A kastély már javában ébren volt, amikor nyolc órakor kinyitotta a szemét. Összerezzent, amikor meglátta az időt. Sietősen lemászott az ágyról, és Angelina szobája felé rohant. Hétkor kellett volna felébresztenie a kislányt, hogy segítsen neki a reggeli tisztálkodásban. Magában szidta magát, amiért ilyen figyelmetlen volt. Ez volt az első napja, és máris kudarcot vallott.

Korábban megszokta, hogy hatkor kel, és segít a kertésznek gondozni az árvaház kertjét. Eltűnődött, vajon hiányzik-e az öregnek.

Elis feltépte Angelina szobájának ajtaját, de síri csend fogadta. Angelina sehol sem volt a szobában. Szólította, de nem érkezett válasz, bár nem is számított rá.

Talán már ébren van. Biztos volt benne, hogy már az első napján ki fogják rúgni. Elis a konyhába sietett, hogy megnézze, ott van-e Angelina. Megkönnyebbülésére a kislány valóban ott volt: az asztalnál ült, és a reggelijét ette.

Már éppen elfordult volna a konyhától, amikor Martha kiszúrta őt.

– Elise – szólította meg Martha, mire a lány megtorpant. Felé fordult, és idegesen elmosolyodott. Biztosan azt gondolja rólam, hogy megbízhatatlan vagyok, futott át az agyán.

– Hová mész? Reggelizz meg – szólt ki a konyhából. Angelina a szempillái alól sandított rá. Amikor Elis tekintete találkozott az övével, a kislány gyorsan visszatemette a szemét a tányérjába.

– Lezuhanyozhatok előbb? – kérdezte Elis tétován Marthától.

– Ó, drágám, nem kell tőlem kérdezned, vagy engedélyt kérned semmire. Nem vagyok a főnököd. Tégy, amit csak akarsz – felelte Martha kedvesebb hangon. Rájött, hogy Elis túlságosan naiv és hiszékeny ahhoz, hogy túléljen ebben a manipulatív társadalomban.

Elis elmosolyodott, és visszament a szobájába.

Fürdés után tért vissza a konyhába. Angelina már elment az óráira, de Martha még mindig ott volt, és nem egyedül.

Elis léptei meginogtak, amikor furcsa, fojtott neszeket hallott. Belépett, hogy kiderítse, mi az. A lány azonnal megbánta, amint a szeme elé tárult a látvány. Martha a konyhapulton ült, és egy férfit csókolt, aki a lábai között állt. Elis azonnal elkapta a tekintetét. A lába földbe gyökerezett, az arca pedig lángolt a mély szégyenkezéstől.

– Elis? – Martha már észrevette őt.

– Elnézést a zavarásért. Már itt sem vagyok, folytassák csak – hadarta, és már sarkon is fordult.

– Nem. Maradj – Martha lecsúszott a pultról. A férfi megfordult, és ekkor érte a lányt az újabb meglepetés. Mr. Thorne volt az. Martha még egy puszit nyomott az ajkára, mielőtt a férfi kisétált volna a konyhából, Elise-re mosolyogva.

– Én... sajnálom. Nem kellett volna...

– Semmi baj – legyintett Martha hanyagul.

– Ülj le, reggelizz – mondta, és odatolta elé a tálcát.

– Két éve veszítettem el a férjemet egy balesetben. Azt hittem, soha többé nem talál rám a szerelem. Azt hittem, nekem már végem. De Arthur bebizonyította, hogy tévedek. Olyan volt, mint egy friss fuvallat az életemben – tette hozzá, és mosoly suhant át az arcán. Elise ajkai is mosolyra húzódtak.

– Hamarosan hivatalossá tesszük a dolgot, de addig azt mondta, be kell érnünk a titkos románccal és a lopott csókokkal – mesélte.

Elise arca még mindig vöröslött. A reakciója egyszerre szórakoztatta és kíváncsivá tette Marthát.

– Csókolóztál már valaha, Elis? – tette fel a kérdést. Elise felnézett rá. Az arca most már skarlátvörös volt.

– Csókolóztál már? – kérdezte újra, élvezve a lány zavarát.

Hevesen megrázta a fejét, még jobban elpirulva. Elise az egész életét az árvaház falai között töltötte, ahol csak nők voltak. A kertészen, Catherine nővér titkárán és néhány más alkalmazotton kívül nem ismert egyetlen férfit sem.

– Soha? – Martha nehezen hitte el. Az ilyen idős lányok általában már szakértők ebben a témában.

– Miért? – faggatta tovább.

– Catherine nővér mindig azt mondta, hogy egy lánynak csak a férjével szabad intim viszonyba kerülnie, aki az egyetlen, valódi lelki társa. Bűn más fiúkkal csókolózni – magyarázta nyíltan. Martha megértően bólintott.

