Ó, édes Jézus.

A fejemben lévő hasogató fájdalom ébreszt fel a nagyon is békés szendergésemből: az, és a kókusz és a maracuja jellegzetes illata. Megmozdulok, hogy az oldalamra forduljak, és a homlokomat ráncolom, amikor súlyt érzek a mellkasomon. Kinyitom a szemem, és összerezzenek a tiszta napfénytől, amely az arcomba tűz. Lepillantok a selymes barna hajkoronára, és megcsap a kókuszos-maracujás főzet újabb hulláma. Ő az. Oldalra fordítom a fejem, és tanulmányozom a lány arcát, aki épp a mellkasomon terül el. Nem rossz. Ébredtem már rosszabb mellett is. Az ajka puha és rózsaszín, hosszú sötét pillák, tökéletes formájú szemöldök.

Mi a pokol történt tegnap éjjel? Egy rohadt dologra sem emlékszem. Ki ez a lány? Óvatosan lehúzom a karját a mellkasomról, kibogozom a lábainkat, ő pedig nyög egyet, amikor legurítom magamról, és egy sóhajtással a párnába fúrja magát. Hagyom, hogy a tekintetem végigvándoroljon a meztelen testén, amelyet félig a lepedő takar, miközben elnyúlva fekszik a hasán, hosszú, sötét haja a párnán szétterülve. Közelebbről is megnézem az arcát, és összeráncolom a homlokomat. Nem, nem emlékszem a kibaszott éjszakára. Teljes képszakadás. Körbenézek a szobában. A ruháink összevissza hevernek a márványpadlón. Hol a faszban vagyunk? Felhúzom a boxerem, és odasétálok az ablakhoz. Miért tűnik olyan ismerősnek a kilátás? Várj. A kibaszott Vegasban vagyok? Végigdörzsölöm a kezem az arcomon, és újra kinézek az előttem elterülő tájra. Ó, igen, nagyon is Vegasban vagyok. Felveszem a farmeremet a földről, és a zsebeibe dugom a kezem, abban a reményben, hogy találok valami nyomot arról, mi a pokol történt. Egy papírdarabot húzok ki a farzsebemből az útlevelemmel együtt, és széthajtom. Nedves – ha jobban belegondolok, a farmerem is az.

„Házassági anyakönyvi kivonat.”

Egy hosszú pillanatig üres tekintettel bámulom a szavakat. Kizárt dolog. Nem mentem el, és nem vettem feleségül egy random lányt. Elolvasom a dokumentum többi részét, és káromkodok. Ó, bassza meg. „Tristan Cole Hoult és Shayla Hart házassága.”

Ha a bizonyítvány nem lett volna elég bizonyíték, egy arany karikagyűrű is volt az ujjamon. Közelebb hajolok, és megnézem az ágyban fekvő lányt, és ő is egy gyémántgyűrűt visel az ujján. Összeházasodtunk. Elrepültünk Vegasba, és összeházasodtunk.

„Bassza meg.” Megtalálom a telefonomat az ágy melletti asztalon, és kimegyek a szobából. Fel kell hívnom az ügyvédemet. Remélem – nem, imádkozom, hogy ez a házasság ne legyen törvényes.

„Mr. Hoult?” – jött Franc, az ügyvédem álmos hangja a vonal másik végéről. Persze, az időeltolódás, ott valószínűleg kora hajnal van. „Minden rendben?”

„Franc, elnézést, hogy felébresztettem. A Las Vegas-i házasság jogilag kötelező érvényű?”

„Van házassági anyakönyvi kivonata?” – válaszolja. Készítek egy fotót a kivonatról, és átküldöm neki.

„Van valami, ami úgy néz ki, mint egy házassági anyakönyvi kivonat. Épp most küldtem el egy fotót. Vessen rá egy pillantást.”

Hallom, ahogy a vonal túlsó végén a telefonjával babrál. „Nos, igen, ez egy hivatalos okirat, szóval legális, Mr. Hoult.” – mondja, a szívem pedig a torkomban dobog. Az ujjaim közt lévő kivonatot bámulom, és felsóhajtok.

„Jézus Krisztus. Egy rohadt dologra sem emlékszem, miután eljöttünk a klubból. Teljesen üres. Biztosan van valami jogi kiskapu, amivel ki lehet hozni ebből, nem? Kérem, találja meg.”

„Utánanézek. Érvényteleníttetjük a házasságot arra hivatkozva, hogy mindketten ittasak voltak” – mondja, én pedig fel-alá mászkálva bólintok.

