– Nem! – morgom frusztráltan a falka véneinek.

– Legyél észszerű! – förmed rám Jonas, az egyik idősebb vén. Amióta betöltöttük a tizennyolcat, rágja a fülünket, hogy válasszunk társat magunknak.

– Legyek észszerű! Azt akarjátok, hogy válasszunk egy társat magunknak! Mi abban az észszerű? – kérem számon, miközben minden egyes megjegyzéstől egyre csak nő a frusztrációm.

– Markus – parancsol rám Calyx alig hallható suttogással, ami mégis tekintélyt parancsol a teremben. – Értem a ti álláspontotokat is, de egyetértek az öcsémmel. Nem fogunk kiválasztott társat magunk mellé venni. Tudjuk, hogy itt van, és meg is fogjuk találni.

– Tizennyolc éves korotok óta hajtogatjátok ezt a mesét – sóhajt ránk Allison. Ő a mi két női vénünk egyike. Évekkel ezelőtt megtalálta az elrendelt társát. Elvárnám tőle, hogy jobban támogasson minket a társunk megtalálásában. – Megértem, hogy meg akarjátok találni az elrendelt társatokat, de már a falka minden egyes nőtagjával találkoztatok és beszéltetek.

– Kifutunk az időből – jelenti ki apám, miközben mindkettőnket a pillantásával a székhez szegez. – Napról napra egyre több kóbor támadás ér minket. A falka elkezd gyengülni, hacsak hamarosan át nem veszitek az irányítást.

– Apa, te még mindig elég erős vagy a vezetéshez, amíg mi keresünk – jelenti ki Cal.

Egyikünk sem hozza fel szívesen, de az évek során végig kellett néznünk, ahogy apánk ereje egyre fogy. Anyánkat két évvel ezelőtt megölték egy kóbor támadás során. Kész csoda, hogy apánk nem őrült meg, amikor a kötelék elszakadt. A mi vérvonalunkban az Alfák sokkal mélyebben éreznek, mint a normál farkasok. Erősebb kapcsolat fűz a társunkhoz, ami abban is megmutatkozik, hogy képesek vagyunk érezni a falkatagjainkat, és erősebben kötődünk hozzájuk.

– Apa, kérlek – kezdek könyörögni –, csak még egy kis időt adj!

– A jövő héten lesztek huszonhárom évesek. Vagy bejelentitek, ki a társatok, vagy lemondtok az Alfa címről – morog ránk apánk.

– Mathew Alfa! – kiált fel több vén is; a hangjukban egyértelmű döbbenet bujkál.

– A fiúknak ultimátumra van szükségük – morog apánk, mielőtt kiviharzik a teremből.

A többi vén követi a példáját. Jonas és egy másik vén szó nélkül, ránk sem nézve távozik. A másik négy legalább bólint, miközben kimennek.

– Hát, ez remekül ment – nevet fel James, ahogy besétál a gyűlésterembe. James a mi Bétánk. Nagyszerű barát, és még jobb Béta.

– Mehetett volna jobban is – sziszegi Sam. Ő a Gammánk. Sam olyan, mint Calyx: nagyon komoly és mindig borongós.

– Miről maradtam le? – kérdezi Nick, miközben berohan a terembe. Nick a legfiatalabb a csoportunkban. Ő még csak tizennyolc, míg mi huszonkettő, James huszonhárom, Sam pedig huszonegy.

– Semmiről nem maradtál volna le, ha a gyűlésterem előtt várakoztál volna – jelenti ki Sam dorgáló hangon.

– Bocsánat, be kellett fejeznem egy dolgozatot. Nem az én hibám, hogy még mindig középiskolás vagyok – morogja védekezésképpen Nick.

– Jól van, Nicky – sóhajtok, és leülök az asztalhoz.

– Na, mi a terv? – kérdezi James, miközben leül mellém.

– Nem vagyok benne biztos – sóhajtok beletörődően.