– Szóval azt mondod, hogy csak a férjedet fogod megcsókolni, aki egyben a lelki társad is? – kérdezte. Elise bólintott. Kínosnak találta a beszélgetést.

– És honnan fogod tudni, mondjuk egy „X” személyről, hogy ő a lelki társad? – kérdezte, nem is annyira kíváncsiságból, mint inkább mulatva a lány éretlen életszemléletén.

– Istennek terve van mindannyiunkkal. Majd megmondja nekem a maga módján – vonta meg a vállát Elis.

– Naiv... naiv kislány – rázta meg a fejét Martha, és az orra alatt mormogott valamit. Elise nem hallotta, mit mondott, de örült, hogy a kínos beszélgetés végre véget ért.

....

Angelina a babáival játszott, amikor Elise belépett a szobájába, hogy elbeszélgessen vele. Angelina annyira el volt foglalva a saját kis történeteivel, hogy észre sem vette a jelenlétét. Szőke copfjai minden fejrázásnál ide-oda himbálóztak. A kerekesszékében ült, és a babáihoz beszélt.

Elise csendben leült az ágy szélére, és a kislány ekkor vette észre az idegen jelenlétet a szobájában. Felnézett rá, majd azonnal elfordította a fejét. Abbahagyta a játékot.

Elise úgy döntött, a kezébe veszi az irányítást, és kezdeményezi a beszélgetést.

– Ez a baba nagyon szép – emelte fel Elise az egyiket. Angelina nem szólt semmit.

– Olyan szép haja van, mint neked. Hogy hívják? – Angelina nem válaszolt.

– Rendben, úgy tűnik, még nem adtál neki nevet. Akkor hívjuk Barnusnak – javasolta, miközben átfésülte a baba barna haját.

– Fúj, ez szörnyű név – rándult össze Angelina apró arca az undortól.

– Tényleg? Azt hittem, illik hozzá – tettette a meglepetést Elise.

– Nem, a neve Anna – árulta el a kislány.

– Anna. Ez egy nagyon szép név – mosolygott rá Elise. Angelina ajkai most először húzódtak gyermeki mosolyra.

– Anna a kedvencem Kisto után – csillant fel Angelina szeme.

Megragadott egy másik babát, és Elise arca elé dugta.

– Ő Kisto. Anna pasija – magyarázta természetességgel. Elise hitetlenkedve nézett rá. A kislány meglepően sokat tudott.

– Elsát keresi. Kisto segít neki megtalálni.

– Ki az az Elsa? – kérdezte Elise zavartan.

– Te nem tudod? – kérdezte a kislány meglepetten. Elise megrázta a fejét.

– Nem láttad a Jégvarázst?

– Nem – ingatta a fejét ismét.

– Akkor honnan tudnád? Elsa Anna nővére – forgatta meg a szemét Angelina, mintha egy gyerekkel beszélne. Elise megértően hümmögött.

– Érdekesen hangzik. Miért nem mesélsz többet Elsáról, Annáról és erről a Kisto srácról? – vonta fel a szemöldökét várakozásteljesen.

– Tényleg tudni akarod? – kérdezte Angelina izgatottan.

– Igen, hercegnőm – Angelina elpirult a becenév hallatán.

Elise-ből kitört a nevetés, látva, ahogy a kislány arca rózsaszínbe borul. Olyan édes volt.

.............

A teljes sajtó kint tolongott, amikor Kaelen és Siena kiléptek az épületből. A tömeg azonnal megmozdult, és az újságírók versengeni kezdtek a figyelmükért.

A cége nemrég vágott bele a divatiparba, és ez volt az általa szervezett divathét első estéje. Siena végigvonult a kifutón, Kaelen pedig azért volt ott, hogy szurkoljon a „menyasszonyának”. A tanácsadói szerint ez jót tesz a népszerűségnek.

– Uram, mikor lesz az esküvő? – kérdezte az egyik újságíró.

– Megtudják, ha kitűzzük a dátumot – válaszolta szárazon. Nem akart a házasságról beszélni.

– Nagyon hamar – szúrta be Siena, aki sugárzó mosolyt öltött magára.

– Mit szól ahhoz az új irányhoz, amit a cége vett? – kérdezte valaki. Kaelen elégedett volt a kérdéssel.

– A Vargas Holdings a kiválóságra törekszik. A cégem minden eddigi vállalkozása sikeres volt. Biztos vagyok benne, hogy a divatipar is hamarosan felkerül a hódításaink listájára. Az emberek már elkezdték... – megtorpant, amikor érezte, hogy egy kéz simogatja a karját. Siena felé fordult, aki önelégülten mosolyogva kapaszkodott belé a sajtó előtt. Bosszúság gyúlt benne.

