***Aria szemszöge***

Stella reggel 10 körül ébresztett, az ajtómon dörömbölve. A szüleink már elmentek, és a nap hátralévő részében nem is jöttek haza. A bálon találkozunk majd velük, mivel ők a házigazdák. Jace-nek kellett minket kivinnie az autójával később este. Stella körbe-körbe ugrándozott a házban, amíg elkészítettem nekünk a villásreggelit, aztán a tányérokkal együtt felterelt a szobájába.

– Aria, akarod, hogy kisminkeljelek? Nem viszem túlzásba, de legalább egy kis szemhéjfestéket?

Kuncogtam. – Minek, Stella? Hogy kiemelje a szürkét a szememben?

Fújtatott egyet. – Úgy értem, hozzáigazíthatnám Nyx szeméhez. Vakul mész a bálba?

Bólintottam, és kinéztem az ablakon; Nyx átadta nekem a látását. Először megcsapott Stella választása, a rózsaszín-fehér csíkos tapéta és a nevetséges mennyiségű piros szív alakú párna, de aztán a kinti erdőre fókuszáltam. A buja zöld megnyugtatta a szememet. Általában „vakon” közlekedtem mindenhol, hacsak nem volt ismeretlen a terep. De ez most más volt. Nem akartam a farkasom szeme mögé bújni. Ha a társam el fog utasítani, lásson engem teljes valómban.

– Nos, szerintem még így is kihozhatok belőle valamit. Mert ha elég hosszan néznek a szemedbe, olyan, mintha egy egész galaxist látnának benne.

– Stella, csodálatra méltó benned a romantikus lélek. De te csak foglalkozz magaddal. Hogy áll a ruha? Apa megengedte, hogy „azt az egyet” vedd meg?

Horkantott, és csípőre tette a kezét. – Nem! Apa akkora seggfej volt, amikor meglátta. „Az én lányom nem fog úgy mászkálni, mint egy ribanc.” Anya meg nem tudott vitatkozni vele. Úgyhogy be kellett érnem ezzel.

Nevettem, ahogy apánkat utánozta. Eredetileg egy nagyon feszülős piros ruhát nézett ki, ami tényleg istenien állt rajta. De úgy is nézett ki benne, mint egy huszonegy éves, aki minden pasit megbabonáz. Stella nem volt kifejezetten telt, de határozottan fejlettebb volt az átlagos tizenöt éveseknél. Sőt, még a tizenhét éveseknél is.

A ruha, amivel végül beérte, és amit most előhúzott, éjfekete kék volt. Testhezálló volt fent, de aztán tipikus báli ruhaként bővült ki. Az ára csillagászati volt, és tudtam, hogy az elmúlt három havi munkám ára ment rá abba a ruhába. De jobban éreztem magam tőle, hogy nem egy újabb dizájner táskára ment Victoria gyűjteményébe. Stella első Gyülekezete volt, megérdemelte, hogy valami különleges legyen rajta.

– Tudod, talán a Bloodmoon falka Alfája is eljön. Talán én leszek a Lunája. Egész idő alatt rám várt. – Megpördült, maga elé tartva a ruhát.

– Szegény srác. Röhögnék, ha be kellene érnie Suzie-val vagy valaki mással – kuncogtam. – Mennyi idős most, harminc? És a társa meg tizenhárom lesz! Képzeld el!

Stella is nevetni kezdett. – Ó, milyen kegyetlen is tud lenni a Holdistennő! – Huppant le a fésülködőasztalához, és olyan bőrápolási rutinba kezdett, amit egyáltalán nem irigyeltem tőle. – És a te ruhád? Tudom, hogy apa nem adott rá pénzt.

– Hozott haza némi anyagot, és azt mondta, varrjam meg magamnak.

Megfordult, az arca felét zöld paszta borította. – MI?! Ne mondd, hogy azt a ronda pasztellkék zsákot!

Bólintottam. – Amennyi anyagot hozott, a testem felét sem fedné be. De hát nem szólhatok semmit.

– Akkor mit fogsz csinálni?

Elvigyorodtam. – Emlékszel Victoria és apa régi ágytakarójára? Még Victoria fémes korszakából?

– Az a csillogó ezüst? Istenem, az égette a szememet. Egy franciaágy méretű ezüst takaró. Mintha nem lenne alapból gyengénk az ezüst.

– Az az. Már vagy négy éve ott állt a szekrényemben. Úgyhogy abból készítettem valamit.

Olyan arcot vágott, mint aki nem hiszi el, hogy abból a színből bármi szépet lehet alkotni, de nem szólt semmit. Visszafordult a tükörhöz. – Nos, legalább próbálj meg dögösen kinézni. Hátha megtalálod a társad. – A tükörön keresztül rám nézett, és megmozgatta a szemöldökét. – Talán Roman Alfa lesz a TE társad.

Öklendező hangot adtam ki, ő pedig felnevetett. A nap nagy részét a szobájában töltöttük. Készítettem egy kései ebédet, mert tudtam, hogy Stella ragaszkodni fog hozzá, hogy ne vacsorázzon – egyrészt, mert ott is lesz kaja, másrészt, mert nem akart pocakot a ruhájába, amikor bevonul.

