Aznap éjjel működésbe hoztam a tervemet, eltökélve, hogy bármiféle reakciót is, de kicsikarok Viktorból. Bár nem feltétlenül én voltam a világ legvonzóbb lánya, volt néhány dolog, ami mellettem szólt.

Hollófekete hajam hullámokban omlott a hátamra, zöld szemem pedig élesen elütött porcelánfehér bőröm kontrasztjától. Szép idomokkal és telt keblekkel rendelkeztem.

Felkaptam egy bugyit meg egy ujjatlan trikót, és a fürdőszoba felé menet kibújtam a ruháimból. Gyorsan megnyitottam a zuhanyt, és türelmetlenül vártam a forró vizet. Sóhajtás hagyta el az ajkamat, ahogy a forró víz enyhülést hozott sajgó izmaimnak.

Nem siettem a zuhany alatt, hagytam, hogy a forró víz a lehető legjobban lemossa rólam a feszültséget.

A zuhany alól kilépve az egyik törölközőt a testem köré csavartam. A lábammal elvétettem a kilépőszőnyeget, és előrecsúsztam. Meglepett felkiáltás csúszott ki a számon, ahogy a mosdókagylónak ütköztem. A szélén álló üvegpohár a padlóra esett és szilánkokra tört.

– A francba – motyogtam, és előreléptem, hogy összeszedjem a szilánkokat. Élesen felszisszentem, amikor az egyik darab a lábamba fúródott, és a húsomba mélyedt.

Felnyögtem: – Ó, ne már! – Megtántorodtam, a vérem pedig szivárogni kezdett a hófehér padlóra.

Majdnem felbuktam, amikor a fürdőszobaajtó beszakadt. Egy agresszív és pokolian szexi Viktor rontott be a helyiségbe. Guggoló pózba ereszkedett, aranypettyes szemeivel pedig végigpásztázta a fürdőszobát.

– Hát, ez is egy módja annak, hogy felhívd magadra a figyelmét – forgatta a szemét Aela.

Visszamorogtam neki: – Ez nem volt benne a tervben, Aela.

Amint megpillantott, a tekintete rólam a vérre, végül pedig a törött üvegre siklott. A felismerés tükröződött sötét szemében, miközben az aranypettyek mintha eloszlottak volna belőle.

A vérző lábamban lüktető fájdalom ellenére is feltűnt, mennyire kívánatosnak tűnik Viktor. Bizonyára már épp az alváshoz készülődött, ugyanis egy fekete ujjatlan trikót és egy laza rövidnadrágot viselt. Sajnálatos módon a kesztyűje továbbra is rajta volt, akárcsak a maszkja. A haja a szokásosnál is kócosabb volt.

Nehezemre esett talpon maradni. Fél lábon álltam, egyik kezemmel a falba kapaszkodtam, a másikkal pedig a kelleténél jóval kisebb törölközőmet szorítottam.

Viktor közelebb lépett hozzám, és majdnem megborzongtam, amikor kesztyűs kezével a hónaljam alá nyúlt. Mintha csak egy hatalmas gyerek lennék, Viktor felemelt, és ráültetett a vécéülőkére. Bőröm átforrósodott és kipirult ott, ahol megérintett.

Viktor megfordult, és cipőjével a törött üvegen csikorogva kutatni kezdett valami után a fürdőszobaszekrényben. Előhúzott egy elsősegélydobozt, majd visszalépett hozzám.

Emlékeztettem magam, hogy jelenleg nem vagyok túlzottan elragadtatva tőle, és megpróbáltam felállni. Kesztyűs keze azonban előrevágódott, és visszanyomta a vállamat.

– Ülj! – parancsolta mély hangján, esélyt sem hagyva az ellenkezésre.

– Egyedül is meg tudom csinálni – morogtam, és megpróbáltam elvenni tőle az elsősegélydobozt.

Dühösen meredtem rá, amikor elütötte a kezemet, miközben szénfekete szeme a tekintetembe fúródott.

– Nem ezt akartad? – vigyorgott Aela a fejemben.

