Érzem, hogy engem bámul, és az asztalom mögé lépek.

– Michelle, el kell menned, és soha többé nem jöhetsz ide vissza, hacsak nem hivatlak. Menj vissza a szüleid házába. Engedély nélkül többé nem vagy szívesen látott vendég a kastélyban. – Beülök a székembe, elkezdem rendezni a papírjaimat, majd felnézek, és látom, hogy gyilkos pillantásokat vet rám. A szeme feketévé vált, jelezve, hogy a farkasa jelen van. Csak félmosolyra húzom a számat, mielőtt lenézek, és egy halk kuncogás hagyja el az ajkamat. – Javaslom, hogy tegyél lakatot a farkasadra, mielőtt én teszem meg helyetted. Ne hagyd, hogy a puszta ismeretségünk miatt elfelejtsd, ki is vagyok számodra.

Egyre inkább hálát adok az Istennőnek, hogy soha nem feküdtem le vele. Nem mondom, hogy szűz vagyok, bár az első néhány évtizedben az maradtam. Szilárdan elhatároztam, hogy megvárom a társamat, de aztán magányos és depressziós lettem az örökké tartó keresés után, anélkül, hogy valaha is megtaláltam volna. Egy ponton majdnem feladtam az egész ötletet, és azon voltam, hogy egyszerűen csak egyedül fogok uralkodni, társ nélkül.

Továbbra is azzal a haraggal az arcán mered rám, én pedig lassan teljes magasságomban felegyenesedem. – TÉRDRE! – szólalok meg hangos, parancsoló hangon, és nézem, ahogy remegve térdre rogy. – Elfeledkezel magadról, Michelle, hát hadd emlékeztesselek rá, ki vagyok. Én vagyok Alfa Alexander Trudeaux, minden Lycan és farkas-alakváltó Királya. Egy, és csakis egy figyelmeztetést adok neked, Michelle. Ha valaha is megpróbálkozol bármilyen trükkel, és tényleg bármilyen trükköt értek ezalatt, hogy velem lehess, nemcsak a királyságból foglak száműzni, hanem attól is megfosztalak, hogy valaha is csatlakozhass bármely más falkához. Világosan fogalmaztam? – A farkasa felnyűszített, és behódolva mutatta felém a nyakát.

– Igen, Alfa. Nem fog megismétlődni.

– Helyes. Most pedig, ha megbocsátasz, dolgom van.

Ahogy visszaülök az asztalom mögé, jelt adok a bétámnak és egy őrnek, hogy kísérjék le a birtokról. Lenézve az előttem tornyosuló hegyvidéknyi munkára, frusztráltan felsóhajtok, és megrázom a fejemet, amikor eszembe jut valami. Elmekapcsolaton rászólok a bétámra, megmondom neki, hogy gondoskodjon arról, mindenki tudja: a nő nem jöhet ide az én előzetes engedélyem nélkül, majd gyorsan küldök egy üzenetet neki, a szüleimnek és az ő szüleinek, amelyben ugyanezt közlöm. Tudom, hogy egy csomó üzenetet és hívást fogok kapni tőlük, amiben azt firtatják majd, mi történik, de most nincs erre időm. Mivel tudom, hogy bombázni fognak hívásokkal és üzenetekkel, küldök még egy SMS-t, amelyben tudatom velük, hogy vasárnap mindannyian összejövünk vacsorázni és beszélgetni. A szülei visszaírtak, megkérdezve, hogy hozzák-e Michelle-t is, amire annyit válaszoltam, hogy „igen”, mielőtt közöltem velük, hogy vissza kell térnem a munkához. Miután végeztem, újra a papírjaim rendezgetésébe kezdek, hogy végre dolgozhassak. „Holdistennő, kérlek, csak ezen a következő néhány hónapon segíts át.”

Freya szemszöge

– Mit keresel itt, Zach? – Tényleg nem voltam ma abban a hangulatban, hogy tovább hallgassam a hülyeségeit.

