csak szerencséje lett volna.

Beszélgetve haladtak felfelé, amíg el nem érték a 203-as lakást a második emeleten.