Seraphinát erővel a kanapéra löktek. Ahogy nézte, hogyan tépi le és vágja a földre a nyakkendőjét Julian, végre megértette, mit értett a férfi a „bizonyítás” alatt.

– Ne érj hozzám! – Seraphina szorosan markolta inge gallérját, szemében óvatosság villant.

– Hamarosan összeházasodunk. Miért ne érhetnék hozzád? – Julian szeme vérben forgott a dühtől.

Amint ezt kimondta, a lányra nehezedett.

Seraphina minden erejével taszított rajta egyet. – Azt hiszed, ha kényszerítesz, attól rendben lesz?

Ha a múltban akarta volna, fenntartások nélkül odaadta volna magát neki, mert igazán szerette. Most viszont azt sem akarta, hogy egyetlen ujjal is hozzáérjen.

– Kényszerítelek? – Julian felnevetett, szemében hideg gúny csillant. – Seraphina, sosem gondoltál arra, hogy a tiéd legyek, vagy hogy hozzám érj?

Tudta, hogy Seraphina eléggé szereti ahhoz, hogy mindent feladjon érte. Gúnyolódása mélyen a lány szívébe vágott.

Seraphina nem akart többé beszélni vele. Minden maradék erejével ellenállt. Ám a végén nem tudta legyőzni a férfi és a nő közötti fizikai erőkülönbséget.

Julian könnyedén a feje fölé emelte a lány mindkét karját, másik kezét pedig az inge alá csúsztatta.

Ahogy forró tenyere a lány bőréhez simult, szemét elöntötte a vágy. – Mivel nem bízol bennem, mi lenne, ha vállalnánk egy gyereket? Nagyapa boldog lesz, te pedig biztonságban fogod érezni magad.

Julian ajka a lányéira tapadt. Ugyanebben a pillanatban a keze lejjebb csúszott, hogy kigombolja a nadrágját.

A döbbent Seraphina hirtelen oldalra fordította a fejét. Az arca épphogy csak súrolta a férfi ajkait.

– Julian! Hát nem érdekel, mi van Chloéval? – kiáltott fel.

Julian keze megdermedt.

Ahogy Seraphina várta, Chloe említése bevált.

A következő másodpercben Julian megragadta az állát, és erővel magához fordította az arcát. – Annak, hogy érdekel-e vagy sem, semmi köze a ma estéhez.

– Végre beismerted...

Bár Seraphina lélekben már felkészült rá, hallani a beismerést mégis fájdalmas hasításként érte a mellkasában.

– Nem te kényszerítettél rá?

E szavak után Julian folytatta a kézmozdulatait, miközben továbbra is szorította a lány állát. Csókja ismét leereszkedett, Seraphina pedig kétségbeesetten hunyta le a szemét.

Hirtelen a dohányzóasztalon lévő telefonja szüntelenül rezegni kezdett.

Julian épp meg akarta csókolni, amikor a hangos zúgás félbeszakította. A hang fülsértően hatott a csendes szobában, mintha valami sürgős dolog követelte volna a figyelmét. Egy sóhaj kíséretében felállt, hogy felvegye.

A lehetőséget megragadva Seraphina gyorsan hátrált, hogy némi távolságot teremtsen kettejük között.

– Sterling úr, Mercer kisasszony korábban azt mondta, nem érzi jól magát, és megkért, hogy hozzak neki valami gyógyszert. De mire visszaértem, eltűnt az autóból. – A sofőr hangja recsegett a telefonban.

Julian arckifejezése elkomorult, és most először mutatkozott rajta ingerültség. – Egyetlen emberre sem tudsz vigyázni? Levonom egy havi fizetésedet. Küldd el a helyzetét. Azonnal indulok.

Miután letette a telefont, felállt, és a most már tőle távolabb álló Seraphinára nézett. – Fejezd be a hisztit. Ne feledd, csakis te lehetsz a feleségem.

Seraphina szó nélkül másfelé szegezte a tekintetét.

Csak miután meghallotta az ajtózáródás hangját, engedett ki végre a feszültség a testéből. Összerogyott, az egész alakja elernyedt. Ha nem lett volna ott a közeli borszekrény, talán teljesen a földre roskad.

Nem számított rá, hogy Julian ráerőszakolja magát.

Éveken át mindig gyengéden bánt vele, sosem emelte fel a hangját. Még a legkisebb sérülés láttán is fájt a szíve az aggodalomtól. Most viszont minden gyengédségét és törődését Chloénak adta. Ha ez így volt, miért próbálta még mindig megtartani őt?

Azért, hogy végignézesse vele, ahogy másba szeret? Hogy szenvedjen?

Könnyek gördültek le az arcán, de Seraphina letörölte őket. Megigazította a ruháit, majd felment az emeletre, hogy összepakolja a holmiját. A Juliantől kapott tárgyakon kívül minden ingósága elfért egyetlen bőröndben.

Nem marad itt többé.

Bárki is lesz a jövőben ennek a háznak az úrnője, semmi köze nem lesz hozzá.

…

Útközben Julian hívást kapott a testőrétől. – Vance kisasszony egy bőrönddel elhagyta a villát.

A testőr az ő megbízásából figyelt Seraphinára.

Julian dühe fellángolt. – Még egyetlen nőn sem tudod rajta tartani a szemed?

– Egy gyümölcskést szorított a nyakához. Nem tudtuk megakadályozni, hogy elmenjen.

Egy pillanatnyi csend ereszkedett az autóra.

Julian hangja halk volt, de forrt a dühtől. – Kövessétek. Ha újra szem elől tévesztitek, ki vagytok rúgva!