CHLOE

Együtt hagytuk el a bárt, és elindultunk a szállodájába, ahogy ő nevezte. A Bugattijával hajtottunk el. A világ egyik legdrágább autója volt.

Bárki is volt ez a férfi, kőgazdag volt. Talán ő is egy Alfa?

Egy részem hajlott rá, hogy kérdéseket tegyen fel, de mindez nem számított. Egyszerűen csak szeretkezni fogunk, aztán soha többé nem látjuk egymást.

......

Életem legjobb éjszakája volt. A legédesebb módon szeretkezett velem. Bár ez volt az első alkalmam, nem voltam benne biztos, hogy a testiséget lehetne ennél még édesebbé tenni. Nem akartam, hogy valaha is abbahagyjuk.

Az idegent sokkolta a tudat, hogy szűz vagyok. Az egész együttlét alatt folyton azt kérdezgette, jól vagyok-e, és hogy legyen-e gyengédebb. Most először törődött valaki az érzéseimmel.

De valami szokatlan történt a szeretkezés közben.

Minden olyan csodálatosan ment, mígnem hirtelen megremegett, miközben bennem volt, és egy mély nyögés kíséretében elment.

Megdöbbentem, de mindketten átadtuk magunkat a pillanatnak, és nem tudtam kérdéseket feltenni.

Szinte azonnal leszállt rólam, és kiült az ágy szélére.

– Ez különös – motyogta maga elé.

Én is hasonlóképpen össze voltam zavarodva. Azt hittem, nem tud elélvezni egy nővel?

Rám nézett, és abból, amilyen hosszan tette mindezt, láttam rajta, hogy úgy mered rám, mintha egy rejtvény lennék.

Még mindig a hátamon feküdtem, kimerülten. Hamarosan csatlakozott hozzám, és lefeküdt mellém. A könyökére támaszkodva tartotta a fejét.

– Ki vagy te? – Futtatta végig az ujját az állkapcsomon. Az érintése felvillanyozó volt.

Nagyot nyeltem. *Csak egy csúnya lány vagyok, akit eddig mindenki elhagyott, akivel csak találkozott.*

Meglepetésemre levette a maszkját.

Tátva maradt a szám a döbbenettől az előttem lévő arc láttán. Jó Holdistennő! Ha nem ő volt a legjóképűbb férfi, akivel valaha találkoztam!

Túlontúl is jóképű volt. Soha nem lehetne az enyém egy ilyen férfi. Túl jó volt hozzám.

Följebb húztam a paplant, hogy eltakarjam a testemet.

– Már a bárban el kellett volna mondanod, hogy szűz vagy – mondta.

Mit számított az már? Már egyáltalán nem érdekelt a szüzességem.

Lassan az arcom felé nyújtotta a kezét. Ráébredve, mi jár a fejében, levegő után kapva hőköltem hátra.

– Nem. – Megráztam a fejem, szorosan markolva a paplant.

– Miért? Te is láttad az arcomat.

Mégis csak a fejemet ráztam.

– Az alkunk még mindig áll. Nincs mitől félned – tette hozzá.

*Nem érted! Gyűlölni fogsz, ha meglátod az arcomat.*

Az éjszaka túlságosan is tökéletesen alakult. Nem akartam, hogy bármi is elrontsa.

– Csúnya vagyok – motyogtam, és lehajtottam a fejem.

Meglepettnek tűnt.

Újra az arcom felé nyúlt, és ezúttal nem próbáltam megállítani. Ez volt a sorsom.

Lehúzta rólam a maszkot, egy ujját az állam alá tette, és felemelte a fejem, hogy találkozzon a tekintetünk.

Könnyek csillogtak a szememben, miközben a szemébe néztem – abba a vonzó, ezüstös szempárba.

Egyenesen az arcomat bámulta; a sebhelyemet. Most fog elmenekülni.

Megborzongtam, és lehunytam a szemem, amikor végighúzta az ujját a hegen. Mit csinál?

– Mi történt? – A hangja lágy volt, ujjai még mindig az arcomat simogatták.

Álltam a tekintetét, és egyelőre semmi undort nem láttam a szemében.

– V–valaki megtámadott – nyeltem egyet. – Elraboltak és bekötötték a szemem, miközben bántottak. Sok orvosnál jártam már, de egyik sem tudott segíteni.

Másodpercek teltek el. Le sem vette rólam a szemét.

– Gyönyörű vagy – suttogta. A homlokomat ráncoltam. Miről beszél ez? – Tényleg azt hiszed, hogy a sebhely csúnyává tesz?

Megráztam a fejem, és elhúztam az arcom az érintésétől. – Csúnya vagyok. Mindenki ezt mondja.

Legnagyobb meglepetésemre magához húzott, és átkarolta a vállamat. – Nem hiszem, hogy a mai estig találkoztam volna hozzád fogható, lélegzetelállító hölggyel, hercegnőm.

A szívem hevesen kezdett verni, ahogy a mellkasára hajtva a fejem hallgattam a szívverését. Félbeszakíthatatlanul egy könnycsepp gördült le a szemem sarkából. Hazudott. Csak azt akarta, hogy jobban érezzem magam.

– Mit gondolsz, módosíthatnánk az alkunkon? Szeretnék még egy napot veled tölteni – mondta, és ezzel a kijelentésével teljesen letaglózott.

Micsoda!? Ez lehetetlen.

– Én… Én…

– Kérlek.

A szívem azonnal elolvadt. Életemben először könyörögtek nekem, hogy maradjak. És ne menjek el.

Az arcomat a mellkasába fúrva válaszoltam: – Nagyon szeretném.

........

De mint mindenki más, ő is hazudott nekem.

Mint mindenki más, ő is átvert.

Reggelre eltűnt.

Amikor felébredtem, már nem volt az ágyban. Nem hagyott sem üzenetet, sem bármiféle nyomot, hogy velem volt, a lábam közötti lüktető fájdalmat leszámítva.

És ami még rontott a helyzeten, valaki megjelent az ajtóban, és arra kért, hogy távozzam.

– A férfi, akivel tegnap este jöttem, visszajön még? – kérdeztem a férfit, miközben hevesen kalapált a szívem.

– Nem. Az ő ötlete volt, hogy távozzon. Azt mondta, nem akarja látni a birtok környékén. Kérem, azonnal hagyja el a helyszínt – mondta a férfi, majd elment.

És egy csapásra a szívem ismét darabokra tört. De meglepő módon ez sokkal jobban fájt, mint amikor Sebastian elutasított.