Gyorsan próbálta felszerelni az asztalt: dupla monitorokkal, ergonomikus billentyűzetekkel, egy minden földi jóval felszerelt, csúcskategóriás laptoppal, továbbá nyomtatókkal, hangszórókkal és az összes többi kiegészítővel.

Minél tovább dolgozott, annál inkább rájött, hogy fel kell mondania. Három évvel tovább dolgozott itt, mint kellett volna. Abban a percben, amikor a cég gazdát cserélt – annak ellenére, hogy a vezérigazgató a pletykák szerint Olaszországban élt, és szándékában állt ott megtartani a bázisát –, máshol kellett volna munkát keresnie. Hamis biztonságérzetbe ringatta magát azzal, hogy egyenesen az ellenség orra előtt bújt el.

A csempézett padlón közeledő magassarkúk kopogása hallatán összerezzent, miközben meghallotta, ahogy Tank tompán elmormol egy „bassz meg”-et. Bepillantott a vezérigazgatói iroda nyitott ajtaján, ahol az óriási férfi dolgozott, és látta, ahogy végigfut rajta a borzongás, amint meghallotta a közeledő nőt, még mielőtt egyáltalán meglátta volna.

A nő olasz nyelvű motyogásától – egy sor káromkodástól arról, hogy milyen lassú a személyzet, és milyen kulturálatlanok a New York-iak – Alcee feje megfájdult, és hirtelen arra kellett kényszerítenie magát, hogy ne árulja el: ő is beszéli a nyelvet. Ehelyett lehajtott fejjel inkább egy hosszú kábelt bontogatott. Ha nem áll le vitatkozni a nővel, talán békén hagyja. A reménye hihetetlenül tiszavirág-életűnek bizonyult.

– Gondoskodjon róla, hogy ezek a vezetékek ne legyenek olyan helyen, ahol felbukhatok bennük! – A nő hangja élesen hasított végig Alcee gerincén.

– Igen, asszonyom – bólintott a lány anélkül, hogy felnézett vagy szemkontaktust teremtett volna. Felmutatott egy kapcsot, amivel elrejthette és az íróasztal aljára rögzíthette a vezetékeket. – Ezzel nem lesznek útban a lábának.

– Ugh, meddig tart még?

– Még harminc perc, maximum negyven.

– Ez elfogadhatatlan. Tizenöt percen belül akarom, hogy kész legyen.

Alcee egy pillantást vetett a másik asztalnál lévő Tankra, aki frusztráltan összeszorította az ajkát. Ugyanazt a rossz előérzetet érezte a nő hangszíne hallatán, és tudta, hogy a válasz nem fog tetszeni neki. – Attól tartok, ez lehetetlen.

– Tegye lehetővé.

– És ha nem tudom?

– Akkor ki van rúgva.

Ezúttal olyan pillantást vetett Tankra, hogy a férfi azonnal felült, és készen állt, hogy odarohanjon hozzá. Tudta, hogy a csillogást a szemében képtelenség eltéveszteni. Ez a nő egy „Szabadulj ki a börtönből ingyen” kártyát adott neki, ő pedig életében egyetlen Monopoly partit sem veszített el. Megfogta ezt a kis kártyát, és élt a lehetőséggel.

– Nem, nem, nem, Cee, hadd segítsek! – Tank sokkal gyorsabban mozdult, mint az egy ekkora embertől elvárható lett volna, miközben elhagyta az asztalt, amelyen dolgozott, hogy odajöjjön neki segíteni.

– Ön nem segíthet neki. Be kell fejeznie Mr. Lozano gépének a beállítását. Már órákkal ezelőtt be kellett volna költöznie az irodájába. Ehelyett most egy kényelmetlen asztalnál dolgozik.

Az akcentusa erős volt, és Alcee meg volt győződve róla, hogy csak rájátszik, mert tudta, hogy ő is pontosan ugyanezt megtehetné, ha akarná. Annak ellenére, hogy többnyire tősgyökeres amerikaiként hangzott, ha Alcee most Olaszországban lenne, úgy elvegyülne a családjával, mintha soha el sem hagyta volna az országot. A nő úgy próbált viselkedni, mintha olasz háttere miatt jobb lenne náluk. Emiatt Alcee csak még inkább el akart menni. Képmutató ribanc.

– Tizenöt percet kap, vagy ki van rúgva. – A nő fenyegetően meredt rá.

Alcee felállt az asztaltól, ügyet sem vetve Tank nyögésére, és ledobta a kábeleket. – Nem kell kirúgnia. Felmondok. Ciao stronza. – Mélyen, derékból meghajolt, majd önelégült vigyorral Tank felé fordult. – Hívd a biztonságiakat, hogy várjanak a szekrényemnél, mivel protokoll, hogy minden elbocsátott vagy felmondott alkalmazottat kikísérjenek az épületből. – Azon gondolkodott, hogy szökdécselve teszi meg a szekrényéig vezető utat.

– Nem, Alcee, nem mondhatsz fel! – rohant utána a férfi.

A másik nő hitetlenkedve pislogott, mintha arra számított volna, hogy Alcee majd vitatkozik, és megpróbálja megtartani a munkáját. Tényleg azt hitte a nő, hogy könyörögni fog? Még mit nem! Ő egy Mariani volt. A Marianik nem könyörögnek. Lehet, hogy nem ő volt az apja principessája, de a születési anyakönyvi kivonatában szereplő név mélyen beivódott a DNS-ébe. A büszkeség minden más tulajdonságánál erősebben csörgedezett a vérében.

Kylen éppen akkor jött ki a tárgyalóból, amikor a lány megnyomta a lift gombját. – Tank, ti ketten hová mentek? A beállítás még nem lehet kész.

– A Jéghercegnő amott kirúgta Alcee-t, amiért Alcee azt mondta, harminc-negyven percbe telik befejezni az asztal bekábelezését. Próbálok könyörögni neki, hogy ne menjen el. Genevra azt akarta, hogy tizenöt perc alatt legyen meg, ami lehetetlen. Nemcsak a fizikai beállítás vesz igénybe harminc-negyven percet, hanem utána be kell lépnem a számítógépbe, és hozzá kell igazítanom a cég szabványaihoz. Ha a laptopjaik nem mentek volna tönkre, akkor nem lennénk ebben a helyzetben, de Mr. Lozano egyértelművé tette, hogy a személyi számítógépét nem lehet összekapcsolni az üzlettel, az pedig, amit Olaszországból hozott, tönkrement a ma délutáni autóbalesetben. – Az orra alatt motyogott valamit egy laptopban lévő golyókról, amitől Alcee háta kiegyenesedett. – Vadonatúj rendszert állítunk be mindkettőjüknek, ő pedig lehetetlen követeléseket támaszt. Siettünk, ahogy csak bírtunk. Eleve Alcee-nek ma este a marketingosztály új fejlesztéseit kellett volna telepítenie, amit áttettünk holnapra. Elintéztem, hogy holnap reggel hatra jöjjön egy csapat, hogy megcsinálják azt, amitől Alcee-t elvontuk odalent.