– Mit csinálsz? Vedd le rólam a kezed – jelentette ki nyersen, nem törődve azzal, hogy az egész média őket figyeli. Sienát váratlanul érte a kijelentése, ahogy a többieket is. Hitetlenkedve nézett rá. Kaelen kérdőn felvonta a szemöldökét. A nő elvette a kezét, arcára szégyen ült. De gyorsan összeszedte magát. A megszokott, ragyogó mosolya visszatért az arcára, de ezúttal erőltetett volt.

……………

2 hónappal később

– Tedd a fehér rózsát középre. Igen, pontosan úgy – segített Angelinának virágcsokrot készíteni. Vasárnap volt, és a templomba készültek. Ez már rutinná vált náluk. Minden vasárnap ellátogattak a közeli templomba, és a virágok mellé imát is ajánlottak.

Elise kapcsolata Angelinával csak tovább mélyült a hónapok során. Mindenki észrevette a pozitív változásokat, amiket Elise hozott Angelina életébe. A kislány kezdett megnyílni, és gyakran mosolygott.

Angelina az árnyéka lett, mindenüvé követte. Martha és a többiek már azzal ugratták őket, hogy Angelina kezd Elise mini változatává válni.

Volt azonban egy nagy különbség köztük: míg Elise természettől fogva szelíd volt, Angelinában volt egy hatalmas adag csibészség. Imádott csínyeket elkövetni a személyzettel. A kedvenc célpontja Mr. Thorne volt: onnantól kezdve, hogy arcot rajzolt a kopasz fejére alvás közben, egészen a sós süteményekkel való etetésig, soha nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem.

– Eli, neked melyik a kedvenc virágod? – kérdezte Angelina, miközben zsineget tekert a virágok köré.

– Az én kedvencem a fehér rózsa – válaszolta Elise, miközben a saját csokrát kötözte.

– Miért? – ráncolta össze apró szemöldökét Angelina, miközben felnézett rá.

– Mert békességet áraszt számomra – felelte.

– Békességet? – Angelina tovább ráncolta a homlokát. Elise halkan felnevetett a kislány tündéri ártatlanságán.

– Tudod, mit jelképez a fehér rózsa, hercegnőm? – Angelina azonnal rázta a fejét.

– A békét és a reményt jelképezi, a lélek tisztaságát – pöccintette meg játékosan az orrát. Angelina megdörzsölte az orrát.

– Neked mi a kedvenc virágod? – kérdezte Elise.

Angelina szégyenlősen elmosolyodott, és azt felelte: – A fehér rózsa. – Elise felnevetett a válaszon.

…………

– Don, megtaláltuk a tartózkodási helyüket.

– Mi? – szorította a telefont a füléhez, de nem hallotta rendesen a mögötte megkötözött férfi folyamatos ordítása miatt. Odébb lépett, hogy tisztábban halljon, de a gazember nem hagyta abba. Párszor figyelmen kívül hagyta a zajt.

– Engedjen el, kérem! – ordította ismét kétségbeesetten a véráztatta férfi, vadul rángatva a köteleit.

– Micsoda púp a hátamon – szitkozódott az orra alatt bosszúsan. Kaelen felemelte a fegyvert, és anélkül, hogy a férfi irányába nézett volna, meghúzta a ravaszt. A lövés a férfi szívébe fúródott, örökre elnémítva őt.

– Most beszélj – parancsolta, amint a raktárban halotti csend lett.

– Megtaláltuk azoknak az embereknek a helyét, akik megtámadták Doriant.

– Hol? – halászott elő egy cigarettát a zsebéből, és az ajkai közé szorította. Elővette az öngyújtót a nadrágzsebéből, és rágyújtott.

– Tegnap Londonban látták őket.

Hosszan beleszívott a cigarettába.

– Az embereim próbálják bemérni a pontos helyzetüket. Egy szállodában húzták meg magukat – magyarázta a hang. Kaelen egy sóhaj kíséretében kifújta a füstöt.

– Mennyi időbe telik bemérni azokat a rohadékokat? – kérdezte ingerülten. Semmi mást nem várt el az embereitől, csak a tökéletességet.

– Nem sokba, főnök. Csak néhány óra. Mi a parancs számunkra? – kérdezte a férfi. Kaelen kifújta a füstöt.

– Ne nyúljatok hozzájuk. Ők az enyémek – fenyegető villanás suhant át a szemében. A bosszúvágy teljes erővel lángolt fel benne.

– Holnap Londonba utazom – tette hozzá.

– Értettem, főnök – mondta a férfi. Kaelen megszakította a hívást, és visszatette a telefont a zsebébe.

Kiszétált a raktárból, tudomást sem véve a mögötte fekvő holttestről. Újabb hosszút szívott a cigarettájába, a távolba bámulva.

Ideje benyújtani a számlát, gondolta magában, mielőtt az ajkai ördögi vigyorra húzódtak volna.