Clara nézte, ahogy Sebastian és Selena egymáshoz bújnak, mintha össze lennének nőve. Egy pillanatra majdnem elnevette magát, de a szíve fájdalmasan összeszorult. "Sebastian, neked tényleg ő a gyengéd, mi?"

Selena gyengéden megrángatta Sebastian ingujját. "Sebastian, azt hiszem, Varkas asszony félreért minket. Talán később kellene beszélnünk erről."

Sebastian hideg, közömbös pillantást vetett Clarára. "Nem számít. Ne is törődj vele. Menjünk be."

Clara jegesen meredt a távozó hátukra, miközben az alhasi sajgás hirtelen felerősödött. Az arca elfehéredett.

Rákényszerítette magát, hogy elviselje a fájdalmat, megnyomta a lift gombját, és valahogy kijutott az autójához. Ösztönösen a hasához nyúlt, és lepillantott. Fehér nadrágját már élénkvörös vér foltozta.

Kezai remegtek, ahogy pánikszerűen tárcsázta Sebastian számát. De a túloldalon csak az a fagyos hang fogadta: "Az előbb még olyan kemény voltál, nem? Most meg miféle drámát akarsz eljátszani? Dolgom van. Intézd el a saját zűrödet."

Mielőtt Clara egy szót is szólhatott volna, Sebastian letette. Clara sápadt arcán hideg, gúnyos fintor jelent meg. 'Sebastian, egy napon még meg fogod bánni, hogy így bántál velem. És én soha nem bocsátok meg neked – ebben az életben biztosan nem,' gondolta.

*****

Miután befejezte az ügyintézést Sebastian irodájában, Selena távozott.

Sebastian átfutotta a válási szerződést, amelyet Clara aláírt, és hitetlenkedve vonta fel a szemöldökét. 'Tényleg hajlandó elmenni anélkül, hogy bármit is kérne. Az egyetlen kikötése, hogy segítsek kihúzni a Valerius Holdingst a bajból.'

Aztán Clara korábbi szavai ötlöttek fel benne, élesen és tisztán. Sebastian elgondolkodott: 'Várjunk csak, lehet, hogy tényleg Selena áll a háttérben? Valóban ő mozgatott szálakat, hogy a Valerius Holdingst váratlanul vizsgálni kezdjék?'

'De Selena mindig is jószívű volt. Amikor egy autóbalesetben megsérült a szaruhártyám, az orvosok azt mondták, örökre megvakulok, hacsak nem kapok donort.'

'Selena volt az, aki végig mellettem maradt a rehabilitációs intézetben hat hónapon át, aki bátorított és segített túlélni azokat a végtelen, sötét napokat.'

'Egyszer megígértem neki, hogy feleségül veszem. De most csak bűntudatot érzek. És mindez a Valerius-dinasztia és Clara miatt van.'

Amikor Garrett belépett, látta Sebastian rezzenéstelen arcán a fagyos tekintetet. "Varkas úr, van valami, amiben a segítségére lehetek?"

Sebastian lassan beleszívott a cigarettájába, majd leütötte a hamut az asztali hamutartóba. "Szedjen össze mindent, amit a Valerius Holdingsról tudunk. A jogi csapat fél óra múlva legyen a tárgyalóban."

"Igenis, uram," felelte Garrett, arcán meglepettséggel, miközben elhagyta az irodát. 'Vajon Varkas úr tényleg elrendezi a Valerius-dinasztia ügyeit Varkas asszony miatt?' tűnődött.

Aztán eszébe jutott a két válási szerződés, amit Sebastian asztalán látott. 'Tényleg elválnának a Valerius Holdings körüli zűrök miatt?' gondolta, és megborzongott.

*****

Amikor Clara felébredt, látta, hogy egy kórházi ágyban fekszik. Egy orvos és egy nővér állt mellette. A nővér kedvesen elmosolyodott, és segített neki felülni. "Valerius kisasszony, felébredt."

Clara keze a hasára röppent, sápadt arcára pánik ült ki. "Jól van a babám?" kérdezte elcsukló hangon.

"Ne aggódjon. Egyelőre a baba állapota stabil," nyugtatta meg az orvos. "Felírtam egy háromnapos injekciókúrát a terhesség támogatására. Maradjon a kórházban megfigyelésen, és próbálja megőrizni a nyugalmát. Ez a legjobb, amit a baba érdekében tehet."

Clara bólintott, és végre megkönnyebbült.

