Aznap reggel úgy ébredtem, hogy olyan jól éreztem magam, mint már nagyon régen nem. A rémálmok nem gyötörtek az éjjel, és megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy egészen délelőtt 11-ig aludtam.

Felülve nyújtózkodtam egyet, és kidörzsöltem az álmosságot a szememből. Lecsúsztam az ágyról, és majdnem felsikoltottam, amikor a tekintetem találkozott Viktoréval.

A kanapén ült, könyökét a karfáján nyugtatta, miközben a szeme az enyémbe fonódott. Mióta lehetett itt, és tényleg engem figyelt, ahogy alszom?

Teljesen elfelejtettem, hogy csak egy vékony trikó és egy csipkebugyi van rajtam, de egy cseppet sem voltam zavarban. Pedig igazán annak kellett volna lennem, elvégre ő férfi volt, míg én még mindig kislánynak éreztem magam.

– Annyira alig vártad, hogy újra megnézz? – húztam gúnyos félmosolyra a szám, és összefontam a karom a mellkasom előtt. Pillangók repkedtek a gyomromban a látványától.

Újra az elegáns, hosszú ujjú ingét, fekete szövetnadrágját, bőrkakesztyűjét viselte, és egy fekete maszkot az arca alsó felén. Éreztem, hogy egyre jobban idegesít a hülye maszkja, és a kíváncsiság már-már felemésztett.

Megforgatta sötét szemeit, amitől izgatott borzongás futott át rajtam, majd megkocogtatta a karóráját.

– Előbb vagy utóbb levesszük azt a maszkot – vigyorodott el Aela. Megvolt a maga elképzelése arról, hogy mit fogunk csinálni, ha hozzáférünk az arca alsó feléhez, és ami a legfontosabb: az ajkához.

– Nem azért akarom, hogy levegye, hogy megcsókoljam azt a férfit – morogtam. De még én is hallottam a szavaim hamisságát.

Csípőre tettem a kezem, ahogy ránéztem: – Te még sosem aludtál sokáig?

Nemmel rázta a fejét, én pedig figyeltem, ahogy kócos, sötét csokoládébarna haja meglebbent a mozdulatra.

Gúnyosan felhorkantottam, majd a komódomhoz sétáltam, és elővettem egy blúzt meg egy farmer rövidnadrágot. Egyetlen pillantást vetettem a szálkásra tört fürdőszobaajtóra, és elvigyorodtam.

Anélkül, hogy esélyt adtam volna neki a sietős menekülésre, elfordultam tőle, és lehúztam a fejemen át a trikómat.

Egy hirtelen forró hullám simított végig a bőrömön, ahogy megéreztem a tekintetét magamon, és a meztelen hátam csupa libabőr lett. Az ajkam félmosolyra húzódott a gondolattól, hogy a szeme a testemen kalandozik, miközben nem is figyelek.

Belebújtam egy hozzáillő fekete melltartóba, és megfordultam, hogy szembenézzek vele. A tekintete ismét az enyémre tapadt.

– Éreztem ám, hogy engem nézel – húztam félmosolyra a szám a gyönyörű arcát nézve. Bármennyire is utáltam a maszkot, amit viselt, csak fokozta az isteni szexiségét.

Furcsa bizsergés futott végig a testemen, és fészkelte be magát a lábam közé, ahogy néztem, amint megforgatja a szemét és félrenéz.

Vállat vontam: – Te törted be a fürdőszobaajtómat, nekem meg át kellett öltöznöm. Különben is, ezt már láttad korábban. – Vigyorodtam el.

Több magabiztossággal, mint amennyit hittem volna, hogy bennem van, lassan elindultam felé. Nem volt rajtam más, csak egy melltartó és egy bugyi, mégis hihetetlenül melegem volt.

– Nagyon komolyan veheted a munkádat – tűnődtem, miközben hagytam, hogy a tekintetem végigkalandozzon a testén. – Ez nem hangzik valami szórakoztatónak, Viktor. – Csücsörítettem, és incselkedve előretoltam az alsó ajkamat.

