Miután kilépett a Graham Csoport irodájából, Arissa megfordult, hogy visszanézzen az égig érő épületre. Tagadhatatlan volt, hogy egy kissé csalódottnak érezte magát az interjú kimenetele miatt.

Kezdetben azt hitte, hogy az interjú zökkenőmentesen fog lezajlani, és hamarosan elkezd majd itt dolgozni. De ki gondolta volna, hogy az események egy ilyen fordulata megváltoztatja ezt az irányt.

Mivel a sorsnak más tervei voltak, csak annyit tehetett, hogy új lehetőségek után néz.

Úgy értem, a Graham Csoporton kívül rengeteg más cég is van.

Arissa leintett egy taxit, hogy hazamenjen. Útközben hirtelen telefonhívást kapott. Látva, hogy Ethen az, Arissa furcsállta, hogy a férfi a korábbi találkozásuk után még mindig felhívja.

Arissa öntudatlanul összevonta a szemöldökét. Mindazonáltal udvarias hangnemben válaszolt a hívásra. – Üdvözlöm, Mr. Frank!

– Jó napot, Ms. York! – válaszolta Ethen, miközben titokban próbálta kitapogatni a terepet. – Ms. York, van valami, amivel elégedetlen a Graham Csoporttal kapcsolatban? Ha az aggodalma a javadalmazásával kapcsolatos, kérem, tudja, hogy nyitottak vagyunk a megbeszélésre. A vezérigazgatónk, Mr. Graham, igazán nagyra értékeli az ön tehetségét. Őszintén reméljük, hogy megfontolja a velünk való közös munkát.

Arissát megdöbbentették Ethen szavai. Miben sántikál most Mr. Frank?

Arissa megpróbálta értelmezni a helyzetet, mielőtt arra a következtetésre jutott volna, hogy Ethen és a többiek valószínűleg nem tudják, hogy Danna elzavarta őt.

Ezért így válaszolt: – Nincs semmi, amivel elégedetlen lennék a Graham Csoportnál. A mai interjúra szintén azzal az őszinte szándékkal jöttem, hogy csatlakozzak a vállalathoz. Azonban, mivel Mr. Graham menyasszonyának nem voltam szimpatikus, és úgy döntött, hogy egy csomó csúnya és udvariatlan szóval elzavar, úgy gondoltam, hogy már nincs okom csatlakozni a cégükhöz. Inkább más cégeknél próbálok szerencsét.

Ezt hallva Ethen megdöbbent. – Ms. Adamsre gondol?

Ms. Adams!

Arissa szíve kihagyott egy dobbanást a név hallatán. A név azonnal előhozott belőle egy mélyen gyökerező gyűlöletet, amit hosszú éveken át mélyen a szívébe temetett.

Öt évvel ezelőtt egy nő, akit szintén Ms. Adamsnek hívtak, erővel elvette tőle a gyermekeit. Továbbá kegyetlen bánásmódra utasított Arissával és a gyermekeivel szemben. Rendkívüli szerencse volt, hogy valaki megtalálta őket. Különben ő és a gyerekei fájdalmas halált haltak volna.

Ez a Ms. Adams ugyanaz a személy, mint a múltamban szereplő nő? Vagy csak véletlen egybeesés, hogy ugyanaz a vezetéknevük?

Arissa a mai napig nem tudta megérteni, hogy az a nő miért akarta elvenni tőle a babáit. Nem voltak múltbeli sérelmeik, és nem is ismerték egymást. A nő mégis titokban csapdát állított Arissának, és bezárta őt egy elhagyatott épületbe, amíg világra nem hozta a gyermekeit.

Kezdetben Arissa azt hitte, hogy az egész az apja műve. Az idő múlásával azonban rájött, hogy a dolgoknak semmi értelmük sincs.

Soha nem fogja elfelejteni azokat a sötét napokat, és megesküdött, hogy megtalálja azt a nőt, hogy bosszút álljon rajta. De ami még fontosabb, vissza kellett találnia elveszett gyermekeihez.