– Láttam, hogy elhagyod a gyakorlóteret, és arra gondoltam, ez jó alkalom lenne arra, hogy kettesben beszéljünk.

– Miről beszélnénk? Amit el kellett mondani, az már ma reggel elhangzott. – Felsóhajtok, és elindulok a lelátó felé; hallom, hogy követ. Mindketten leülünk, és látom, hogy fészkelődik, és beletúr a hajába, ami olyasmi, amit akkor csinál, amikor ideges. – Zach, csak mondd el, bármi legyen is az, hogy visszamehessek edzeni.

– Nos, igazából azt akartam megkérdezni, hogy komolyan gondoltad-e, amit mondtál, hogy visszautasítasz, ha én vagyok a társad? – Ó, te jó ég, ne már megint ez a téma!

– Van egy még jobb kérdésem a számodra. Gondolod, hogy az alapján, ahogyan viselkedsz, te megfelelő társ vagy nekem, vagy bárkinek egyáltalán? Zach, te a bátyámmal lógsz, és elvileg a bétája leszel, amikor ő átveszi a falkát, mégsem látom jelét annak, hogy érnél. Miért akarnék valakit, aki perverz és oda nem illő megjegyzéseket, illetve gesztusokat tesz a nőstényekre, és aki ráadásul már lefeküdt szinte minden kapható nőstényfarkassal a falkánkon belül és kívül? Nevezz őrültnek, de nem éppen ugrándozom a lehetőségtől, hogy olyasvalakivel legyek, aki nem vette a fáradságot, hogy megtartsa magát nekem, vagy legalábbis lehetett volna annyira tapintatos, hogy csak eggyel-kettővel fekszik le, miközben kapcsolatban van velük. Elgondolkodtál valaha is azon, hogyan fogja érezni magát a társad, amikor végre megtalál? – Ahogy tovább beszélek, és az arcát nézem, érzem, hogy a dühöm egy része elszáll. Látom rajta, hogy amiket mondok, soha meg sem fordult a fejében, és most bűntudata van.

– Freya, emlékszel, milyen volt nekem az általános iskolában? Minden gyerek engem piszkált, mert kisebb voltam a korombelieknél, hiába folyik béta vér az ereimben, egészen addig, amíg meg nem ismertem a bátyádat. Ő rávette a többi gyereket, hogy hagyjanak békén, és a legjobb barátom lett. Átjártam a falkaházba játszani vele, és bemutatott a többi barátjának. Az életem ezután megváltozott, de bevallom, nehezteltem azokra a gyerekekre. Soha nem tudtam megérteni, miért nem látták azt, amit a bátyád látott bennem. Fokozatosan egyre nagyobb és erősebb lettem, mivel béta vér csörgedezik bennem, és azt hiszem, kitöltöttem rajtuk a bosszúmat. A srácokat elég rendesen elagyabugyáltam az edzéseken, a lányokon pedig a hálószobában álltam bosszút, és amikor végeztem velük, soha többé nem hallottak felőlem. Örökre kénytelenek együtt élni azzal a ténnyel, hogy sosem a társuk lesz az első számukra, és hogy én soha nem akartam tőlük mást, csak szexet. A te szemedben, és most már a sajátomban is, tudom, hogy ez rosszul fest, de eddig nem láttam ilyennek. Csak azt láttam, hogy visszaadom azoknak, akik úgy bántak velem, mint a szeméttel.

Miközben beszélt, kezdtem visszaemlékezni arra az időszakra, amiről mesélt, és valahol meg tudtam érteni, miért lett olyan, amilyen, de ez még mindig nem adott neki jogot arra, hogy ezt tegye velük. Fájdalom és bűntudat tükröződött az arcán, és az a kevés harag is lassan távozott belőlem, ami még maradt. Felsóhajtva rápillantottam, majd lehajtottam a fejem, hogy összeszedjem a gondolataimat.