– De igen, csakhogy nem úgy, hogy közben fel vagyok nyársalva és vérzem – forgattam a szemem az önelégült viselkedésén.

– Csak nézz le – sóhajtott fel Aela.

Lenéztem a testemet épphogy csak eltakaró törölközőre, és elpirultam. Egyik kezemmel szorosabbra fogtam magamon a törölközőt. Melleim a mellkasomhoz nyomódtak, és úgy festettek, mint amik mindjárt kibuggyannak az anyagból. A törölköző alja éppcsak eltakarta a legérzékenyebb pontomat, a két lábam viszont teljesen közszemlére volt téve.

– Most pedig vedd rá, hogy megnézzen – vigyorgott Aela, bátorítva ezt a fajta viselkedést.

Csendben ültem, miközben Viktor előhúzott néhány dolgot az elsősegélydobozból. Az Alfa-gyógyulásomnak köszönhetően a vágás egy nap alatt eltűnne, de azért is csendben maradtam.

Viktor sötét szeme az enyémbe kapcsolódott, és teljesen rabul ejtett. Meg mertem volna esküdni, hogy más színű pettyek is rejtőznek obszidián tekintetében, de nem voltam elég közel ahhoz, hogy biztosan megállapítsam.

Meglepett nyikkanás hagyta el a számat, ahogy Viktor kihúzta az üvegszilánkot a talpamból. Eközben le sem vette rólam a szemét.

Élesen felszisszentem, amikor némi alkoholt öntött a sebre. Határozottan rosszabbul festett, mint ahogy azt gondoltam. Sokkal mélyebb volt, és kész szívás lesz rajta járni.

Viktor egy hosszú, fehér kötszert vett elő, de megállítottam.

– Előbb hadd vegyem fel a ruhámat. Majd odakint, a hálószobában bekötheted – próbáltam elrejteni az ajkamra kúszó félmosolyt.

Viktor egyetlen bólintással nyugtázta, majd kiment a fürdőszobából. Alig bírtam elfojtani a nevetésemet, ahogy a beszakadt ajtóra pillantottam.

Kikukucskáltam a fürdőszobából, majd fintorogva konstatáltam, hogy Viktor háttal áll nekem, így próbálva egy kis privát szférát biztosítani számomra.

Hagytam, hogy a törölköző a padlón heverő üvegszilánkok közé hulljon. Felkaptam az ujjatlan trikót és a bugyit, hálát adva az égnek, amiért a fekete csipkés darabot választottam.

A trikó rövid volt, így a fenekemet teljesen közszemlére tette. A csipkés fehérnemű ugyan a fenekem nagy részét eltakarta, de a vékony anyagon gond nélkül át lehetett látni. A fenékpofáim alul és oldalt is kikandikáltak a bugyiból.

Felfintorodtam a talpamba hasító éles fájdalomtól, és igyekeztem a lehető legkevésbé a szőnyegre nehezedni vele. Viktor megfordult, amikor meghallotta, hogy kilépek a fürdőszobából, én pedig legszívesebben felnyögtem volna, mivel sötét tekintete továbbra is kizárólag az arcomra szegeződött.

El fogom érni, hogy észrevegyen.

Odabicegtem az egyik komódhoz, és lehajoltam, hogy elővegyek egy rövidnadrágot. Amikor felegyenesedtem, észrevettem, hogy Viktor ismét hátat fordított nekem.

– Nem olyannak tűnsz, mint aki megijed egy félpucér lánytól – forgattam a szemem, miközben igyekeztem teljesen higgadtnak és egyenletesnek megőrizni a hangomat. Bár a hangom nyugodtan csengett, belül valósággal reszkettem az idegességtől. Illata máris befészkelte magát a szobába, és incselkedve kavargott a fejem körül.

A lábam és a fenekem szinte teljesen meztelen volt, melleim pedig a trikó vékony anyagának feszültek. Alváshoz sosem viseltem melltartót, így a mellbimbóim a trikó érdesebb anyagához érve enyhén megkeményedtek.

Viktor felém fordult, és felvonta a szemöldökét, de ismét úgy döntött, hogy inkább hallgat.