– Ms. York? – Felismerve, hogy Arissa egy ideje nem válaszol, Ethen szólongatni kezdte, hogy magára vonja a figyelmét.

Arissa végre magához tért, és így válaszolt: – Itt vagyok!

– Ms. York, szóval azt akarja mondani, hogy Ms. Adams zavarta el önt, és nem azért hagyta ott az interjút, mert a Mr. Grahammel folytatott tárgyalása kudarcba fulladt? – Ethen még mindig sokkban volt. Szüksége volt rá, hogy Arissa ezt egyértelműen megerősítse, mivel még mindig kísértette az az aggodalom, hogy az interjú talán az ő és a főnöke közötti tárgyalás miatt hiúsult meg.

Ki gondolta volna, hogy Ms. Adams beleavatkozik a cég felvételi interjújába?

– Esélyem sem volt találkozni Mr. Grahammel, mielőtt az a nő elzavart volna. Az a nő azt mondta, hogy ha ő nem látja bennem a potenciált, akkor Mr. Graham sem fogja látni. – Arissa hangulatára hatással voltak az emlékek és a felismerések, amiket felidézett. Mivel nem volt jó kedvében, nem vette a fáradságot, hogy tovább magyarázkodjon Ethennek.

– Bárhogy is legyen, az önök cége túlságosan is más ligában játszik hozzám képest. Viszontlátásra! – tette hozzá Arissa, mielőtt bontotta volna a vonalat.

Túlzottan érzékeny lennék ezzel a dologgal kapcsolatban? Az a nő az imént az irodából máshogy hangzott, mint a nő öt évvel ezelőtt. Annak a nőnek, aki elvette a babáimat, kissé rekedtesebb volt a hangja.

Arissa aztán erősen megpróbálta felidézni az irodában történt korábbi találkozást Ms. Adamsszel. Visszaemlékezett rá, hogy látta, milyen megdöbbent volt Ms. Adams, amikor megpillantotta őt.

Kezdetben azt hitte, hogy a nő csak meglepődött azon, hogy valaki mást is talál a vőlegénye irodájában. De most belegondolva úgy tűnt, mintha felismerte volna Arissát.

Arról nem is beszélve, ahogyan arrogánsan bánt Arissával, és a megmagyarázhatatlan ellenségeskedésről, amit vele szemben táplált. Úgy tűnt, mintha sietne elzavarni Arissát az irodából.

Minél többet gondolt rá Arissa, annál jobban borzongott.

Lehetséges, hogy ő ugyanaz a nő abból az öt évvel ezelőtti incidensből? Ha ez a helyzet, akkor a gyerekeim most nem vele lennének?

Arissa gyorsan elővette a telefonját, hogy rákeressen: Benjamin Graham menyasszonya.

Ha az a nő Mr. Graham menyasszonya, akkor a médiának a múltban tudósítania kellett róla. Valószínűleg csak én küszködöm azzal, hogy rátaláljak az információira. Lehetséges, hogy Mr. Graham elrejtett minden vele kapcsolatos személyes és privát információt? Látva, mennyire egyedi az ő kiléte, valószínűleg az is normális, ha a média úgy dönt, hogy nem közöl róla híreket. Talán megkérdezhetném Ethent, hogy mi Ms. Adams keresztneve. Így könnyebb lenne folytatnom a nyomozásomat.

Ennek a gondolatnak a hatására Arissa gyorsan megpróbálta felhívni Ethent. Ethennek azonban most nem volt nála a telefonja. Épp a vezérigazgató irodája felé tartott, hogy megtalálja Benjamint. Az irodában Ethen egy darabig óvatosan tanulmányozta Benjamint. Ennek ellenére nem tudta megállapítani, mit érez Benjamin. – Beszélj, ha mondanivalód van. Ha nincs, takarodj ki, és térj vissza a munkádhoz! – ordította Benjamin, miután szúrós tekintetet vetett Ethenre.

– Mr. Graham, é-épp most beszéltem Ms. Yorkkal... – Bár Benjamin haragosan meredt rá, Ethen összeszedte maradék bátorságát, hogy befejezze a mondatát. – Azt mondta, hogy a maga menyasszonya volt az, aki korábban elzavarta őt!

