Seraphina csendben maradt.

Tudta, hogy Julian mindezt azért csinálja, hogy fenntartsa a békét, és megakadályozza, hogy lefújja az esküvőt.

Hogy építésztervező legyen, és hogy lássa Beatrice-t felébredni – mindkettő az ő álma volt. És most Julian mindkét dolgot egyenesen elé tette.

Lenyelje a büszkeségét, és ne legyen olyan makacs?

Ebben a pillanatban megcsörrent Julian telefonja. Az asztalon hevert, és Seraphina látta, hogy a hívó Chloe.

Julian rábökött az elutasítás gombra. – Seraphina...

A telefon ismét csöngött – még mindig Chloe.

Seraphina halványan elmosolyodott. – Akár fel is vehetnéd.

– Ma van a születésnapod. Nem akarom, hogy bárki megzavarjon minket. – Julian habozás nélkül kinyomta a hívást. – Ígérd meg nekem. Hazajössz velem ma este, rendben?

Folyton csak ezt a kérdést ismételgette.

Seraphina befejezte az evést, így felállt. – Előbb a saját ügyeidet kellene elintézned. Jelenleg nem fontolgatom a visszaköltözést.

Ezzel elindult az ajtó felé.

Julian utána iramodott, és megragadta a karját. – Nincs mit elintéznem. De ha nem akarsz visszajönni, nem foglak erőltetni. Elviszlek Alderwood Heightsba.

Mielőtt válaszolhatott volna, Julian betuszkolta őt az anyósülésre, és beindította az autót.

Chloe hívásai egyfolytában jöttek. Mivel Julian telefonja rá volt csatlakoztatva az autó Bluetooth-ára, a navigációs képernyő folyton átváltott a bejövő hívás oldalára.

– Tényleg nem veszed fel? – Seraphina már unta hallgatni a csengőhangot.

Julian úgy döntött, kikapcsolja a telefonját. Komor arccal így szólt: – Vannak mások is a Sterling családban. Ha tényleg szüksége van valamire, felkereshet mást is.

Seraphina kiszállt az autóból, amikor megérkeztek a lakóparkja bejáratához. Röviden megköszönte neki, és elindult hazafelé.

– Seraphina. – Julian gyorsan követte. – Megvárom, amíg hazajössz.

Seraphina nem mondott semmit, egyszerűen csak elsétált mellette.

Amint belépett a lakásába, Veronica Jennings hívta, hogy átadja a születésnapi jókívánságait. – Sajnálom, még mindig üzleti úton vagyok. Ma nem tudok veled lenni. De ne érezd magad magányosnak. Lélekben veled vagyok.

Veronica mindig ott volt Seraphina mellett, amikor Julian nem tudott eljönni a születésnapjára.

– Nem vagyok magányos. Julian épp az imént ünnepelte meg velem – mondta Seraphina lazán, miközben töltött magának egy pohár vizet.

– Sterling úrnak tényleg van ideje? Milyen ritka! – mondta Veronica meglepetten. Majd hozzátette: – Seraphina, ne hidd, hogy ünneprontó akarok lenni, de vigyáznod kell, amikor egy férfi hirtelen megváltozik. Bár Sterling úr olyan jó hozzád. Talán nincs miért aggódni.

Seraphina keserűen felnevetett. Ilyen benyomást keltett Julian mindenkiben.

– Nem vagy ünneprontó. Ez az igazság – válaszolta.

Veronica azonnal meghallotta a feszültséget a hangjában. – Azt akarod mondani, hogy valami történt Juliannel?

– Majd részletesen elmesélem, ha visszatértél az üzleti útról.

– Rendben. Bármi is legyen, támogatni foglak, akármilyen döntést is hozol. – Veronica Seraphina szavaiból rögtön tudta, hogy valami komoly dolog van készülőben.

Miután letette, Seraphina hangüzenetet kapott Penelope Sterlingtől.

– Boldog születésnapot, drága leendő sógornőm! Holnap elküldöm az ajándékodat a villátokba. Ünnepeljetek szépen Juliannel. Nem akarok harmadik kerék lenni.

Penelope Julian húga volt. Jó kapcsolatot ápolt Seraphinával.

Csúcsügyvédként gyakran volt elfoglalt, és nem tudta, hogy Julian nem volt jelen minden évben Seraphina születésnapján.

Bár közel álltak egymáshoz, Seraphina nem tervezte, hogy elmondja neki az igazat, mivel Penelope is a Sterling család része volt.

– Köszönöm! Nem láttalak a legutóbbi családi összejövetelen. Valamikor elmehetnénk egyet enni – válaszolta Seraphina.

Időközben kint szakadni kezdett az eső. Mintha csak dézsából öntötték volna a vizet az ablaküvegre.

Az egyik ablak még nyitva volt, és az eső már beesett rajta.

Miközben válaszolt az üzenetre, odament, hogy becsukja az ablakot. A szeme sarkából hirtelen észrevett egy alakot lenn a földszinten. Az utcai lámpa fényénél azonnal felismerte, hogy az Julian.

Nem ment el! Megőrült? Miért áll a szakadó esőben?

Seraphina felkapott egy esernyőt, gyorsan cipőt cserélt, és már kint is volt az ajtón.

Csak mikor belépett a liftbe, akkor jött rá, hogy a Julian iránti aggodalma automatikussá, szinte már reflexszerűvé vált. Mire megfordult volna a fejében, hogy visszaforduljon, már kilépett a liftből, és Julian is meglátta őt.

Seraphinának nem volt más választása, mint közelebb menni hozzá.

A zuhogó eső teljesen eláztatta a férfit.

– Mit csinálsz te itt? – Seraphina az esernyő felével próbálta védeni őt.

– Korábban nem válaszoltál nekem – mondta Julian.

Az esőtől csatakos arcát látva eszébe jutott, mit is mondott a lakópark bejáratánál – hogy megvárja, amíg hazajön –, de ő akkor nem válaszolt.

– Csak emiatt állsz kint az esőben? – Seraphina hangja hideg volt. – Julian, azt mondtad, nem fogsz erőltetni.

Azzal, hogy így kint állt az esőben, egyértelműen nyomást gyakorolt rá, hogy beleegyezzen a visszaköltözésbe.

– Bízz bennem, Seraphina. Tisztáztam a dolgokat Chloéval. Meg tudsz bocsátani nekem? – Julian tüsszentett egyet beszéd közben.

Látva, ahogy teljesen átázva didergett, Seraphina elkerülhetetlenül érzett egy kis együttérzést.

Nyolc évnyi kapcsolatot nem lehetett csak úgy, egy csapásra elvágni. Ráadásul a férfi oly sokat tett érte.

Edward szavai ismét visszhangoztak a fejében. Figyelembe kell vennie a Vance család érdekeit.

Talán ezúttal meg kellene bocsátania neki.

– Adj egy kis időt, hogy átgondoljam. Épphogy csak beköltöztem ide, és szeretnék még egy darabig itt maradni.

Amint befejezte a mondandóját, Julian hirtelen megölelte, és izgatottan így szólt: – Rendben! Amíg belemész, hogy visszaköltözz, addig maradhatsz itt, ameddig csak akarsz. Csak ne túl sokáig.

A teste jéghideg volt, és hamarosan a lány ruhája is teljesen átázott.

Végül Seraphina beadta a derekát. – Mi lenne, ha feljönnél, és előbb vennél egy forró zuhanyt? Később pedig hozatok neked száraz ruhát valakivel.

A lány ajánlatára valami felcsillant Julian szemében.