Danielle

Hát, a francba!

Visszasétált hozzám. "Minden oké?"

"Motoros klub?" – kérdeztem.

Bólintott.

"Mint a Pokol Angyalai?"

Booker vigyorgott. "Elméletben."

"A francba." Felnéztem rá. "Nekem tényleg mennem kéne."

"Hová, drágám? Egy mérföldes körzetben semmilyen irányban nincs semmi."

"Tisztázzunk valamit. Azért vagytok klub, mert tényleg szép motorjaitok vannak, és szerettek néha lógni meg sörözni, vagy olyanok vagytok, mint a törvényenkívüliek, vagy ilyesmi?"

"Mivel ez klubügy, semmi közöd hozzá."

"Rendben." Úgy tűnt, képtelen vagyok abbahagyni a görcsös nyelést. "Csak mutasd meg, merre van a legközelebbi hely, ahonnan telefonálhatok, és már itt sem vagyok."

"Nagyjából huszonöt yardra egyenesen előre."

"Nem érted" – suttogtam. "Én oda nem mehetek be."

"Mi a pokolért nem?"

"Mert az apám a rohadt rendőrfőnök" – csattantam fel, mielőtt rájöttem volna, hogy épp most böfögtem ki magamból valamit, ami miatt egy szempillantás alatt megölhetnek vagy elrabolhatnak, attól függően, kinek a kezébe kerül ez az információ.

"Basszus, te szivatsz."

Megráztam a fejem. "Bárcsak szivatnálak."

"Hát, basszam meg."

"Köszönöm, nem" – vágtam vissza. A frappáns riposztok voltak a specialitásaim, különösen, amikor ideges voltam.

Félrebillentette a fejét. "Nem csalódnál, babám."

Vékony vonallá préseltem az ajkam, és parancsoltam a számnak, hogy maradjon csukva.

Booker kuncogott. "A műhely tiszta, édesem. Teljesen legális, bár valószínűleg jobb lesz, ha hazaviszlek, mintha a pici apukád jönne érted."

"A bátyám lenne az, igazából... vagy Kimmie. Kim a legjobb barátnőm. Nem mintha érdekelne téged, ki a legjobb barátnőm." Vettem egy mély levegőt, a hadarás most nem volt jó ötlet.

Újra elmosolyodott. Istenem, de szép mosolya volt. Persze az a fajta volt, amitől az ember lányának rögtön ledobja magát a bugyija, de egyelőre nem fogok reagálni rá... a fehérneműmnek szilárdan a helyén kell maradnia. "Most csak hatan vagyunk itt, úgyhogy bevisszük a kocsidat a parkolóba, felvesszük az adataidat, és aztán hazaviszlek."

Nyelkeltem egyet. "Fel kéne hívnom a bátyámat."

"Akkor bevisszük az autódat a parkolóba, te meg felhívhatod a bátyádat."

Bólintottam, és hagytam, hogy átvezessen egy hatalmas parkolón, amelyet két és fél méter magas, szögesdróttal a tetején megerősített kerítés vett körül. Követtem őt a meleg, bár ritkásan berendezett, ámde tiszta váróhelyiségbe. Úgy nézett ki, mint a helyi olajcserés műhely váróterme, ami valamiért meglepett. Nem vagyok benne biztos, hogy mit is vártam. Talán 1984-es Playboy poszterekkel kitapétázott falakat?

"A telefon a pulton" – mondta Booker. "Külső vonalhoz tárcsázz kilencest."

Bólintottam, és felvettem a kagylót, miközben ő kinyitott egy ajtót, és elkiáltotta magát: "Mack! Szükség van rád elöl."

"Halló?" – szólt bele Kim, és a hangja zavartnak tűnt.

"Kimmie, szia, én vagyok az" – suttogtam.

"Te jó ég, Dani!" A háttérben hallottam annak az étteremnek a zaját, ahol dolgozott. "Halálra aggódtam magam. Gondolom, megint lemerült a mobilod?"

"Igen." Jobbra pillantottam, és láttam, hogy Booker a szoba másik végében, lőtávolságon kívül beszélget valakivel. "Hivatalosan is halott-halott."

"Honnan hívsz?" – kérdezte.

"Öhm, valami roncstelepről, ami előtt sikerült lerobbannom."

"Hát persze, hogy sikerült" – kuncogott Kimmie. "Ellt hívtad?"

"Öhm, nem tudom."

"Hogyhogy?"

"A műhely egy motoros klub tulajdonában van" – suttogtam, és ismét az ajtóra pillantottam, hogy megbizonyosodjak róla, Booker nem hallgatózik.

"És?" – suttogta vissza.

"Halló, láttam azt a Sam Crow-s sorozatot... ezek nem éppen makulátlanul tiszták."

Kim nevetésben tört ki, és az az árulkodó horkantás is jelezte, hogy képtelen uralkodni a jókedvén.

"Kimmie!" – förmedtem rá.

"Te jó ég, Dani, te egy igazi kincs vagy. Komolyan" – mondta, és újra felnevetett.

"Ó, fogd be" – sziszegtem. "Tudod, hogy ha felhívom Elliotot, akkor majd teljesen—"

"Dani? A kulcsokat, babám" – követelte Booker.

Összerezzentem egy kicsit, mert nem láttam, hogy visszasétált hozzám. "Öhm, várj egy másodpercet" – mondtam Kimnek, és a táskámban kezdtem matatni. Miután letekertem a slusszkulcsot a többi kulcsomról, átnyújtottam neki, ő pedig bólintott, majd ismét magamra hagyott. "Oké, visszatértem."