Viktor fújtatott egyet, ahogy elfordította a fejét, és elkapta rólam a tekintetét. A mozdulat erőltetettnek tűnt, ami csak növelte a magabiztosságomat.

Akár beismerte, akár nem, határozottan kísértésbe esett. Azon tűnődtem, hány fiatal nőt bíztak már rá, hogy vigyázzon rájuk, és hányan próbálták meg szintén elcsábítani. A gondolat keserű ízt hagyott a számban.

– Talán ez majd megváltozik. – Hagytam, hogy a szavak lassan gördüljenek le az ajkamról, majd elfordultam, hogy felvegyem a ruhámat.

Épp időben bújtam bele a ruhámba, amikor halk kopogás hallatszott az ajtón.

– Gyere be! – szóltam ki, frusztráltan a félbeszakítás miatt.

Shannon meglepett arckifejezéssel dugta be a fejét a szobába. A tekintete Viktorról a darabokra tört fürdőszobaajtóra, végül pedig vissza rám rebbent. Biztos voltam benne, hogy kipirult az arcom, de tudtam, hogy Shannon nem von le elhamarkodott következtetéseket.

– Csajszi, már egy örökkévalóság óta várok rád – fújtatott Shannon, és összefonta a karját.

Bűnbánó mosolyt küldtem felé: – Bocs, sokáig aludtam.

– Tudod, hogy Caroline ki fog akadni. Kint vár rád a pavilonban. – Shannon rosszallóan rázta a fejét.

Tátva maradt a szám, teljesen el is felejtettem, hogy Caroline ma jön haza.

– Fenébe, menjünk! – sóhajtottam, a tekintetem pedig Viktoréra siklott, csak hogy ismét összeakadjon a szeme az enyémmel. Ez a férfi az egész napját azzal töltötte, hogy engem bámul?

Követtem Shannont ki a hálószobámból. Nem kellett hátrapillantanom, hogy tudjam, Viktor jön utánunk. Olyan volt, mintha furcsa módon mindig érzékelném őt.

Bármennyire is szerettem volna, nem kockáztattam meg, hogy ellopjak egyet Sheila muffinjaiból. Caroline már így is elég sokat fog drámázni amiatt, hogy sokáig aludtam.

Épp akkor kocogtunk fel a pavilonhoz, amikor Caroline felállt az egyik székből.

– Ó, értem. Csak pár napra mentem el, és máris elfelejtkeztél rólam. – Caroline megforgatta kék szemét, és a válla mögé dobta homokszőke haját.

Megnyugtatóan rámosolyogtam, tudva, milyen drámai tud lenni Caroline. – Viccelsz? Soha nem tudnálak elfelejteni. Nem is hagynád, még ha megpróbálnám is. – Ugrattam őt, és figyeltem, ahogy a vonásai kissé ellazulnak.

Caroline is azon lányok közé tartozott, akiknek sosem sikerült komolyabb súlyt felszedniük. Kicsit magasabb volt nálam, de sokkal vékonyabb. Nekem még mindig megvoltak azok a kerekded idomaim a testemen, amik egyszerűen nem akartak eltűnni. Semmilyen mennyiségű edzés vagy testmozgás nem volt rá hatással.

Csatlakoztam Caroline-hoz és Shannonhoz a pavilon asztalánál, a gyomrom pedig megkordult a felénk tartó ételeskocsi láttán.

Caroline nem is fáradt a kérdezéssel, csak felkapott néhány falatnyi szendvicset, nem mintha bántam volna. Mindig velük reggeliztem, és néha velük is ebédeltem. Shannon halványan elmosolyodott, én pedig bólintottam. Nem is értettem, miért fárad még mindig azzal, hogy megkérdezzen, ha engem sosem zavart.

– Na, sosem hiszitek el, mi történt, amíg távol voltam! – csiripelte Caroline, én pedig türelmes mosollyal dőltem hátra. Caroline-t időbe telt megszokni, de egész gyermekkoromban boldogultam vele.