– Még mindig itt van – jelenti ki Cal a távolba bámulva, kifelé az ablakon.

– Haver, tudom! De mi már mindenhol kerestük! Még a házakat is átkutattuk a falkagyűlések alatt. Ha Amalie még a mi területünkön van, akkor nagyon jól elrejtik – mondom. Aggódom érte. Mi ketten már akkor tudtuk, hogy ő a társunk, amikor elkezdtük a középiskolát. Arra vártunk, hogy megkapja a farkasát, hogy aztán bejelenthessük. Érzem, hogy még mindig a mi határainkon belül van, de azt nem, hogy pontosan hol. Istennőm, ez olyan elkeserítő! Bárcsak szabad kezet kapnánk, és használhatnánk az Alfa-parancsunkat a falkán, hogy megtaláljuk őt.

„Magunkénak kellett volna követelnünk őt abban a pillanatban, ahogy a felszínre törtünk” – morogja Aziz a fejemben. Aziz az én fekete farkasom, aki a falka nagy része fölé magasodik. Kivételt képez Zviad, Calyx farkasa, és apánk farkasa, Sámson.

„Tudod jól, hogy nem tehettük meg. Anyának és apának igaza volt. Veszélyes, ha a világ megtudja, hogy a mi vérvonalunk fiatalabb korban kapja meg a farkasát” – sóhajtok. Bármennyire is gyűlöltem beismerni, próbáltuk megvédeni Amalie-t.

„Nem érdekel! A társunk csapdába esett, pedig mi is megvédhettük volna” – morogja vissza.

Összerezzenek attól, hogy mennyire hangos.

– Aziz? – kérdezi Cal, és a halántékát dörzsöli, mintha migrénje lenne.

Bólintok. – Gondolom, Zviad is fejfájást okoz, igaz? – kérdezem.

– Azt mondja, itt van – morogja, és belekapaszkodik az ablakpárkányba.

– Arra gondoltatok már, hogy a családját kéne szemmel tartani? – kérdezi Nick.

– Hűha, ez miért is nem jutott eszünkbe már évekkel ezelőtt? – gúnyolódik James.

– Nem úgy értem, te idióta! – üvölt Nick, miközben az arcába hajol Jamesnek. Lévén ő a legfiatalabb, folyamatosan próbál bizonyítani. – Úgy értem, a szüleinek vagy a húgának a szagát kellene megvizsgálni. Ha Amalie közelében vannak, lennie kellene rajtuk egy kis nyomnak Amalie illatából.

Négyen egyszerre némulunk el. Tényleg ennyire egyszerű lenne? Csak el kellene menni hozzájuk, és megnézni, hordozzák-e az illatát. Az évek során már többször is jártunk náluk. De mindig szóltunk előre, hogy jövünk, mivel a szüleink arra tanítottak, hogy adjuk meg az alapvető tiszteletet. Az első alkalom rögtön azután volt, hogy elment. A házban még mindig ott volt a szaga, így nem jutottunk vele semmire. A második alkalom az eltűnésének évfordulóján történt. Melissa annyi parfümöt fújt magára, hogy a szag még két napig rajtunk maradt. A harmadik és negyedik alkalommal csak az apja volt otthon. Részeg volt, és az egész ház alkoholtól bűzlött. Utána Sam, Nick és James jártak náluk körülnézni a falkagyűlések és egyéb események alatt.

– Ez... igazából egy nagyon is jó ötlet – jelenti ki Sam, miközben körbenéz rajtunk.

– Nem árthat – mondom én is. Az anyja, Marie nem használ parfümöt. Ha elég közel tudnánk kerülni hozzá, valószínűleg meg tudnánk állapítani, érezhető-e rajta Ama illata.

– Holnap, miután Nick végzett a sulival, átmegyünk, és beszélünk velük. Így öten már biztosra tudunk menni – mondja Cal ellentmondást nem tűrő hangon.

– Holnap megtaláljuk őt – értek egyet.