Egy pillanatra Gen elgondolkodott, vajon a férfi meghallotta-e. Csak lassan, megfontoltan kortyolgatta a whiskey-jét, amit csak az alkalmankénti cigarettázás szakított meg.

– Nézd – folytatta Gen. – Nem kell hazavinned. Csak sétálj ki velem a bárból. Nem mintha fel kéne vennem az akciót, vagy...

– Akkor miből gondolod, hogy hinni fognak neked?

Gen összefonta a karját. – Hitet adnak a szavamnak.

A férfi ismét felhorkant. – Kétlem. Ahogy mondtam, csapnivaló pókerjátékos vagy.

– Rendben, akkor mondd el a kedvenc trükködet, amivel lányokat viszel ágyba, és én azt mondom el nekik.

– Azok szakmai titkok.

– Mi lenne, ha ideadnád az alsónadrágodat?

– Szeretem ezt az alsónadrágot.

– *Rendben* – húzta el a szót Gen, miközben a körmével újra a pulton kopogott, és gondolkodott. – Add meg a telefonszámodat, és ha úgy érzik, fel kell hívniuk és ellenőrizni, fedezhetsz engem.

– Mi van, ha a teljesítményemről kérdeznek?

Már épp a nyelvén volt egy szellemes megjegyzés, amikor a férfi végre szemkontaktust teremtett vele. Minden gondolatmenete hirtelen kisiklott. A levegőben ütköztek, a vasúti talpfák összekuszálódott halmai szilánkokra törtek és elpattantak, miközben a gondolatai a mélybe zuhantak. Aranybarna szemeiben annyi színfolt csillant, ahány érzelem nehezedett az azokat fedő szemhéjakra. A szeme fehérje vörös volt, és valami nedves fátyol látszott rajta. Gent megdöbbentette a tekintet melankolikus szépsége. A férfi felvonta rá az egyik sötét, sűrű szemöldökét, és ugyanazon az oldalon a szája is enyhén felfelé kanyarodott.

– Én... – az elméje végül újra működésbe lépett. – Általános maradok, ne aggódj.

– Általános? Ilyen kevés bizalom egy vadidegenben? – kérdezte, hangja olyan volt, mint az olvasztott méz, azzal az enyhe olasz akcentussal.

– Biztos vagyok benne, hogy nagyon... – Kereste a szavakat, mire a férfi arckifejezése még szórakozottabbá vált. – Tehetséges vagy. Csak remélem, hogy meg tudom menteni az arcomat anélkül, hogy feláldoznám a méltóságomat.

– Biztosíthatlak róla, hogy egy velem töltött éjszaka nem tenne kárt a méltóságodban. Sőt, az ottani barátnőidet a sárga irigység emésztené.

Gen összefonta a karját. – Nem nekem kéne *téged* felszednem?

A férfi ide-oda mozgatta a fejét. – Gondolom, de. Jobb szeretnéd, ha kéretném magam?

– Kihívássá tenné a dolgot.

– Szóval jobban szereted a vadászatot?

– Sokkal izgalmasabb.

– Ezzel nem tudok vitatkozni. Ha nem lett volna ennyire szar napom, valószínűleg az egész éjszakát azzal töltöttem volna, hogy megpróbáljalak hazavinni... fogadástól függetlenül.

– Hízelgés, mi?

– Szerintem az őszinteség a legjobb célravezető.

– Ebben az esetben tudnod kell – mondta a lány, suttogásra fogva a hangját. Közelebb hajolt, végighúzta az ujjait a férfi fehér ingének gombjain, mellkasával a karjához érve, hogy a fülébe suttoghasson: – Nem szeretek veszíteni, pláne nem olyan ribancos szőkékkel szemben, akik azt hiszik, kifoghat rajtam egy egyedül a bárpultnál üldögélő, mélabús férfi... Bármennyire bűnösen dögös is az illető.

A Rejtélyes Férfi izmai megfeszültek az öltönynadrágja alatt, és a szemével követte, ahogy a lány ujjai az ingén lefelé csúszva a pulton landolnak. Gen kivette a cigarettát az ujjai közül, beleszívott egyet, majd elnyomta a hamutartóban, mielőtt visszaült volna. A férfi újra azt a semmit bámulta, mint amikor Gen odasétált hozzá.

– Nem tudod, ki vagyok, ugye?

Gen próbálta kitalálni. Nem sok tévét nézett. Biztosan nem volt tagja egyik zenekarnak sem, amit hallgatott. De őszintén szólva nem is árasztott magából színész vagy zenész vibrálást. Talán politikus? Egyértelműen uralta a teret, még akkor is, amikor egy bárban ülve nyilvánvalóan elfojtotta a fájdalmát az italban.

– Gőzöm sincs, bocsánat – mondta, és könnyedén megvonta a vállát.

A szeme követte a mozdulatot, és a vékony pántra tapadt, ami a mozdulattól lecsúszott a lány karján. A férfi kinyújtotta az ujját, és beakasztotta a pánt alá. Gen halkan zihált a csupasz bőrét érintő forró ujj nyomán. A férfi felnézett, szeme mintha még sötétebb barna lett volna, mint korábban. Amikor félelem helyett kíváncsiságot látott benne, a tekintete újra leereszkedett, és a pántot lassan visszacsúsztatta a helyére. Újra előrenézett. Hüvelykujjával megdörzsölte az orrnyergét.