– Mi... – kezdtem kérdezni, de a szavamba vágott. Arra vártam, hogy észrevegye.

– Kezdődik – mondta halkan Shannon, és a nevetés rázta a testét.

Caroline szája egy kissé kinyílt, ahogy a tekintete végigsiklott Viktoron. – Ő meg kicsoda? – Felvonta rám a szemöldökét, és ravasz vigyor húzódott az arcára.

– Öhm, ő... – Caroline ismét a szavamba vágott.

A ravasz vigyor elmélyült. – Szereztél magadnak egy pasit, amíg nem voltam itt? Jesszus, Arabella! Hatalmas! – Caroline suttogóra fogta a hangját, teljesen megfeledkezve arról, hogy a lycanoknak szuperérzékeny a hallásuk.

– Caroline. – Szigorú pillantást vetettem rá, mire védekezőn feltette a kezét.

– Hagyd már beszélni, Caroline – rázta a fejét Shannon.

A ravasz vigyor még mindig ott ült az arcán. – Mi van? Tényleg az.

– Caroline, ő nem a barátom. Ő a testőröm, és Viktornak hívják. – Megforgattam a szemem, de nem tudtam megállni, hogy ne pillantsak Viktorra. Úgy tűnt, a szeme mindig rám van tapadva, és megesküdtem volna, hogy láttam valamit felvillanni a mélyükön a szavaim hallatán.

Caroline szája hallható kattanással tátódott nagyra: – Nem a barátod?

– Nem. – Kuncogtam, és pontosan tudtam, hová fog kifutni ez a beszélgetés.

– Viktor, hm? – tűnődött Caroline, miközben a szeme végigjárt Viktor testén. Visszafojtottam egy ingerült morgást, azon tűnődve, hogy mi a fene van ma velem.

Piszkálni kezdtem egy kis gyümölcsöt a tányéromon, és sokatmondó pillantást váltottam Shannonnal.

– Szóval, szingli? – Caroline oldalpillantást vetett Viktorra, de a férfi tekintete rendületlenül rajtam pihent.

Visszafojtottam a furcsa birtoklási vágyat, amit Viktor iránt éreztem, és vállat vontam: – Fogalmam sincs.

– Hát, nem is kérdezted? – szólalt meg halkan Caroline, tekintetét még mindig Viktoron tartva.

Megforgattam a szemem a siralmas suttogási kísérletén. – Nem sokat beszél, és különben is, miért kellene ezt tudnom? – Ráncoltam a homlokom, ez a furcsa birtoklási vágy a semmiből bukkant elő. Még ha nem is tartozott rám, tudni akartam. Vajon Viktor találkozgat valakivel?

– Hé, Viktor? – kuncogott Caroline, én pedig gyilkos pillantást vetettem a gyümölcsömre, ahogy a férfi szeme egy másodpercre átsiklott rá.

Sóhajtottam, és hagytam, hogy a tekintetem visszavándoroljon az arcára. Dús szemöldöke megrándult Caroline felé, én pedig némiképp féltékenynek éreztem magam. Caroline mindig ilyen volt, és sosem vettem a szívemre, de Viktorral kapcsolatban valamiért másképp éreztem.

– Van barátnőd? – kuncogott Caroline, és előredőlt a székében, miközben őt nézte.

Visszafojtottam az önelégült vigyort, ami megpróbált kiülni az arcomra, amikor Viktor tekintete visszavillant az enyémre.

– Nincs. – Obszidiánfekete szeme az enyémbe fúródott, ahogy ezt kimondta. Érdes hangjától borzongás futott végig rajtam, amit biztos voltam benne, hogy észrevett.

Caroline hangja vágott át a csenden, de a férfi tekintete rajtam maradt. – Ó, ez igazán kár. – A hangszíne azonban mást mondott.

– Mit csináltál ezelőtt, Viktor? – Szinte dorombolva ejtette ki a nevét, én pedig megforgattam a szemem. Mélyre száműztem magamban a furcsa féltékenységet. Végtére is, Viktor csak a testőröm volt. Csak azért, mert szórakoztatónak találtam az incselkedést vele, még nem jelentette azt, hogy bármiféle jogom lenne hozzá.

