– Alcee – nyújtotta ki a kezét Kylen, hogy megállítsa, mielőtt belép a liftbe. Kezét a lány vállára tette, hogy maradásra bírja. – Tisztázhatjuk ezt a félreértést.

– Ez nem félreértés, Mr. Burgess. Azt mondta, hogy a rendelkezésre álló idő töredéke alatt fejezzem be, különben ki vagyok rúgva. Nem ringatom magam olyan illúziókba, hogy tudok varázsolni, és ennek következtében elfogadtam az elbocsátásomat. Megkértem Tanket, hogy hívja a biztonságiakat, akik kivezetnek.

– Bár Ms. Verrilli valóban a vezérigazgató asszisztense, ő nem a HR-osztály, így nem vehet fel és nem rúghat ki senkit.

– Hogy a fenébe ne tudnék! – közeledett a nő, sarka a padlón csattogott. Alcee-t az anyjára emlékeztette, aki gyakran viselt hasonló cipőt, de őt sosem lehetett hallani, amikor jött. Az egyik kecses volt, a másik nem. A nő idegesítő hangja csak további bizonyíték volt arra, hogy jelmezesdit játszik, és többnek próbál látszani, mint ami valójában, mert elegancia és illem egyáltalán nem szorult belé. – Neki itt befellegzett. Visszabeszélt a feletteseinek, és káromkodott velem.

– Hallotta. – Alcee meglengette a kezét, miközben a pimasz nő akkorát toppantott a sarkával, hogy Alcee meglepődött, hogy a tűsarok nem tört le. – Ő a felettesem, én pedig visszautasítottam a kérését, hogy tizenöt perc alatt fejezzem be a munkát. Én itt végeztem.

Kylen megragadta a másik nő karját, és húzni kezdte elfelé, miközben a válla felett visszanézett Alcee-ra. – Alcee, kérem, fejezze be az íróasztal beállítását! Ha még mindig fel akar mondani, miután végzett az összeszereléssel, akkor írok önnek egy ragyogó ajánlólevelet. Addig is, könyörögni fogok Mr. Lozanónak, hogy emlékeztesse Ms. Verrillit a munkaköri követelményeire és az elvárásokra.

– Engedjen el, maga amerikai barbár! – A nő a karját rángatta, miközben teketória nélkül végighurcolták a folyosón.

– Tényleg inkább felmondok, minthogy vele kelljen foglalkoznom – nézett Alcee Tank szemébe, és tudta, hogy saját lágy barna íriszeiből egyenesen a férfira harsog az igazság.

– Ha úgy mész el, hogy nem végzed el a munkát, gondoskodni fog róla, hogy sehol máshol ne vegyenek fel – fenyegette meg Tank. – Ajánlólevelet akarsz, vagy örökre munkanélküli akarsz lenni?

– Ugh – dobta fel a kezét a levegőbe, és visszamasírozott az íróasztalhoz. – Amikor középiskolás voltam, egyszer feltörtem az iskolai rendszert, és kibabráltam a zsarnokoskodó osztálytársam SAT-eredményeivel. Gondoskodtam róla, hogy egyetlen egyetemre se jusson be, és amikor újraírta, megint megcsináltam. Hiányzik, milyen egyszerűek voltak azok a napok ehhez a szarhoz képest. – Azzal ismét térden állva találta magát az íróasztal alatt, azokat a vezetékeket szerelve, amiken korábban is dolgozott.

A folyosó végéről beszűrődő, egyetlen női hangtól származó kiabálás hangjára mindketten felkapták a fejüket, aztán nem is telt el tíz perc azóta, hogy Kylen elhurcolta, a nő ismét Alcee előtt állt, és egy nem túl szívből jövő bocsánatkérést motyogott.

– Szánjon rá annyi időt, amennyit kell, és gondoskodjon róla, hogy jól legyen megcsinálva. – Fejezte be a nő a monológját.

– Aha. – Alcee rá sem nézett a nőre, csak dolgozott tovább.

– Maga egy faragatlan amerikai.

