Declan

Besétált Seb irodájába. – Aláírta? – kérdezte, miközben az íróasztala felé lépkedett.

– Aláírta – bólintott Seb. – Őszintén szólva nem hiszem, hogy valaha is láttam őt ilyennek. Szerintem bepöccent. – A férfi felsóhajtott. – Biztos vagy benne, hogy ez a helyes út, Dec? Mert kezdem úgy gondolni, hogy ez még visszaüt rád.

– Nem fog – jelentette ki. – Ezt már megbeszéltük. Egyértelmű nyilatkozatra van szükségem, hogy megtudja az igazságot. És ez az lesz. Miért pöccent be annyira? Nem mondtad el, miért módosított, csak azt, hogy ha nem egyezem bele, bíróságra viszi az ügyet.

– Szerinted tényleg megtenné? – kérdezte Seb.

– Nem – jelentette ki Declan, miközben leült, és elvette a papírokat Sebtől. – Ő nem olyan ember. – Meglátta a nő apró, akkurátus aláírását, amely olyannyira elütött az ő nagy, merész, lendületes kézjegyétől. – De a készpénz, ahelyett a ház helyett, amit neki vettem, és még az ő ízlésére is szabtam? Ez furcsa számomra. Ahogy elnéztem, imádja azt a házat, karbantartja, fákat és virágokat ültet. – A tekintete Sebre siklott, miközben elővette a tollát, hogy a válási papírok módosításai mellé kanyarítsa a nevét.

– Hm, az az indoka, hogy elküldöd őt. Nem hiszi, hogy megkapja, amit ajánlasz, ha elmegy, mielőtt megkapná. – Seb megrázta a fejét. – Soha nem tartottam anyagiasnak.

– Nem is az – mormolta Dec, és hátradőlt a székében. – Egyáltalán nem költi a pénzemet, van egy hitelkártyája, de csak akkor használja, ha megmondom neki, hogy menjen, és vegyen magának valamit egy rendezvényre. – Aláírta a módosításokat. – Azt hiszi, hogy ki akarom semmizni a megegyezésből?

– Nekem ez volt a benyomásom, tekintve, hogyan vélekedik arról, hogy elküldöd – bólintott Seb.

Dec most összevonta a szemöldökét. – Nem elküldöm, ez egy minden költséget fedező utazás Olaszországba – igazította ki a férfit. – Ezt tegnap én magam mondtam meg neki.

– Így van. Ő viszont látta az egyirányú repülőjegyet, és kikövetkeztette, hogy nemcsak elválsz tőle, hanem ki is penderíted az országból. És ha nem fizeted ki az indulás előtt – márpedig te a válás kimondása utáni napig akartál várni, ami az olaszországi utazása utáni nap –, ha nem fizetsz, nem fogja tudni megengedni magának, hogy visszajöjjön. Szóval, kipenderíted.

Dec most már fújtatott egyet. – Egyáltalán nem ezt teszem.

– Nézd, megmondtam, hogy nem ez a megfelelő módja a válásnak. Valahogy a fejedbe vetted, hogy ennek így kell történnie. Egyszerűen megváltoztathattuk volna a házassági szerződést, hogy az megfeleljen a te és az ő igényeinek is. Sokkal egyszerűbb lett volna, és most nem haragudna rád. Garantálom, hogy haragszik; Declannak szólított. – Egy papírdarabot nyújtott át neki. – Ez a felmondása.

Dec felsóhajtott. – Ne kombináld túl, Seb, ez benne van a szerződésünkben, hogy ha a házasság véget ér, fel kell mondania.

– Nos, megtette. – Meglebegtette előtte a papírt. – El akarod olvasni?

Dec megint felsóhajtott; a hangja alapján a válasz leginkább „nem” lenne. Rávetette a tekintetét. Rövid volt. („Én, Serena Sterling, felmondok a Vance Globalnál.”) Sebre nézett. – És mi a baj ezzel? Semmi hűhó, semmi felhajtás, pontosan úgy, ahogy szeretem.

– Istenem, egy zsenihez képest néha olyan sötét vagy! Serena Sterling. Ő Serena Vance; vagy már visszaváltoztatta a nevét, vagy a következő néhány napban fogja.

– Ez rendben is van – vont vállat. – Nem látom, mi ezzel a probléma. Sőt, csak zökkenőmentesebbé teszi a dolgokat.

Seb csak meredt rá. – Nem érted a nőket. Ő így búcsúzik el tőled. Megmondta nekem, hogy elmegy, és neked soha többé nem kell látnod őt.

– Minden rendben lesz – jelentette ki Dec egyszerűen.

– Én meg próbálom neked elmagyarázni, hogy szerintem nem lesz. Hadd tépjem szét ezt, és hívjam vissza ide a szerződésmódosítás miatt.

– Nem. Nem akarom, hogy ez a szerződéses házasság folytatódjon, és ha mégis folytatnánk, akkor is akarná azt a babát, de egy szerződéses házasságban kötelem és köztem egész biztosan nem lesz gyerek – jelentette ki Declan, majd felállt. – Bízz a módszeremben, meg fog érteni, amikor a válás kimondása után újra találkozunk.

– Te őrült vagy, Declan, mi a fenéért válsz el egy olyan nőtől, akivel házas akarsz lenni?

– Épp ezért, Seb – jelentette ki, majd a két köteg papírt az asztalra tette. – Ezt nyújtsd be a bírónak, ezt pedig a HR-nek. – Felállt, és elindult kifelé az irodából. A saját fejében a terve nagyon is egyszerű volt, és működni fog. Ezt pontosan tudta.

