Zarek pontosan arra a helyre repült, ahol találkozott a társával. Körbenézett, hogy találjon valamit, bármit, ami a társához tartozhat. De nem talált semmit. Valami különös oknál fogva Elira arca villant fel a szemei előtt.

„Gyáva” – suttogta a lány.

Ez az egyetlen szó végtelenül nyugtalanította. Éjfél után repült haza, és Elirát ugyanazon a helyen találta, ahol hagyta. A lány arcára nézett, amely zúzódásos volt. A tenyerét a puha arcára helyezte, és a zúzódás azonnal meggyógyult, mintha mi sem történt volna.

Ezután meggyógyította a tenyérnyomait a lány nyaka körül.

„Ostoba lány, nem tudod, mikor kell leállni és befogni a szádat. Az a te szád bajba fog sodorni” – gondolta lágy, oltalmazó érzéssel.

„Ha bármire hajlandó vagy az apádért, akkor lássuk, hol van a töréspontod. Látni akarom, meddig feszíthetem a macska-egér játékunkat” – gondolta gúnyos mosollyal.

Másnap reggel Elira meghozta Zarek reggeli kávéját.

– Uram, a kávéja – mondta udvariasan.

Zarek épp az izzadságot törölte le az arcáról az edzés után, amit pár perce fejezett be.

Zarek elvette a kávét, és kortyolni kezdte. Épp amikor Elira visszafordult volna, a férfi utána szólt.

– Uram? – mondta a lány, képtelen megérteni, miért állította meg.

– Készítsd elő a fürdőmet – mondta lazán, mintha ez mindennapos dolog lenne.

Elira zavartnak és tanácstalannak tűnt.

„Tudom, hogy nem kellett volna mindazt mondanom tegnap éjjel. Szükséges ennek a fenevadnak megbüntetnie engem?” – motyogta magában, de kellemes arckifejezést tartott az arcán.

Zarek ránézett a még mindig ott álló lányra, és felhúzta a szemöldökét.

– Nem értesz egyszerű angolul? – ismételte meg a lány tegnap esti szavait.

Elira gyilkos pillantást vetett rá, és megfordult, hogy teljesítse a parancsot.

„Tudom, hogy ezt direkt csinálja. Tovább akar kínozni. Zsarnok, fenevad” – átkozta a férfit, miközben előkészítette a fürdőjét.

Miután végzett, kiment, hogy szóljon neki.

Zarek befejezte a kávéját, és az előtte elterülő vadont bámulta.

– Uram, a fürdője kész – mondta Elira hátulról.

– Rendben, készítsd ki a ruháimat, amíg fürdöm, és hozd fel a reggelimet az emeletre. A szobámban fogok enni – parancsolta, és bement a fürdőszobába, maga mögött hagyva egy tátott szájjal bámuló Elirát.

„Miért kell kinyitnod a nagy szádat, és problémát okoznod magadnak, Elira?” – átkozta magát a lány.

Elira kikészítette a ruhákat, amiket a férfi a fürdés után felvehet, és lement, hogy felhozza a reggelijét.

Mire felért a szobájába a reggelivel, a férfi már ott állt, nadrágban telefonált, az ingének gombjai pedig teljesen nyitva voltak.

Elira szépen elrendezte a reggelit a dohányzóasztalon, és épp indulni készült, amikor a férfi csettintett neki az ujjaival.

Elira dühe azonnal fellángolt, de kordában tartotta.

– Uram – mondta hamis, édes hangon.

Zarek szórakozottnak tűnt.

– Gyere, gombold be az ingem – mondta lazán, és folytatta a telefonálást.

Elira szemöldöke összeráncolódott az elfojtott dühtől.

Lassan odament hozzá, és elkezdte begombolni az ingét alulról felfelé. Ez a testhelyzet annyira intimnek érződött, és a lány kényelmetlenül érezte magát.

Amint az inge gombjaihoz ért, jázminillat csapta meg a férfi orrát. Egy pillanatra elfelejtette, miről is beszél a telefonban. Hamarosan megrázta a fejét, és folytatta a hívást.

Miután a lány végzett, megfordult, hogy távozzon. Zarek megállította, megfogva az alkarját.

Elira „Most meg mi van?” tekintettel nézett rá.

Zarek a nyakkendőjére mutatott.

Elira összeszorította a fogát, és megigazította a nyakkendőt a nyakán, egy meglehetősen szoros csomót kötve.

Zarek úgy érezte, a lány meg tudná fojtani a nyakkendőjével.

– Még valami, uram? – Elira nem tudta visszafogni a szarkasztikus szavakat.

Zarek önelégülten nézett rá.

– Arra gondoltam, hogy visszaküldelek. De most, hogy ilyen kedvesen kérdezted, azt hiszem, megetethetnél – jelentette be, és elfordult tőle, hogy leüljön a kanapéra.

Amint elfordult tőle, Elira felemelte az öklét, hogy megüsse. De leengedte, amikor a férfi ismét felé fordult.

Elira kitálalta a rántottát és a pirítóst. Fogta a villát, és elkezdte etetni a férfit.

