– Ki akar meghátrálni? – vágott vissza Seraphina. A teste megingott, miközben egy ittas csuklás csúszott ki a száján.

A férfi vetett rá egy utolsó, mély pillantást, mielőtt kihúzta volna a bárból.

A részeg Seraphinának fogalma sem volt róla, hogyan kötött ki egy fekete autóban, vagy hogyan jutott el a szállodai szobába.

Csak amikor a férfi a falhoz szorította, és annak hidegsége a hátába hasított, vette észre a szoba lámpáinak meleg fényét.

– Kapcsold le a lámpát... – motyogta.

A férfi, kinek szeme sötét volt, mint az éjszaka, meredten nézte, anélkül, hogy reagált volna a kérésére. Ehelyett mély hangon így szólt: – Még most is meghátrálhatsz.

Seraphina úgy érezte, a férfi lenézi őt. Ez csak egy egyéjszakás kaland volt. Mitől kellett volna félnie?

– Ha Julian megteheti, én miért ne?

Ezzel a tarkója köré fonta a karját, és erőlködve lábujjhegyre állt. Határozott vonalú ajkaira fókuszált, és megcsókolta. Puha ajkai az övéihez értek, de alig érintkeztek.

A férfi megdermedt, amikor rájött, hogy a lány nem tud csókolózni. Épp amikor Seraphina elhúzódott volna, az egyik kezével gyengéden átkarolta a derekát, a másikkal pedig a tarkóját támasztotta meg.

Gyengéden belevonta a csókba, és átvezette a felfedezésen.

Seraphina érezte, ahogy beburkolja a férfi gyengédsége. A szíve hevesen vert, de fokozatosan belesimult a pillanatba.

Ahogy a helyzet egyre forróbbá vált, a férfi halkan megnyugtatta, és arra kérte, ne izguljon.

Seraphina homlokát ráncolva figyelte a férfi hosszú, sötét szempilláinak rezdülését. Jóképű arcára visszafogott kifejezés ült.

A hirtelen jött intenzitás váratlanul érte, és könnyeket csalt a szemébe. A férfi szorosan magához ölelte.

Hamarosan Seraphina valami mást is érzékelt – a saját vágyát a többre.

Abban a pillanatban, ahogy a férfi lenézett és észrevette a lány arckifejezését, halkan felnevetett, majd még mélyebbre húzta a pillanatba.

…

Seraphina a nappal vakító fényére nyitotta ki a szemét. Dezorientált volt, nem tudta biztosan, hol van. Ahogy felült, az éjszaka emlékei árhullámként zúdultak rá.

– Akarsz engem? Nem fogsz rosszul járni.

Te jó ég, miket beszélt? A rendetlen ágyra pillantott, és majdnem elájult.

Seraphina azonnal oldalra fordult. Épp amikor megkönnyebbült, hogy az ágy mellette lévő része üres, a fürdőszobából a folyó víz hangja visszhangzott, és egy árnyék mozdult meg a matt üveg mögött.

Kellemetlen érzését feledve gyorsan felöltözött, felkapta a táskáját és a cipőjét, és kirohant a szobából.

Amint kilépett a szállodából, épp ott várakozott egy taxi. Azonnal beugrott.

Miután Seraphina megnyugodott, az elméje újra és újra lejátszotta a tegnap éjszakai jeleneteket. El sem hitte. Tényleg lefeküdt egy idegennel.

Oda lett az első csókja. És... három menetet csináltak egyetlen éjszaka alatt.

Mire beért az irodába, a munkaidő már rég elkezdődött.

Besétált a titkárságra, ahol egy kollégája azonnal odalépett hozzá. – Elkésél. Sterling úr téged keres.

A Sterling Vállalatnál Julian asszisztensén, Max Lawsonon kívül senki sem tudta, hogy a menyasszonya.

– Dugó volt útközben. Mindjárt bemegyek hozzá. – Seraphina letette a táskáját, és felkapta azt a dokumentumot, amit Juliannek még tegnap kellett volna aláírnia, majd elindult az irodája felé.

Kétszer kopogott, mire kiszólt a hangja: – Szabad.

Julian az íróasztalánál ült, és dokumentumokat nézett át. Egy pillanat múlva felnézett, és odasétált hozzá.

– Miért nem vetted fel a telefont tegnap este? – kérdezte gyengéden. Arcán az aggódó szemrehányás nyoma látszott. – Annyira aggódtam érted.

Ideúton látta Julian nem fogadott hívásait.

A férfi arcát bámulta. Kifejezése olyan őszinte volt, mintha tényleg törődött volna a biztonságával.

– Az esküvőiruha-szalonból hívtak tegnap munka után, hogy elkészült a ruha. Azt akartam, hogy gyere velem, de nem voltál itt. Miután végeztem, bementem anyukámhoz a kórházba. A telefonom le volt némítva, és nem hallottam, hogy csöng.

Julian gyengéden a lány füle mögé tűrt egy hajtincset.

– Gond volt a kirendeltségen, oda kellett mennem. Fel kellett volna hívnod. Na és milyen a ruha? Ha nem tetszik, újraterveztethetjük. Van még idő.

Seraphina alaposan fürkészte a férfi arckifejezését. Azonban a bűntudat legkisebb szikráját sem tudta felfedezni rajta, mintha annak, amit tegnap a próbafülke előtt hallott, egyáltalán semmi köze nem lett volna hozzá.

Egy pillanatra felmerült benne, hátha rosszul hallotta. Talán nem is Julian volt a próbafülkében?

– Valami baj van? – kérdezte a férfi, észrevéve a lány átható tekintetét. – Sápadt vagy. Csak nem rosszabbodott édesanyád állapota?

Seraphina megrázta a fejét, és rekedtes hangon azt mondta: – Valószínűleg csak nem aludtam jól tegnap este a kórházban.

Julian elvette a kezéből a dokumentumot, és az asztalra tette. – Vegyél ki egy szabadnapot mára. Szólok a sofőrnek, hogy vigyen haza, hogy pihenhess, rendben?

Seraphina a férfi gyengéd szemeibe nézett, és bólintott. – Rendben, készítek neked vacsorát, mire hazaérsz.

Julian beletúrt a hajába, és elmosolyodott. – Már alig várom.

Aznap este Seraphina megfőzte Julian néhány kedvenc ételét, és az asztalnál várt rá. Az idő csak telt, de a férfi nem jelent meg. Még akkor is csendben maradt az ajtó, amikor az étel már kihűlt. Épp azon vívódott, hogy megmelegítse-e az ételt, amikor hívást kapott Maxtől.

– Vance kisasszony, Sterling úrnak dolga akadt ma este. Megkért, hogy mondjam meg önnek, ne várjon rá, és pihenjen.

Seraphina letette a telefont. Egy pillanatig csendben ült, majd tárcsázott egy másik számot.