Sera

Nekidőlt a falnak a lépcsőházban, és felnézett a férfira. A maga százkilencvenhárom centijével valószínűtlenül magas volt – gondolta szórakozottan, miközben felbámult rá. A szavakon töprengett: a férfi nem akarta, hogy a válásuk nyilvános legyen. Szórakozottan elgondolkodott, vajon hogyan tervezi titokban tartani, és egyáltalán nem bejelenteni?

Abban a pillanatban nem értette a logikáját. Seb ma nyújtotta be a papírokat, hogy elindítsa az eljárást. Úgyis kiderül, amint a nő nem feszít ott az oldalán azokon az eseményeken, amelyeket a következő hat hétre betervezett. Három olyan alkalom is volt a naptárjában feljegyezve, amelyen vele kellett volna részt vennie.

De a férfi olykor csak úgy a semmiből is felhívta, hogy elmondja, szüksége van rá, hogy vele menjen vacsorázni egy ügyféllel; valakivel, akit a programozói képességei miatt ő könnyebben tudott kezelni. Úgy is mondhatjuk, hogy értette az ügyfelek zsargonját. Valaki mást kell találnia erre a szerepre. Vagy talán már talált is. Nem tudhatta.

– Csak azért jöttem el, mert már hónapokkal ezelőtt elfogadtuk a meghívást, és jeleztük, hogy mindketten itt leszünk. Ha nem jelentem volna meg, az hogy nézett volna ki? Bár azt hiszem, igazán boldognak kellene lennem, amiért nem hoztál magaddal valaki mást, és nem hoztál kellemetlen helyzetbe azzal, hogy egy másik nő lóg a karodon – jelentette ki egy vállrándítással.

A férfi most összevonta a szemöldökét. – Tényleg azt hiszed, hogy ilyet tennék?

Vajon azt hitte? Igen. Visszaemlékezett a szavakra, amiket a férfi Sebnek mondott aznap. Hogy majd elválik, amikor megtalálja az Igazit. Szóval ebből a következtetésből kiindulva – és ahogy a minap megmondta, hogy nem lesz baba, most pedig a válás is napirendre került –, a férfi valószínűleg meg is tette. – Ez elkerülhetetlen. – Ismét vállat vont, hogy elüsse a dolgot. – Kíméld meg magad a felesleges vesződségtől, hogy ez a kínos helyzet újra megismétlődjön, Declan, és holnap küldj egy e-mailt azokról a rendezvényekről, ahol a következő hat hétben nem szeretnéd, ha ott lennék. Így biztosan nem leszek jelen, amikor nem számítasz rám, és nem kell eljátszanunk ezt a színjátékot a barátaid vagy az üzleti ismerőseid előtt.

Látta, ahogy megfeszül az álla, és egy halvány mosoly jelent meg az ajkán. A férfi nem gondolt minderre, amikor meglépte ezt a dolgot. Valószínűleg bele kellett volna néznie a naptárába, és aszerint időzíteni a válást, amikorra nincsenek betervezve olyan események, ahol jelen kell lennie, vagy amikre még nem válaszolt. Így egyszerűen visszautasíthatta volna a meghívást, vagy jelezhette volna, hogy egyedül megy, elkerülve, hogy bárkinek is látnia kelljen őt a nővel az oldalán.

– Kicsit bonyolultabb, mint gondoltad, igaz? Gyors és csendes válást akartál – bólintott, miközben a férfi szótlan maradt. – Nem foglak zaklatni, vagy megnehezíteni a dolgodat, Declan. Én csupán vázolom a tényeket. Emlékezetem szerint a következő hat hétben három esemény is van, amelyen elvileg veled kellene részt vennem, az egyik egy jótékonysági gála, ahol táncverseny is lesz. Javaslom, keress valami más megoldást. – Kikerülte őt. – Én már nem a tiéd vagyok.

– Még mindig az enyém vagy, Sera. – A nő felé rántotta őt, hogy szemtől szemben álljanak. Mogyorózöld szemeivel az övébe fúródott, és a nő látta, ahogy a zöld fokozatosan elnyomja a barnát. Meredten bámult rá, miközben a férfi a falhoz préselte. – A válást még hat hétig nem mondják ki, és még azután is. – Egész teste az övének feszült, a szája a füléhez ért. – Akkor is az enyém leszel, Sera. – A hangja hirtelen fátyolossá, mélyre és sötétre váltott, akár a szemei, amelyeken a vágy jelei kezdtek mutatkozni.

Pontosan tudta, milyen ez a tekintet, és milyen a hangja olyankor. Egy pillanattal később a férfi szája már a nyakán pihent, és mély csókokat lehelt rá, közvetlenül a füle alatt. Az egyetlen helyre, amiről tudta, hogy pillanatok alatt képes őt felizgatni, és percek alatt elcsábíthatja vele. A nő levegő után kapott, és próbálta ellökni magától. De a férfi sokkal nagyobb és erősebb volt nála. A keze már a ruhája alatt járt, és mielőtt a nő észbe kapott volna, már félre is húzta a bugyiját, és intim helyen érintette.

