– Készítsék elő a dokumentumokat. Alá fogom írni – mondta Zane, miközben szemeivel a lány profilját fürkészte, majd végigsiklott a testén. Amikor a tekintete a lány nyakára esett, piros ujjlenyomatokat látott ott. Morgás tört elő belőle. – Ezeket meg hogy szerezted?

Mint a reflektorfénybe fagyott őz, úgy nézett a férfira hatalmas szemekkel, képtelen volt válaszolni a kérdésére, mert az apja közvetlenül mellette állt, és cseppet sem volt kedve egy újabb veréshez. Kezét a nyakához emelte, és kissé megdörzsölte a bőrét, majd az apjára pillantott. – Semmiség, Uram – válaszolta halkan.

Zane összehúzta a szemét. – Valaki megpróbált megfojtani?

Aria szeme tágra nyílt, és rémülten az apjára nézett. Apja felemelte a kezét, mintha meg akarná ütni a lányt, de azonnal megfékezte magát, amikor Zane felé kapta a fejét. – Vigyázz magadra, Garrett – mondta mély morgással. Olyan sok erő volt a parancsában, hogy szinte satuként szorította a férfi elméjét. Garrett kénytelen volt engedelmeskedni, bár Zane nem az ő Alfája volt. Világos volt, hogy a lykánoknak hatalmuk van a vérfarkasok felett. De Zane a lykánok királya volt. Neki az összes Alfa vérfarkas felett is hatalma volt. Garrett csupán egy jelentéktelen porszem volt a közösségben.

Zane Alfa Roman felé fordult, és így szólt: – Most elmegyek. Estefelé visszajövök érte. Nagyon sápadtnak tűnik az utazáshoz. Gondoskodjanak róla, hogy eleget egyen. Délután ötkor indulunk Shadowwoodba.

Alfa Roman el volt ragadtatva. A lykán elfogadta az ajánlatát. Biztos volt benne, hogy Zane vissza fogja utasítani ezt a undorító lányt. És arra az esetre készen állt a B-terve is. Chloét kínálta volna fel neki. Izgatottan dörzsölte össze a kezét, és azt mondta: – Hogyne! Nagyon vigyázok rá, amíg visszajön.

– És gondoskodjon róla, hogy ne essen bántódása – tette hozzá Zane. – Mert ha mégis, az nagyon nem fog tetszeni! – Majd hozzámotyogta: – Túl sovány.

Alfa Roman megijedt, hogy Zane mégis elutasítja Ariát, ezért gyorsan hozzátette: – Ha gondolja, Chloét is magával viheti. – Aria húgára mutatott.

Aria Alfa Romanra, majd Chloéra kapta a tekintetét, és valamiért Chloe… meglepettnek, de készségesnek tűnt. Különös. Chloe várakozó szemekkel nézett Zanere, és lábujjhegyre állva fészkelődött a férfi tekintete alatt, miközben halvány pír jelent meg az arcán.

Zane vetett rá egy felületes pillantást, majd ismét Ariára fordította a figyelmét. Figyelmen kívül hagyva Alfa Roman szavait, morogva szólt: – Csak készítsék elő a papírokat. Ha visszajövök, aláírom őket, a pénzt pedig utána utaljuk át.

Alfa Roman összerezzent. – Természetesen! Kérem, ne aggódjon.

Pénzt? Aria elszörnyedt. Tehát Alfa Roman pénzt fog kapni a lykán királytól. Ő pedig azt hitte, hogy az apja kap pénzt tőle azért, hogy hagyja békén Rydert. Az irónia nem kerülte el a figyelmét. Lényegében eladták, amit a felajánlás álcája mögé rejtettek.

Furcsa színek villantak a szeme előtt, és úgy forgott vele a világ, hogy a térdei megrogytak. Azt hitte, a földre esik, amikor erős karok oltalmazó öleléssel megragadták és megtartották.

A cédrus és a köd illata burkolta be, és a lány rájött, hogy nem tud mozogni, vagy nincs is ereje a mozgáshoz. Feje hátrabillent, miközben a férfi fölé hajolt. Tekintetük összekapcsolódott – a férfi zöld szemei a lány ragyogó kék szemeivel. A lány arca kipirult. Úgy érezte, mintha elolvadna a férfi tekintete alatt. A férfi keze felvándorolt a lány nyakára, ahol gyengéden végigsimított az ujjlenyomatokon. Aria meglepődött, és földbe gyökerezett a lába.

Egy valahonnan hátulról érkező halk morgás kizökkentette a merengéséből. Kiegyenesedett, és egy lépést hátrált a férfi személyes teréből. Megérezte Zane ingerültségét, és azonnal lesütötte a szemét.

Zane hallhatóan nyelt egyet. Nyers sóhajjal így szólt: – Most elmegyek. – Zane sietve távozott, és a vérfarkasok láthatóan megkönnyebbültek.

Ami Ariát illeti, az ő feszültsége a tízszeresére nőtt. Az Alfája eladta őt a lykán királynak, akit könyörtelennek tartottak, és aki csak tenyésztési célból vitte magával. Most már nem tudta, melyik a jobb a két rossz közül. Egyrészről Alfa Roman a tömlöcbe vetné, ha nem megy el a férfival. A tömlöcben az élete kész pokollá válna. Másrészről pedig, miután kölyköket szült neki, Zane is a tömlöcbe vetné.

Egyetlen esélye, hogy túlélje ezt a megpróbáltatást, ha valahogy megszökik. Ide kellett hívnia Milát, és elmenekülnie. Úgy festett, mint egy csapdába esett nyuszi a farkasok között, akik mind őt bámulták vagy gyilkos pillantásokat vetettek rá. Most, hogy tudta, mit kell tennie, nyirkos tenyérrel megragadta a menyasszonyi ruhája szélét.

– Remek! – jelentette be Alfa Roman. – Most, hogy az áldo… – megállította magát. – A felajánlást elfogadták, hazavihetik! Hozzák ide délután 5 óra előtt.

– Nem hiszem, hogy el kellene engednünk innen – szólalt meg Ryder, Ariát bámulva. Kezeit szorosan ökölbe szorította. – Ha Alfa Zane 5 óra előtt érkezik, és ő nincs itt, abból hatalmas káosz lesz!

Sienna meglepődött, de egy szót sem szólt Ryder ellen. Viszont, ha a pillantások tőrök lennének, azokkal dobálta volna Ariát.

Roman elgondolkodott azon, amit Ryder az imént mondott. – Rendben, maradhat itt! – mondta vállvonással. – De a vendégszobában kell maradnia, és Chloénak is itt kell maradnia vele. – Garrettre és Brendára nézett. – Ti ketten elmehettek. Átutalom a pénzt, amint Zane átutalja nekem.

Aria álla a padlóig esett, ahogy az ujjongó apját és mostohaanyját nézte. Eladták őt. Illetve csak profitáltak ebből az üzletből.

Szülei búcsú nélkül távoztak. Aria remélte, hogy az apja legalább most vet rá egy pillantást, amikor már soha többé nem fogja látni, de ez csak hiú ábránd maradt. Úgy rohantak ki, mintha örülnének, hogy megszabadulnak a teherből. Amint elmentek, Ryder odalépett hozzá. Megragadta a felkarját, és így szólt: – Gyere! – Húzta a lányt a vendégszobák felé, Chloe és Sienna pedig követték őket.

– Mi a pokolt csinálsz? – förmedt rá Sienna abban a pillanatban, ahogy egyedül maradtak a vendégszárnyba vezető folyosón.