Bár a nő válási záradékain kuncognia kellett; tudta, hogy a nő így próbálja őt rákényszeríteni, hogy ténylegesen elbúcsúzzon tőle. Hogy kikísérje az utazására. Néha olyan aranyos tudott lenni, hogy a férfi csak rázta a fejét. Nem hitte, hogy a nő egyáltalán felfogja, mennyire aranyos.

A felesége gyönyörű volt. Sokszor hallotta a körülötte lévőktől: „A felesége nemcsak gyönyörű, hanem okos is. Igazi főnyeremény” – mondták neki olykor az üzletfelei.

„Tudom” – ez volt a szokásos válasza, hacsak a nő nem állt épp mellette, mert olyankor rámosolygott, megcsókolta a halántékát, és azt mondta: „Tökéletes.” A nő mindig elpirult, amikor ezt mondta, és ez is csak még aranyosabbá tette. Részben ezért is zajlott csendben a válás. Nem akarta, hogy a világ tudjon róla. Hogy a férfiak megbámulják, és arra gondoljanak, hogy az ágyukba csábíthatják.

Ha visszaváltoztatta a nevét Sterlingre, az talán mindenkinek a legjobb lesz. Összepakolt az irodájában, és elindult a lakásába, hogy elkészüljön Seb este hétkor kezdődő eljegyzési partijára.

Nem számított rá, hogy Sera is ott lesz. Épp a mai napon írták alá a válási papírokat, de a nő ott állt a teremben, és Seb menyasszonyával, Victoriával beszélgetett. Egy gyönyörű, térdig érő koktélruhát viselt. Középlila árnyalatú sifonruha volt, egyszerre egészen egyszerű, de mégis elegáns.

Tudta, hogy valószínűleg felhívta Victoriát, és megkérdezte az elvárt öltözékről, vagy arról, hogy ő maga milyen színt fog viselni, nehogy Sera olyasmiben jelenjen meg, amivel túlragyogja őt. Ő már csak ilyen figyelmes volt. Visszafogta magát, de a ruhájában mégis elbűvölően festett. A haját félig feltűzve hordta, és lágyan begöndörítette.

Semmiképpen sem ragyogta túl Victoria elefántcsontszínű csipkeruháját, amely csodás és elegáns volt, tökéletesen illett egy eljegyzési partihoz, akárcsak egy ügyvéd feleségéhez.

Victoria rámosolygott. – Declan! – üdvözölte, majd Serára mosolygott. – Te szerencsés nő, ő mindig olyan jóképű!

Declan halkan felkuncogott a szavain, odasétált, lehajolt, és a fülébe suttogta: – Nehogy Seb meghallja, hogy ezt mondod! – Majd egyenesbe állt, és látta, hogy a nő halkan felkacag. Kedves teremtés volt, de egy kicsit pimasz; maga is jogi egyetemre járt, és még volt egy éve hátra. Jó hatással volt Sebre. Soha nem látta még a barátját annyit mosolyogni, mint az elmúlt másfél évben, amióta a nő a képbe került.

A tekintete Serára vándorolt, és úgy mosolygott rá, mint mindig. Senki sem tudott a válásukról, ezért közvetlenül mellé lépett. – Elbűvölően nézel ki – mormolta halkan.

– Köszönöm – jelentette ki a nő. – Hozok neked egy italt. – Azzal elsétált mellőle.

Dec a homlokát ráncolta; ez nem volt jellemző rájuk, a nő mindig viszonozta a bókokat. Végignézte, ahogy elsétál, és egy italt kér a csapostól. A férfi egyenesen rámosolygott, csupa sárm, Dec álla pedig azonnal megfeszült, ahogy meghallotta, hogy a férfi flörtöl a feleségével.

– Még mindig féltékeny, három év házasság után is. – Victoria a férfiba fűzte a karját, és rátámaszkodott. A férfi lenézett rá, miközben a nő mosolygott. – Remélem, Seb is pont ilyen lesz, és azután is féltékenykedni fog, miután összeházasodtunk – mondta neki.

– Minden férjnek féltékenynek kell lennie azokra, akik flörtölnek a feleségével. Ha nem, akkor meg minek maradjon házas? – válaszolta. – Na, és hol van Seb?

– Késik; egy bíró tartotta fel ma délután – rázta a fejét a nő. – Nincs ebben semmi szokatlan.

A nevére megfordult. – Declan, az italod. – Rámeredt Serára, a szemöldökét összevonva. A nő sosem használta a teljes nevét. Látta, hogy felé nyújtja az italt, egy tisztán töltött whiskyt. A másik kezében két pezsgőspoharat tartott. Elvette az italát, a nő pedig átnyújtott egy poharat Victoriának. – Ó, látom, itt vagy, Victoria. – Elmosolyodott, majd elsétált, hogy valaki mással beszélgessen.

– Ó, úgy látom, kegyvesztett lettél – mosolygott Victoria. – Máskor nem szokott elmozdulni a mellőled.

– Úgy tűnik – bólintott, és belekortyolt a whiskyjébe, miközben a tekintetével követte Serát a termen keresztül.

– Hé, el a kezekkel a nőmtől! – csendült fel Seb hangja. A férfi megfordult, és a legjobb barátjára nézett, aki épp az ajtónál vette le a zakóját. Sokan felnevettek, Victoria pedig azonnal kihúzta a kezét a karjából, hogy odamenjen megcsókolni a vőlegényét. Végignézte, ahogy Seb átkarolja Victoria nyakát, és a hüvelykujjával finoman felfelé dönti a nő arcát, ajkát az övére tapasztja, majd lágyan és érzékien megcsókolja, mit sem törődve azzal, hogy ki látja őket.