– Állj meg! – zihálta, bár a saját fülének is annyira erőtlennek tűnt, mintha egyáltalán nem is gondolta volna komolyan. A férfi soha nem volt annyira meggondolatlan, hogy a nyilvánosság előtt így érjen hozzá. Ha bárki meglátná őket, botrány lenne belőle. Egy pillanattal később érezte, ahogy a férfi ujjai behatolnak, és felnyögött. – A lépcsőházban vagyunk! – Próbálta kitisztítani a saját elméjét, és észhez téríteni a férfit, bár tudta, nem sok minden tudja eltántorítani, ha akarja őt; ha vágyakozóvá és követelőzővé válik, mindenáron megkapja, amit akar.

– Kurvára nem érdekel – préselte ki a fogai között, miközben a tekintetük találkozott. A szeme most már teljesen kizöldült, és csupa éhség, csupa vágy tükröződött benne. – Ebben az elcseszett percben egyáltalán nem érdekel, akarlak téged. Menj el nekem, Sera! – követelte, és a szája ismét a nyakára tapadt, perzselő csókokkal borítva be azt. Ahogy az ujjaival fel-le mozgott benne, mígnem a nő nyögni kezdett és felvette a ritmusát, meggyűlölte magát, amiért hagyta ezt neki.

De a nő is ezt akarta. Ez a férfi már évek óta képes volt féktelen vágyat ébreszteni benne, most pedig elhagyja, elválik tőle. Ő csak egy utolsó pillanatot akart vele, egy búcsút, egy igazi elköszönést. – Dec? – bukott ki a száján, és a nevében ott volt minden vágy, minden igény, hogy adja meg neki azt, amit igazán akar: a férfit teljes valójában. Egyre közelebb került az orgazmushoz.

A férfi durván a nyakába harapott, majd megpörgette a tengelye körül, és lerántotta róla a bugyiját. Felrántotta a ruháját, szétlökte a lábát, és egyetlen kemény lökettel magáévá tette. A férfiból tompa morgás tört fel, a nő pedig felkiáltott, ahogy behatolt.

A maroknyi haját megmarkolva a vállához húzta a fejét, miközben kemény, határozott lökésekkel vette birtokba. A nő hátra nyúlva belekapaszkodott a férfi csípőjébe, magához húzta, és ő maga is visszalökött, hogy kielégítse az igényeit. Hamar el fog menni. Képtelen volt megállítani a testén végigfutó orgazmust. Érezte, ahogy lüktetni kezd belül, teljesen rászorulva a férfira, aki felnyögött a gyönyörű érzéstől.

Aztán hirtelen elhúzódott tőle. A nő zihálva kapott a levegőbe a hirtelen űrtől, de a férfi nyomban durván megfordította, felemelte, és a falhoz szorította. Frusztrált morgás szakadt ki belőle, amikor útjában érezte a ruháját; felrántotta, és végül újra behatolt, a nő pedig a derekára kulcsolta a lábát.

Belekapaszkodott, miközben a férfi a fenekét markolva újra és újra a magáévá tette, a szája pedig a nyakán kalandozott. A nő kezei a hajába túrtak, a gyönyörtől nyögdécselt és zihált, majd ismét felkiáltott. Amikor újra elment, a férfi egész teste keményen az övének préselődött. A kezei ráhúzták a farkára, szorosan magához ölelte, és amilyen mélyen csak tudott, elmerült benne, miközben ő maga is elélvezett.

A férfi légzése éppoly szaggatott volt, mint az övé. Nem tette le; csak állt ott, de a nő nem tudta volna megmondani, mennyi ideig. Ő volt az első, aki megmozdult, vagy legalábbis megpróbált. – Kérlek, tegyél le – suttogta, és elengedte a férfi haját. A férfi kisiklott belőle, és engedte, hogy lassan lecsússzon a fal mentén, amíg a lába földet nem ért, aztán hátralépett.

Lehunyta a szemét, és a fejét a falnak támasztotta. Nem akart ránézni. Talán elsírja magát – gondolta, miközben a férfi mellkasára tette a kezét, és kissé távolabb tolta magától. Még akkor is, amikor meghallotta, ahogy a nadrágján felhúzza a cipzárt, és érezte, hogy a keze az arcához ér; elfordult tőle, és érezte, hogy a kéz lehull a semmibe. – Csak menj el, Declan! – suttogta.

– Sajnálom, elragadtattam magam – kért bocsánatot.

Ez meglehetősen enyhe kifejezés, gondolta, de ő maga sem viselkedett másképp. – Hazajutok egyedül is – mondta a férfinak, és végül kinyitotta a szemét, bár nem nézett rá. Kikerülte, és elindult lefelé a lépcsőn.

– A legfelső emeleten vagyunk – kiáltott utána, ahogy a nő egyre távolabb ért a lépcsőn.