Nem tudtam megállni, hogy fel ne kuncogjak, amikor Viktor levegőnek nézte. – Mondtam már. Nemigen szokott beszélni. – Vállat vontam, és bekaptam egy szőlőszemet.

– Talán majd én megváltoztatom ezt – kuncogott Caroline, visszapillantva Viktorra.

Vállat vontam: – Hé, ha működik, majd oszd meg velem a titkodat!

– Mit is akartál mondani, mielőtt elvonta a figyelmed Arabella testőre? – vigyorgott Shannon Caroline bűnbánó arckifejezését látva.

Caroline hebegett egy pillanatig: – Nos, csak annyit, hogy összefutottam egy exemmel, és nagyon jól kijöttünk egymással. Talán még csókolóztunk is. – Kuncogott, de a tekintete újra meg újra visszavándorolt Viktorra.

– De szerintem mindkettőnknek jobb, ha csak barátok maradunk – tette hozzá Caroline, és egy jól irányzott, Viktor felé vetett pillantás minden szükséges információt megadott nekem.

Shannon felkuncogott, nyilvánvalóan ő is pontosan ugyanezt látta.

– Nos, nekem indulnom kell. Hosszú műszakom lesz ma – sóhajtott Shannon. Mindketten megöleltük búcsúzóul, majd folytattuk a beszélgetést.

Caroline előredőlt a székében: – Szóval, lesz egy buli holnap este, és akarom, hogy te is eljöjj. – Szinte ugrált örömében.

A homlokomat ráncoltam: – Nem vagyok benne biztos, hogy apa igent mond.

– Ó, ez csak egy kis buli, semmi komoly. Nincs ellenére, ha alkoholt iszol, szóval egy kis bulival sem lehet problémája. – Vállat vont, és hátravetette a haját.

Megforgattam a szemem: – Csak azért engedi az alkoholt, mert lycan vagyok. Tudod jól, hogy a lycanoknak rengeteget kell inniuk ahhoz, hogy berúgjanak.

A lány vállat vont: – Csak kérdezd meg tőle. Mondd neki, hogy ez csak egy kis összejövetel, és hogy Viktor is ott lesz – tette hozzá egy halk kuncogás kíséretében.

– Jól van, megkérdezem – húztam félmosolyra a szám.

– Arabella, bejönnél az irodámba? – csendült fel a nagybátyám hangja a fejemben.

– Persze, nemsokára ott vagyok – válaszoltam, és megszakítottam az elmekapcsolatot.

– Mennem kell, Caroline, a nagybátyám hív – sóhajtottam.

Caroline felnevetett: – Imádom ezt az elmekapcsolatos dolgot, amit ti, farkasok csináltok. Mintha egy mobiltelefon lenne a fejetekben.

Felkuncogtam: – Igen, egy mobiltelefon, amit soha nem tudsz figyelmen kívül hagyni vagy kikapcsolni.

– Ne felejts el írni, miután megkérdezted apádat! – veregette meg a karom Caroline, ahogy felálltam a székből.

Félmosollyal néztem le rá: – Nem felejtem el. Később még dumálunk!

A nagybátyám elmekapcsolata emlékeztetett arra, mi történt tegnap vacsoránál. Biztos voltam benne, hogy apa és a nagybátyám titkolnak előlem dolgokat. Néhány alapvető dolgot tudtam. Jelenleg a háború küszöbén álltunk egy másik királysággal. Nem voltam benne biztos, melyik királyság az, mivel még egyik uralkodóval sem találkoztam.

Apa a könyörgésem ellenére mindig próbált megkímélni a világban zajló események véres részleteitől. Ha egy napon én veszem át a helyét, mindennel teljesen tisztában kell lennem. Úgy tűnt, a nagybátyám hajlamosabb volt információmorzsákat csepegtetni az igazságból, így úgy döntöttem, vele kezdem.

Nos, lássuk, mit tudok kihúzni a nagybátyámból.