Stella épp a sminkjét fejezte be, amikor hallottam, hogy nyílik és csukódik a bejárati ajtó. Kihajoltam, és hallottam, ahogy Jace jön fel a lépcsőn.

– Kicsit kicentizted, Jace. Egy óra múlva indulnunk kell.

Horkantott. – Ezt az mondja, aki még nincs is felöltözve.

Ráöltöttem a nyelvem. – Stella ruhájához vagy tíz ember kell, hogy belegyömöszöljék. Lehet, hogy kell majd a segítséged. Én csak öt embernek számítok.

Legyintett egyet, és bement a szobájába, aztán hallottam, ahogy elindul a zuhany.

– Na jól van, Stella, próbáljunk meg beleimádkozni ebbe a dologba.

Még tizenöt percbe telt, de éppen mire Jace kijött – fekete nadrágban, fekete ingben, fehér nyakkendőben és fehér zakóban –, sikerült Stellát belefűznöm a ruhájába. A mellei majdnem az álla alatt voltak, de azt mondta, pontosan így akarja. Ez csak egy este, és kinek kell levegő – ezek voltak a szavai.

– Aria, most már ideje lenne felvenned a ruhádat.

A hajam már kész volt, hála Stellának. Egyáltalán nem hasonlítottam a gesztenyebarna családtagjaimra. A hajam platinaszőke volt, a megfelelő fényben már-már fehér. Pontosan megegyezett a farkasom színével. Szinte ugyanolyan sűrű és kezelhetetlen is volt. Stella jobb oldalra fonta, és apró gyöngyös tűkkel díszítette. A jobb vállam előtt kellett leomlania. Leballagtam a gardróbomhoz, és elővettem a ruhámat. Zsákban tartottam, hogy ne legyen piszkos, és ne egyék meg a molyok. Befutottam a fürdőbe, ledobtam a bő pólót és a mackónadrágot, amiben egész nap voltam.

A ruha valószínűleg az eddigi legszebb munkám volt. Úgy néztem ki benne, mint egy görög istennő. Mély V-kivágása volt, ami a hátán is mélyre nyúlt. Az anyag rám simult és csillogott, a szoknyarészét pedig enyhén pliszírozottra csináltam, hogy engedje a mozgást. A combomig felvágott hasítékok is voltak az oldalán. Persze, minden hegemet megmutatta, de a fene egye meg, baromi jól éreztem magam benne. Határozottan nem olyan volt, amire apa áldását adta volna, és ez végtelenül boldoggá tett. Ez volt az utolsó alkalom, hogy azt kérte tőlem, varrjam meg a saját ruhámat.

Kijöttem a fürdőből, igazgatva a hajam a vállamon, amikor hallottam, hogy valaki vizet köpköd a konyhában.

– A FRANCBA. – Stella csípőre tette a kezét, és ringatta magát. – Ki hitte volna, hogy ilyen alakot rejtegetsz azok alatt a bő gatyák alatt.

Jace, aki még mindig köhögött, mert félrenyelte a vizet, végre ki tudta mondani: – Kizárt, hogy ebben menj.

Stella felé fordult. – Miért is ne? Aria DÖGÖS.

– Társakat kellene találnunk, nem pedig nekem bottal elverni a pasikat, mert a két húgom úgy néz ki, mintha egy erotikus álomból léptek volna ki.

Elhúztam az orrom. – Először is, én SENKINEK nem vagyok az erotikus álma. Másodszor, mindannyian tudjuk, hogyan fog alakulni nekem ez az este. Szóval te csak koncentrálj arra, hogy Stellára vigyázz.

Megrázta a fejét, de Stella felsikoltott. – El fogunk késni, és anya megöl minket! Menjünk már!

Karöltve kihúzott a házból, Jace pedig utánunk jött és bezárta az ajtót. Szép szedánja volt, amit magának fizetett a szerelőműhelyben végzett munkájából, amikor nem volt suliban. Segítettem Stellának begyömöszölni az egész ruháját a hátsó ülésre, én pedig beültem előre.

– Mikor ültél utoljára az anyósülésen?

Kuncogtam. – Soha?

Elindult, és éreztem, hogy bámul; már megkértem Nyxet, hogy vonuljon vissza az éjszakára.

– Tudod, hogy érzem, amint bámulsz, ugye?

Jace megköszörülte a torkát. – Bocs. Tényleg gyönyörű vagy ma este. Ez a ruha… – megállt egy pillanatra, – …illik hozzád.

Elmosolyodtam, Stella pedig előrehajolt hátulról. – ILLIK hozzá? Úgy néz ki, mint egy bombázó. Mint egy átkozott görög istennő. Kényszerítenem kellett volna apát, hogy megvegye a pirosat. – Durcásan hátradőlt az ülésben.

– Talán legközelebb? – kuncogott Jace.

– Remélem, nem lesz legközelebb.

Ezen mindketten elnevettük magunkat. Pontosan este 6-kor kanyarodtunk be a kastély parkolójába, és Jace-szel közösen kellett kisegítenünk Stellát az autóból. Besétáltunk a kastélyba, a nagy bálterembe, ahol a fények tompák voltak és zene szólt. És az éjszaka elkezdődött.