Bevegyültem a tömegbe, éles tekintetemmel felmérve a veszélyes pályát a meredek emelkedőkkel és hajtűkanyarokkal. Ez az újonnan épített rallypálya a dombok között a városi gazdag kölykök játszótere lett, ahol bátorságukat és járműveiket fitogtathatták.

A hatalmas, fekete Jeep Wrangler Rubicon keresztülvágott a sáros pályán, túlméretezett gumiabroncsai szakértő precizitással kapaszkodtak a talajba, miközben felkapaszkodott egy meredek emelkedőn. A jármű átbukott a dombtetőn, egy kontrollált rugózással landolt, majd kigyorsított egy hajtűkanyarban, minden irányba sárpermetet szórva.

– Mr. Hutton! Mr. Hutton! Mr. Hutton! – A tömeg felhördült, ahogy a Jeep áthaladt a célvonalon, jó húsz másodperccel megelőzve a következő járművet.

A tömeg szélén álltam, karba tett kézzel, elemző pontossággal tanulmányozva a pályát.

– Nem rossz – mormogtam magam elé, szememmel követve a győztes Jeep felfüggesztésének mozgását. – Tisztességes módosítások. Fox racing lengéscsillapítók, megerősített tengelyek, egyedi kipufogó. – Az értékelésem automatikus volt, egy szokás az előző életeimből, amikor a jármű specifikációi jelenthették a különbséget a sikeres menekülés és egy fejbe kapott golyó között.

A sárfoltos Jeep vezetőoldali ajtaja kivágódott, és egy magas, húszas évei elején járó srác ugrott ki belőle. Drága off-road felszerelést viselt, ami úgy nézett ki, mintha a mai nap előtt sosem látott volna koszt, arckifejezése pedig azt a félreérthetetlen magabiztosságot tükrözte, amit csak olyan ember érez, aki sosem hallotta még a „nem” szót.

– Cole! Csodálatos voltál! – Egy női hang vágott át az éljenzésen. Egy lenyűgöző szőke lány tört át a tömegen, akinek márkás ruhái abszurd módon alkalmatlanok voltak a sáros terephez. Szűk farmert és egy rövid topot viselt, ami felfedte tónusos hasát; egyértelműen inkább a figyelemfelkeltés, mintsem egy off-road esemény miatt öltözött így.

Három másik fiatalember is kiszállt a saját, sárral borított autójából, melyek mindegyike többe került, mint a Carmichael család egész háza. Cole-hoz léptek, hátba veregették, és kelletlenül gratuláltak neki.

– Újabb verseny, újabb győzelem – jelentette ki Cole, végigsimítva tökéletesen belőtt haján. – Mondtam nektek, hogy a felfüggesztés javítása hozza meg a különbséget. Egy vagyonba került, de minden centet megért. – Drámai szünetet tartott. – Bár legyünk őszinték, nem csak az autón múlik, hanem a sofőrön is.

A többi gazdag fiú egyetértően bólintott.

– Na, fizessetek – mondta Cole, kinyújtva a kezét. – Öt-öt rugó fejenként, ahogy megbeszéltük. Már küldhetitek is Venmón.

Figyeltem, ahogy előhúzzák a telefonjaikat, és habozás nélkül átutalják a pénzt.

– Ez kezd unalmas lenni, Cole – panaszkodott egyikük, miközben elrakta a telefonját. – Mindig te nyersz. Ezek az akadálypályák túl egyszerűek neked.

Cole mosolya kiszélesedett. – Tudjátok mit? Érdekessé teszem. A következő futamnál bárkinek adok húsz másodperc előnyt. Ha legyőznek, fizetek nekik százezer dollárt. Bárkinek. Most azonnal.

A tömeg megélénkült az izgalomtól, de senki sem lépett elő. Suttogásokat hallottam arról, hogy valaki tegnap megpróbálta, és majdnem felborult a teherautójával egy mély gödörben, épphogy elkerülve a súlyos sérülést.

Egy új hang vágott át a morajláson. – Gyerünk már! Senki sem elég bátor, hogy kihívja a nagy Cole Huttont?