– Mi van, ha nekem nem elég, hogy csak kikísérlek az ajtón? – kérdezte.

– Én...

– Mi van, ha valami rendkívül a jellememtől idegen dolgot akarok tenni, és haza akarlak vinni magammal? – kérdezte, mogyoróbarna szemeit ismét a lányra szegezve, hogy elemezze a reakcióját. – Nem egy fogadás miatt, hanem a saját, hihetetlenül önző okomból?

Ismét az alkoholt okolta azért, hogy a teste lángba borult a férfi sokatmondó pillantásától. Sosem tartotta magát olyan lánynak, aki hazamegy egy vadidegennel. Ám ahogy a férfi folyton változó szeme végigpásztázott az arcán, miközben válaszra várt, Gen rájött, hogy talán, ezen az egyetlen férfin, ő is lehetne ez a lány.

Tanulmányozta a kezeit, azon tűnődve, milyen érzés lenne, ha a csupasz combjához érnének. A tekintete végigfutott a karja vastag izomkötegein és a szépen vasalt inge alatt megbúvó hátának finom vonalán. Vajon kidolgozott a hasa? Vajon gyengéd lenne, vagy durván tenné magáévá, mert ez csak egy jelentéktelen kaland lenne? Megrázta a fejét. Azért *annyit* nem ivott.

– Mit ajánlasz? Mert azért egy kicsit többre tartom magam annál, minthogy lefeküdjek valakivel egy fogadás miatt – sziszegte Gen.

A férfi hangosan felnevetett. – Én egy szót sem szóltam dugásról, Nő.

– Akkor... mit mondasz?

Mélyet sóhajtott, és a hang mintha a depresszió és a kimerültség legmélyebb bugyrait hordozta volna magában. Gen ökölbe szorította a kezét, nehogy megnyugtatóan végigsimítson a hátán.

– Nehezen alszom. Mindig is így volt. A gyógyszerek nem használnak. Az alkohol egy vicc. Az egyetlen dolog, ami működik, az...

– Szex?

A férfi felkuncogott, és Gen megesküdött volna rá, hogy halvány pír jelent meg az arcán. – Társaság.

– Társaság – ismételte Gen kétkedve.

A férfi körülnézett a teremben, mintha meg akart volna győződni róla, hogy senki sincs elég közel ahhoz, hogy hallja, mit mond ezután. – Segít, ha van mellettem valaki. – Hatalmasat kortyolt az italából, majd motyogott valamit magának arról, milyen hülye volt, hogy ezt egyáltalán hangosan kimondta.

Az elméje rohant a lehetőségekkel, és hirtelen az egész nem tűnt megérősnek. A lány túlságosan részeg volt, a férfi meg túlságosan gyászolt. Ennek csak rossz vége lehetett. – Felejtsd el. Azért köszi.

Gen sarkon fordult, és tett néhány lépést vissza az asztal felé. Összefonta a karját, és dühösen Malloryra meredt, aki éppen egy színpadias mozdulattal lehúzta az összes gyűrűjét, hogy felhúzhassa Genét. Gen megállt, és érezte az édesanyja gyűrűjének csípését a karján. Könnyek gyűltek a szemébe. Hátravetette a fejét, és átkozta magát, amiért ebbe a helyzetbe sodorta magát. Megpördült, és visszaviharzott a pultnál lévő férfihoz.

– Jól van – sziszegte, és a piszkos padlót bámulta, ahelyett hogy állta volna az emésztő tekintetét.

– Hazajössz velem? – kérdezte a férfi.

– Csak ma éjjel.

– Mi a neved?

– Bonnie – hazudta a lány.

Hallotta, hogy a férfi halkan felkuncog. – Szóval álaneveket használunk?

A szeme felpattant, és látta, ahogy a férfi kézmozdulatot tesz az ajtónál állomásozó egyik férfinak. – Nem ál. – A férfi felvont szemöldökkel, kétkedve nézett vissza rá. – Tényleg nem!

– Rendben van – engedett a férfi, és ajkán egy mosoly árnyéka játszott. Gen örült, hogy legalább nem volt abban a hangulatban, hogy szélesen elmosolyodjon. Ha a félmosolya iránymutató volt, a valódi mosolyától elolvadt volna. Egyet bólintott, mintha valami rendkívül fontos dologban döntött volna, és kinyújtotta a kezét felé. – Szólíts Matteónak – mondta.

– Indulhatunk, Matteo? – kérdezte a lány.

Valami vágyakozáshoz hasonló villant át nehéz szemein a neve hallatán, de mielőtt Gen elemezhette volna, már el is tűnt. Nyújtotta a karját, és Gen a férfi alkarja köré fonta a kezét. Matteo flörtölve integetett a válla felett a nők elborzadt kis csoportjának. Gen hátranézett, és látta Jada arcán a félreismerhetetlen pánikot. Aztán észrevette, hogy a bárban lévő összes többi férfi is arra készül, hogy velük együtt távozzon. Ki volt ez a fickó? Ahogy Matteo átvezette a bár ajtaján, ki a csípős New York-i szélbe, a lány elgondolkodott, mibe is keveredett.