– Nézz lejjebb, Viktor. – Ezúttal már nem tudtam letörölni a félmosolyt az arcomról. Éreztem, ahogy a szám széle felfelé görbül, miközben mélyen Viktor szemébe néztem. Némán hívtam ki magam ellen a sorsot, abban reménykedve, hogy képtelen lesz ellenállni a csalinak. Egész lényéből áradt az ősi, domináns erő; biztos voltam benne, hogy cseppet sem díjazná, ha egy kislány megpróbálna ujjat húzni vele.

Tisztában voltam vele, hogy veszélyes játékot űzök. Egy ekkora hatalmat sugárzó farkast provokálni és kísérteni… de képtelen voltam rávenni magam, hogy érdekeljen a dolog. Viktor mellett biztonságban éreztem magam, és fel sem tudtam fogni annak a gondolatát, hogy valaha is ártana nekem. Az a néhány alkalom, amikor ténylegesen hozzám ért, könnyed volt és szinte már gyengéd.

– Okos lány – vigyorgott Aela, aki némán szintén kihívást intézett a férfi felé.

Éreztem, ahogy a szemem lassan színt vált, miközben gúnyosan rámosolyogtam a veszélyes testőrömre. Olyan volt, mintha egy vadállatot ingerelnék, egy ellenállhatatlan csalit lógatva az orra előtt.

Forróság öntött el, ahogy sötét tekintete lassan végigsiklott a testemen. Elégedettség és izgalom bizsergette az ereimet annak láttán, amilyen komótosan végigmért.

Tekintete forró nyomot hagyott a bőrömön, miközben a testem minden egyes négyzetcentiméterét letapogatta. Amikor a lábamhoz ért, lehunyta a szemét. Amikor ismét felnyitotta őket, tekintete újra az arcomra szegeződött. Az egyetlen különbséget az jelentette, hogy sötét íriszében most hatalmas aranypettyek kavarogtak.

– Ez nem is volt olyan nehéz, igaz? – mosolyodtam el gúnyosan, majd ráhuppantam az ágyra, és kinyújtottam felé a lábamat.

Aela és én mindketten tudtuk, hogy ez még csak a kezdet. Sikerült rést ütnünk a metaforikus páncélján, és tudtam, hogy legközelebb már nem fog ennyire tiltakozni.

A tekintete kifürkészhetetlen maradt, csupán egy apró, mélyen elrejtett villanás utalt arra a bizonyos valamire. Viktor leguggolt, és kesztyűs kezébe fogta a lábfejemet.

Igyekeztem nem összerezzeni, ahogy szorosan körbetekerte a kötszert a lábfejemen. A szeme csak egyetlen töredékmásodpercre tévedt le rólam, amíg rápillantott a bekötözött sebre.

Másodjára is elvesztem a vesébe látó tekintetében kavargó aranypettyekben, és szórakozottan végigsimítottam a nyelvemmel az ajkamon. Aela mindenféle pajzán gondolatot suttogott a fejembe a titokzatos testőrünkről, én pedig azon kaptam magam, hogy egyre inkább átadom magam nekik. Bár az ő túlságosan is szemléletes fantáziálása jóval messzebbre ment a hosszasan elidőző pillantásoknál, képtelen voltam kiverni őket a fejemből. Nem állítom, hogy azonnal ágyba akartam volna bújni a férfival, de azt sem, hogy nem éreztem a kísértést.

– Köszönöm, Viktor – a neve szinte dorombolva hagyta el az ajkamat, és úgy döntöttem, hagyok neki valami búcsúajándékot. Felhúztam a lábaimat az ágyra, és a hasamra fordultam. Miközben csipkével fedett fenekem végig Viktor felé nézett, lassan átmásztam az ágyon, és becsúsztam a takaró alá.

Mielőtt még megfordulhattam volna, hogy elkapjam a tekintetét, a túlsó falon lévő összenyíló ajtó becsapódott.

– Megfogtuk – kúszott végig a fejemben Aela doromboló hangja.

Aznap éjjel önelégült vigyorral az arcomon tértem nyugovóra, és kivételesen egyetlen rémálom sem gyötört.