"Ki volt az?" – kérdezte Kim.

"Az egyik férfi, aki itt dolgozik."

"Öhm, tudta a nevedet, és babámnak hívott" – mutatott rá a tényekre. "Kezdem azt hinni, hogy szándékosan játszod a hülyét."

"Úgy hívják, Booker" – mondtam.

"Fincsi hangja van."

"Meh" – hazudtam.

"Hívd fel Elliotot, Dani. Vagy elmehetek érted, amikor egy óra múlva végzek."

"Nem" – mondtam felsóhajtva. "Felhívom Ellt."

"Helyes. Kérd kölcsön a telefonját, és hívj fel, ha hazaértél, oké? Mennünk kell felvenni a rendeléseket."

"Úgy lesz." Épp félig betárcsáztam a bátyám számát, amikor Booker visszatért, így letettem, és erőltettem egy mosolyt.

"Felhívtad a bátyádat, a barátnődet, vagy akárkit?" – kérdezte.

"Kimet. Igen. Még mindig dolgozik. Épp most akartam hívni a bátyámat."

"Miért nem teszed azt, aztán megadhatnád az adataidat, amíg várunk rá."

Bólintottam, és újra felvettem a telefont. A hangpostája jelentkezett. "Szia Ell, én vagyok az. Lerobbantam Portlandben, és arra gondoltam, el tudnál-e jönni értem. Itt vagyok a..." – felnéztem Bookerre segítségért, ő pedig a kezembe nyomott egy névjegykártyát. Hadarva bediktáltam a Nagy Ernie Roncs- és Vontatótelepe címét és telefonszámát, aztán letettem. "Hangposta."

"Ennyit azért én is levágtam, babám" – mondta.

Az arcom lángba borult. "Rendben."

Booker a pult mögé lépett, és egy papírt nyújtott át Nagy Ernie logójával az oldalán. "Írd le a címedet és a telefonszámodat, és felhívlak, amint megtudjuk, mi a baj az autóddal."

"Az a terv, hogy roncstelepre külditek?"

Elmosolyodott, és megrázta a fejezét. "Átvontatjuk az autószerelő műhelybe, és ott megjavítjuk."

"Az egyik másik vállalkozás, gondolom?"

"Igen."

Bólintottam. "Nem fogom tudni felvenni, de hagyhatsz üzenetet, és én majd visszahívlak egy jó számról."

Bólintott, én pedig lefirkantottam az adataimat. El sem tudtam képzelni, mibe fog kerülni az autóm javítása, de óvónőként szinte garantálni tudtam, hogy meghaladja majd a költségvetésemet. Újra összerezzentem, amikor megszólalt a telefon... már olyan szinten pattanásig feszültek az idegeim, aminek a lenyugtatásához maximum egy üveg merlot közelíthetett volna.

"Nagy Ernie" – szólt bele Booker, majd rám mosolygott. "Igen, itt van."

Odaadta nekem a telefont. "Halló?" – szóltam bele.

"Hogy a fenébe kötöttél ki egy roncstelepen Arbor Lodge-ban?" – kérdezte számonkérően Elliot.

Szórakozottan figyeltem, ahogy Booker és három másik férfi kiment, és abba az irányba indult, ahol az autómat hagytam.

"Fogalmam sincs" – vallottam be. "A Pearl negyedben voltam, és azt hittem, Vancouver felé tartok, de ezek szerint mégsem."

"Ahhoz képest, hogy milyen okos vagy, az irányérzéked siralmas."

"Igen, nagyon is tisztában vagyok vele" – morogtam.

"Hol a telefonod?" – kérdezte.

"Halott." Felsóhajtottam. "Mármint halott-halott."

"Veszek neked egy újat."

"Nincs rá szükség" – vitatkoztam... immár a sokadik alkalommal.

"Tudom, hugi, de a makacsságod kezd bekavarni a beosztásomba" – mondta.

Elmosolyodtam. Imádtam a bátyámat, még akkor is, amikor idegesítő volt. "Csak kezd?"

Kuncogott. "Épp nyakig benne vagyok valamiben; tudsz ott várakozni egy darabig?"

"Nem, minden oké. Fogok egy taxit."

"Ami pont annyiba fog kerülni neked, mint egy új telefon" – jegyezte meg.

"Jogos, nagy testvér." Megráncoltam az orrom. "Hálásan köszönöm éleslátó megfigyelésedet."

"Fogj egy taxit az őrsre, és onnan hazaviszlek."

"Nem, rendben van. Hazamegyek."

"Dani" – mondta egy sóhajtással.

"Elliot" – utánoztam a hanghordozását, és elmosolyodtam. "Komolyan. Minden oké. Megígértem, hogy hívlak, és hívtalak. Lehet, hogy ötévesekkel dolgozom, de nem vagyok az, szóval ne aggódj."

"Ó, de vicces vagy. Biztosan jól vagy?"

"Igen, jól vagyok. Ugorj be később, ha akarsz. Én most hazamegyek. Holnap korán kell bent lennem, úgyhogy hamar le fogok feküdni."

"Mit szólnál, ha szereznék neked egy eldobós telefont, aztán később rendelek egy normálisat?"

"Kösz, Ell. Majd megadom az árát" – mondtam.

"Ezen majd később vitatkozhatunk. Mennem kell."

"Oké, szia." Letettem, és a pult mögé csusszantam, hogy keressek egy telefonkönyvet.