Miután végzett, a férfi megkérte, hogy törölje meg a száját. Aztán a lány felsegítette rá a zakóját, és levitte az aktáit meg a laptopját az autójához.

Miután a férfi a volán mögé ült, a lány az anyósülésre tette a holmiját, majd kellemes mosollyal az arcán megfordult, hogy bemenjen.

– Elira – hívta a férfi.

A mosolya azonnal lezuhant, akár egy tonna tégla.

„Most meg mi jutott eszedbe?” – gondolta kelletlenül.

– Ma kitakarítod a szobámat és felporszívózod a port. Akarom, hogy ragyogjon – ezekkel a búcsúszavakkal hagyta ott a lányt a visszapillantó tükrében.

– Fenevad – átkozta hangosan a lány.

De azonnal ide-oda nézett, attól félve, hogy az apja esetleg meghallotta.

Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor senkit sem talált.

– Hála Istennek – suttogta, és bement, hogy befejezze a munkáját.

Elira elkezdte takarítani a szobáját. Minden nap kitakarította a szobát. De ahogy ezt külön megemlítette, tudta, hogy úgy értette, a szoba minden egyes centiméterét ki kell takarítania. Elira délután 3 felé fejezte be a takarítást.

Később kimosta a lepedőit, és újat húzott fel. Meglocsolta a növényeket az erkélyén, és a kései ebédje után elkezdett dolgozni a vacsorán.

Zarek ma jó kedvében volt. Még Ronan is észrevette barátja jókedvét.

„Ha egy nap pihenés ezt teszi egy férfival, akkor nekem ki kellene vennem egy hetet” – gondolta Ronan.

Zarek alig várta, hogy hazamenjen. Tovább akarta gyötörni Elirát. Korán befejezte a munkát, és úgy sietett haza, mint egy gyerek, aki a születésnapi ajándékát bontja ki.

Látta Elirát a konyhában dolgozni.

– Elira – hívta, és átadta neki az aktáit.

– Vidd fel őket – parancsolta.

Elira az apjára nézett, aki a főbejárat közelében állt, és tehetetlenül követte Zarekot.

Zarek leült a kanapéra, és Elirára nézett.

– Vedd le a nyakkendőm – mondta lazán.

Elira dühösen meredt rá.

De azért levette a nyakkendőjét, és kigombolta az ingét.

– Készítsd elő a fürdőm.

– Elira, hozd ide azt.

– Elira, hozz nekem vizet.

– Elira, takarítsd le ezt.

– Elira, hozd a vacsorám.

– Elira, etess meg.

– Elira, masszírozd meg a lábam.

– Elira, takarj be egy takaróval.

Zarek minden apróságért hívatta őt, több mint százszor.

Mindent megcsináltatott vele, csak hogy kihozza a sodrából. Akkor telt be nála a pohár, amikor arra kérte, hogy takarja be egy takaróval.

– Azt is akarod, hogy altatódalt énekeljek? – csattant fel.

Zarek végre elégedett volt.

– Nem – válaszolta gúnyos mosollyal.

Elira kiment a szobájából, belépett a sajátjába, és egy kicsit hangosabban csukta be az összekötő ajtót.

Zarek végig elégedetten mosolygott.

Elira tajtékzott a dühtől.

Ugyanez folytatódott a következő néhány napban is.

Két hét után a parancsai olyan unalmassá és sokká váltak, hogy Elirának egy másodperce sem volt napközben leülni.

– Mit akarsz? – Elirának elege lett, és megkérdezte tőle, mit akar.

– Micsoda? – Zarek megjátszotta az ostobát.

Ezalatt az elmúlt két hét alatt annyira jól szórakozott a lány gyötrésével. Nem értette, hogy a lány puszta jelenléte, vagy az a mód, ahogy visszavág neki, készteti-e arra, hogy mindent megtegyen, csak hogy kihozza a sodrából.

De élvezte a lány temperamentumát. Egész életében senki sem merte így kezelni őt. A temperamentuma olyan volt, mint egy lélegzetvételnyi friss levegő.

– Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek – förmedt rá Elira.

– Az a te szád, cö-cö. Az hozza rád a bajt – jegyezte meg Zarek.

Elira azonnal megértette, hogy ez a férfi bosszúja azért az éjszakáért.

– Átléptem egy határt, és te megfojtottál érte. Ha én tévedtem, akkor te is. Az, hogy milliomos vagy, nem törli el a hibáidat – érvelt Elira.

– Az, hogy én vagyok én, sok mindent eltörölhet, drágám – válaszolta lustán a férfi.

– Mit akarod, mit tegyek? Mikor hagyod abba? – kérdezte egy dühös fújtatással.

– Majd abbahagyom, ha megunom – ezzel ott hagyta a tátott szájjal bámuló lányt az erkélyen.

– Fenevad – átkozódott hangosan.

– Sárkány vagyok, drágám – gúnyolódott a férfi a szobájából.

A gúnyolódásai ellenére másnap már nem gyötörte annyira. De hozzászokott, hogy a lány öltözteti. Ez egyike volt azoknak a dolgoknak, amiket nem állt szándékában abbahagyni.