Felismertem Spencer Davenportot, a polgármester fiát, aki nem hivatalos hangulatfelelősként tevékenykedett. Valószínűleg le akarta nyűgözni ezeket a New York-i gazdag kölyköket, hogy Silverton szűkös lehetőségein túl is építse a kapcsolatait.

– Nincs jelentkező? Senki sem akar keresni egy gyors százezrest? – folytatta Spencer, végigpásztázva a tömeget.

– Én megteszem.

A hangom átszaladt a hirtelen elcsendesedett tömegen. Tucatnyi fej fordult felém, arckifejezésük a döbbenettől a mulatságig terjedt.

Spencer arca eltorzult a zavartól. – Te? – Végigmért tetőtől talpig. – Figyelj, szívi, itt nem a gazdag srácok figyelmének felkeltéséről van szó. Ezek a járművek veszélyesek...

– Van nemi korlátozás a szabályzatban? – kérdeztem hűvösen. – Vagy csak attól féltek, hogy kikap egy lánytól, és szánalmasan fog festeni?

Spencer szája úgy tátogott, mint egy szárazra került halé.

Előrébb léptem. A délutáni nap melegen sütött a bőrömön, kellemes kontrasztot alkotva azzal a hideg dühvel, amit a Carmichael-háznál hagytam. Brenda végtelen veszekedései űztek el otthonról, és amúgy is szükségem volt pénzre a New York-i terveimhez. Ez tűnt a tökéletes alkalomnak.

Cole Hutton odalépett, és leplezetlen megvetéssel mért végig. – Tudsz egyáltalán vezetni? Eléred a pedálokat? Nem vállalok felelősséget, ha kinyírod magad.

Pislogás nélkül álltam a tekintetét. – Ezt a szöveget tartogasd magadnak. Ha te halsz meg, én sem vállalok felelősséget.

A tömegen „úúú-zás” hullámzott végig.

Cole mosolya megfeszült. – Hol a kocsid?

Megfordultam, és a parkoló felé indultam, ahol az Uber kitett. A sofőr a megviselt Ford Explorerjének dőltve figyelte a versenyeket. Egyenesen hozzá léptem.

– Szeretném kibérelni a terepjáróját a versenyre – mondtam, előhúzva a telefonomat. – Kétezer dollár. Most átutalom.

A férfi úgy nézett rám, mintha elment volna az eszem. – Viczelsz, ugye?

Megmutattam neki a telefonom képernyőjét az átutalásra kész összeggel. – Nem viccelek. Kétezer egy futamért.

Kifejezése a hitetlenségből óvatos érdeklődésbe váltott. – Figyelj, kislány, nem tudom, mit akarsz bizonyítani, de az a Jeep ott majdnem százezerbe kerül az összes módosítással együtt. Az én öreg Exploreremnek esélye sincs.

– A terepversenyzés a vezetési készségről és a terepviszonyok felméréséről szól, nem csak arról, kinek van drágább autója – válaszoltam, ujjam az átutalás gomb felett lebegett. – Áll az alku?

A pénz gazdát cserélt, és percekkel később már a lestrapált Explorerrel hajtottam a rajtvonal felé. A járművön több horpadás és rozsdafolt volt, a felfüggesztése pedig már két évtizeddel ezelőtt is látott szebb napokat.

A tömegből nevetés tört ki, ahogy megálltam Cole csillogó Jeepje mellett.

– Mi a fene! – kiáltott fel Cole, arcán valódi düh villant át. – Ez sértés a versenyre nézve!

– Azt mondtad, bárki kihívhat – feleltem nyugodtan. – Nem szabtál meg technikai feltételeket.

– Ez a roncs még az első dombon sem jut fel! – prüszkölte Cole a bérautómra mutatva.

Lehúztam az ablakot, és kihajoltam. – Autókkal versenyzünk, vagy a bátorságunkat és a tudásunkat mérjük össze?

Cole arca elvörösödött. – Ez nevetséges.

– Mi a baj? Félsz, hogy kikapsz egy lánytól egy ócskavasban? – Felvontam a szemöldököm. – Ugyanezt ajánlom fel neked: ha veszítek, fizetek neked százezer dollárt.