A levegőben síri csend honolt. Ebből kifolyólag Ethen lehunyta a szemét, hogy ne kelljen Benjaminra néznie.

– A menyasszonyom? – horkant fel Benjamin szkeptikusan. Benjamin sosem kételkedett Dannában. Épp ellenkezőleg, úgy hitte, hogy Arissában nem lehet megbízni.

Mi a baj Ethennel? Agymosást tartott neki az a jelölt? Miért beszél egyre csak az ő nevében újra és újra?

– Elég jó abban, hogy kifogásokat találjon ki, nem igaz? És mi van akkor, ha elzavarták? Mire jó egy ilyen jelölt, ha eszébe sem jutott, hogy megbeszélje a dolgokat veled? – Folytatta Benjamin szigorú hangon. – Fejezd be, hogy több időt pazarolsz rá, és keress valaki mást. Nem mintha a Graham Csoport szétesne nélküle. Most pedig kifelé!

Benjamin szörnyű hangulatban volt. Miután leszidták, Ethen megdörzsölte az orrát, és kiment a szobából.

Sóhaj. Ms. York tényleg egy értékes tehetség, akire a Graham Csoportnak szüksége van. Nem lehetne Mr. Graham egy kicsit megértőbb? Hát nem veszi észre, milyen nehéz találni egy másik alkalmas jelöltet? Úgy értem, a legjobb informatikai mérnököt keressük a szakmában, nem csak úgy valami egyszerű mérnököket.

Eközben Danna megérkezett egy mélygarázsba. Vad, könyörtelen pillantással a szemében, felvette a telefonját, és felhívott valakit.

A fogadó fél félelemtől remegve válaszolt a telefonhívásra. – M-Ms. Adams!

– Szóval mégis emlékszel rám! – Danna hangja gonosz és durva volt. Teljesen más, mint ahogyan Benjamin előtt mutatta magát.

– Természetesen emlékszem önre, Ms. Adams. Ha nem lett volna ön, nem lenne olyan életem, amilyen ma van – válaszolta a középkorú nő félelemmel és hálával telve.

– Segíthetek önnek valamiben, Ms. Adams? – Danna már évek óta nem lépett vele kapcsolatba. Így a középkorú nő tudta, hogy semmi jót nem jelent, ha Danna most hirtelen a semmiből felkereste őt. Szíve nyugtalanul kalapált.

Danna felhorkant, mielőtt vallatóra fogta volna a középkorú nőt: – Miért nem varrtad el a szálakat annál a dolognál, amire öt évvel ezelőtt megkértelek? Épp most láttam azt a nőt élve és virulva pont előttem, te bolond!

– Élve és virulva? Ez lehetetlen! Mindannyiukat élve megették a fenevadak! – kiáltott fel a középkorú nő hitetlenkedve.

Az a nő él? De ez lehetetlen.

– A saját szemeddel láttad, ahogy élve megeszik? – erősködött tovább Danna. Ki kellett derítenie, mi is történt pontosan akkoriban.

Ha Arissa tényleg meghalt, akkor az a nő, akivel Danna korábban az irodában találkozott, nem lehetett ő. Danna mégis jobban bízott a saját szemében. Biztos volt benne, hogy nem tévesztette össze Arissát valaki mással.

– M-Mi... Akkoriban láttuk, ahogy egy falka farkas rájuk ront, és széttépi őket. Aztán elmentünk. Nem vitt rá a lélek, hogy végignézzük a többit – suttogta a középkorú nő. Valóban, nem mi magunk voltunk a tanúi annak, hogy élve megeszik őket. Olyan sok farkas volt abban a falkában. Féltünk, hogy minket is megtámadnak.

Ha a farkasok rájuk rontottak volna, nehezen hagyták volna el a helyszínt, még akkor is, ha a kocsiban voltak, ezért is hajtottak el, miután messziről látták, ahogy a farkasok közelednek a családhoz.