Hallotta, ahogy egy férfi megköszörüli a torkát, aztán ismét egy gyors olasz szóváltás következett, majd a nő dühösen elviharzott.

– Elnézést kérek a húgom viselkedéséért.

– A húga? – Alcee felnézett, és találkozott annak a férfinak a tekintetével, aki most az általa éppen összeszerelt íróasztal túloldalán állt.

A férfi nyújtotta a kezét: – Bastiano Verrilli. Én vagyok a vállalati biztonsági főnök Mr. Lozano mellett. Örülök a találkozásnak, Ms. Mariani.

Ahogy a vezetéknevét kiejtette, a félelem borzongása futott végig a gerincén. A férfi szeme sötét volt és kutató, és ő a legkisebb kétség nélkül tudta, hogy a férfi tisztában van azzal, kicsoda ő. Nem lehetne Torquato Lozano biztonsági főnöke, ha nem tudná, ki tartózkodik az ő emeletén.

– Biztos vagyok benne, hogy a megtiszteltetés az enyém – suttogta vissza, anélkül, hogy kinyújtotta volna a kezét, hogy elfogadja a felé nyújtott jobbot, ehelyett visszabújt az asztal alá, hogy csatlakoztassa a kezében lévő kábelt. A nyomtató beindulásának árulkodó hangjára megkönnyebbülten elmosolyodott. Még egy dolog kipipálva.

– Ha végzett itt, a tárgyalóba kell jönnie, hogy találkozzon Mr. Lozanóval.

Kidugta a fejét, aminek következtében a koponyája teteje a kemény fának csapódott. – Ez a vezérigazgató parancsa? – A kérdése másik fele, a „vagy a Doné”, kimondatlanul maradt, de ahogy az előtte álló férfi felhúzta a szemöldökét, abból megkapta a választ.

A férfi áthajolt az asztalon, hatalmas, húsos kezeivel megragadta a tetejét, és egyenesen rámeredt: – Tudja az apja, hogy a Lozano családnak dolgozik?

– Az apám – nyögte a lány, miközben megrántott egy hosszabbítót az asztal alatt –, egyetlen trükköt sem mulaszt el, Mr. Verrilli, de ha azt kérdezi, hogy személyesen kapcsolatban álltam-e vele, hogy beszámoljak a mindennapi tevékenységeimről, akkor nem. Nem engedélyezték, hogy a Mariani család bármelyik tagjával is beszéljek, amióta hat évvel ezelőtt kidobott az otthonukból. Eltekintve a bátyáim alkalmi hívásaitól, akik dacolnak a parancsaival, hogy érdeklődjenek a hogylétem felől, senki mással nem beszéltem a családból. Ha az apám tudja, mit csinálok, az azért van, mert utánanézett, nem pedig azért, mert önként adtam volna információt.

A férfi meglepettnek tűnt. – Kidobta?

– Abban a pillanatban, hogy az apám rájött, hogy az az egyetlen dolog, amivel el akart cserélni Mr. Lozanónak, már nem érintetlen, páros lábbal rúgott ki. Sok pénzébe és a tekintélyébe kerültem.

– Mr. Lozano bontotta fel a szerződést.

– Igen, mert a szűzhártyám már nem volt érintetlen. A szüzességem nélkül már nem képviseltem értéket a család számára, ezért kidobtak. Gondolom, még mindig jobb volt, mint a golyó, amivel megfenyegetett.

– Várjon, várjon – Mr. Verrilli teljesen tanácstalannak tűnt. – Azt akarja mondani, hogy az apja azért dobta ki, mert nem volt szűz?

– Igen. A szüzességemet ígérte Mr. Lozanónak, és én megszegtem az egyezséget.

– Mr. Lozano felbontotta a megállapodást, de nem azért, mert... – elhallgatott, mintha rájött volna, hogy olyasmit mond, amihez nincs joga. – Elnézést.

A lány elfintorodott, ahogy a férfi szinte futva indult a folyosó végén lévő tárgyaló felé.

A maffiózók furcsák.