„Remek. Tartson folyamatosan tájékoztatva” – mondom, és befejezem a hívást. Mit a faszt gondoltál, hogy elveszel feleségül egy lányt, akit nem is ismersz, te abszolút idióta? Ez annyira nem vall rám. Nem iszom ennyit. Soha. A fene egye meg, én el sem járok itthonról. Az életem csak a munkáról szól, és amikor van egy kis időm kiengedni a gőzt, megiszom pár skót whiskyt, aztán azzal a lánnyal távozom, aki aznap este felkelti a figyelmemet. Nem, ez vakmerő és felelőtlen, két dolog, ami én egyáltalán nem vagyok. Soha nem rúgtam még be annyira, hogy képszakadásom legyen, és ne emlékezzek semmire.

Megfordulok, amikor lépteket hallok a másik szobából. Látom, ahogy Shayla a penthouse étkezőjében kóborol, egy lepedőbe csavarva. Az arcán rémület ül, miközben próbálja felismerni a környezetét. Az első dolog, amit észreveszek rajta, az a szeme – sötétebb árnyalatú, mint az enyém. Majdnem olívazöld, hosszú, sötét pillákkal keretezve, nem az a mű fajta, amit a lányok hordanak, az övéi természetesek. A haja fényes, hosszú, és laza tengerparti hullámokban omlik le a hátán, noha a vad szextől eltöltött éjszaka után kócos.

Mögé lépek, és az ajtófélfának dőlök, miközben kinéz a padlótól mennyezetig érő ablakon. „Jó reggelt.” – köszönök, mire megriadva ugrik egyet, kiereszt egy kis visítást, és felém fordul. A szemei tágra nyílnak és zavartak, végigpásztázzák a meztelen felsőtestemet, majd ismét az arcomra szegeződnek. „Végre felkeltél.”

„Ki vagy te?” – kérdezi, visszahátrálva az ablakhoz. Belekortyolok a kávémba, és megnyalom az ajkam. A fejem még mindig kellemetlenül lüktetett, és abból ítélve, ahogy a fejét dörzsölte, feltételezem, ő sem érzi sokkal jobban magát.

„Cole vagyok.” – mutatkozom be, ő pedig pislogva néz fel rám, amikor odasétálok hozzá. Elfordítja a tekintetét az enyémtől, és átkarolja magát, mintha meg akarná védeni magát a fürkésző pillantásomtól, ujjai szorosan markolják a lepedőt.

„Öhm, hol vagyunk?” – kérdezi, és körbepillant a penthouse-ban.

„Azt hiszem, Vegasban.”

Shayla szemei tágra nyílnak, miközben egy jó percig pislogás nélkül bámul rám. Megrázza a fejét, és mélyen összeráncolja a homlokát.

„Vegasban?” – kérdezi hitetlenkedve, én pedig bólintok válaszképpen. „Mit a poklot keresünk Vegasban?”

Megvonom a vállam: „Fogalmam sincs. Egy rohadt dologra sem emlékszem a tegnap estéből. Az egyetlen dolog, ami rémlik, hogy elhagytam a klubot egy lánnyal. Utána minden üres. Te emlékszel valamire?”

Megrázza a fejét: „Nem, é-én nem, egy dologra sem emlékszem. Nevetségesen részeg voltam. Még arra sem emlékszem, hogy találkoztunk.” – magyarázza, és idegesen rágja az ajkát. A tekintetét elkapja az enyémtől, és karcsú ujjaival beletúr a puha hajába. „Öhm, miért van rajtam gyűrű?”

Megdörzsölöm a tarkómat, felemelem a kezem, és megmutatom neki az ujjamon lévő karikagyűrűt. Az arca elsápad. Lelenéz a saját ujján lévő gyűrűre, majd ismét fel rám. „Nem, mondd, hogy nem tettük. Összeházasodtunk?” Bólintok, mire ő teljesen elsápad. „Hogy a pokolba történt ez? Hogy jutottunk el egy londoni klubból odáig, hogy Las Vegasban összeházasodtunk?!”

Felnyögök, amikor a hangerejétől fájdalom hasít a koponyámba. „Bassza meg, halkítsd le magad, szívem; mindjárt kiesik az agyam a seggemen.” Sóhajtok egyet, és a halántékomat dörzsölöm. „Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogyan történt ez, vagy hogyan kötöttünk ki itt, oké? Nem éppen azt terveztem, hogy részeg kábulatomban elveszek valami idegent, akivel egy klubban találkoztam.”

Shayla dühösen mered rám: „Ó, nos, jó is, hogy nem így történt. Képzeld csak el, mi lett volna, ha mégis! Amúgy sem te vagy igazán az esetem.” Most rajtam volt a sor, hogy villámló tekintetet vessek rá. Ez a lány most komolyan mondja? Halvány lila gőze sincs róla, ki vagyok. Még sosem találkoztam olyan lánnyal, akinek ne lettem volna az esete.

„Ó, tényleg? Az éjjel kurvára úgy tűnt, hogy az eseted vagyok” – mutatok rá, a szemei pedig vékony réssé szűkülnek, és felém lép egyet.