Maya lépett be a szobába, miután elintézte a felvételi papírokat, és látta, hogy Clara éppen túl van az infúzión. "Clara, végre fent vagy! Amint hívtál, rohantam. Halálra rémültem, amikor láttalak összeesni."

Clara gyengéden megölelte. "Rendben vagyok. Tényleg nem kell aggódnod értem."

Maya szeme tele volt aggodalommal. "Nem Sebastiantól jöttél a válás miatt? Hogy lett ebből ez? És most, hogy tényleg elválnak, mi lesz a babával?"

Clara hangja hideg és határozott volt. "A baba az enyém, pont. Sebastiannak semmi köze hozzá. Még arra sem méltó, hogy ennek a gyereknek az apja legyen."

"Tudod, hogy ezt nem titkolhatod örökké," adott hangot aggályainak Maya. "Ha a Varkas család megtudja, mit gondolsz, nem fognak harcolni a felügyeletért?"

Clara kényszeredetten elmosolyodott, és megrázta a fejét. 'Sebastiannak és Selenának már megvan a saját gyereke. Egyáltalán nem érdekli őt sem én, sem a babám,' gondolta.

"Amint ez az egész elcsitul, külföldre megyek pár évre. Amikor visszatérek, senki sem fogja tudni, ki az apa," mondta.

Maya egy pillanatra elhűlt, majd elmosolyodott, és feltartotta a hüvelykujját. "Egyedül nevelni a gyereket? Őszintén, szerintem ez zseniális."

Clara röviden elmesélte Mayának, mi történt a Valerius Holdingsszal.

Maya kifakadt: "Esküszöm, Selena megrohadhatna ott, ahol van. És Sebastian? Annak a seggfejnek egy szemernyi lelkiismerete sincs. Miután a Valerius-dinasztia mindent megtett, hogy kimentse a drága Varkas Corporationjét, most ilyen könnyen eldob mindent az úgynevezett igaz szerelméért."

"Ha egyszer bizonyítékot találok rá, hogy Sebastiannak köze volt ehhez az egészhez, mindent elkövetek, hogy tönkretegyem azt a csaló gazembert, és minden bizonyítékot a bíróság elé tárok. Gondoskodom róla, hogy semmije ne maradjon a válás után."

Clara a kórházi ágynak dőlt, hallgatta Maya dühöngését, az arca nyugodt és teljesen érzelemmentes maradt.

"Ez már nem számít nekem," mormogta Clara. "Évekig tartottam magam csapdában a saját érzelmeim miatt, de most végre felébredtem. Most az a legfontosabb, hogy segítsek a Valerius Holdingsnak a válságban. Különben nem tudnék nyugodt szívvel elmenni."

Látva Clara elszántságát, Maya nem firtatta tovább a dolgot.

Három nappal később Clara visszatért az Argent Cove-ba. Amint belépett, Greta aggódó arccal sietett elé.

Greta azt mondta: "Varkas asszony, hála az égnek, hogy itthon van. Varkas úr titkára éppen most hozta el a válási papírokat. Tényleg végigcsinálják ezt? Nem próbálna meg még egyszer beszélni vele?"

Clara alig reagált. Három nap telt el, és tudta, eljött az idő, hogy mindent lezárjon. Megnyugtatóan bólintott Gretának. "Ezt már nem lehet rendbe hozni. Kérem, Eleanor nagymamának még ne szóljon."

"Az egészsége nem a legjobb, és már olyan régóta van az otthonban. Ha eljön az ideje, majd én beszélek vele."

Greta szeme megtelt könnyel. Amióta Galespire Estate-ből, a Varkas-rezidenciáról az Argent Cove-ba küldték, nagyon megkedvelte Clarát.

Clara nemcsak szelíd és méltóságteljes volt, hanem lélegzetelállítóan gyönyörű is – Greta még sosem látott nála szebb nőt. Őszintén hitte, hogy Sebastian szeretni fogja Clarát, de az esküvő után a férfi már másnap reggel külföldre utazott.

Magára hagyta az újdonsült feleségét tíz hosszú hónapra abban a hatalmas, üres házban. És ami a legrosszabb, Clara némán tűrte a gazdag társaság minden kegyetlen pletykáját és gúnyos megjegyzését, anélkül, hogy valaha is kimutatta volna a fájdalmát.

Clara ellapozott a válási szerződés utolsó oldaláig, tekintete megállt Sebastian nevén, amely tisztán és hűvösen állt a jobb alsó sarokban.

A válási határozat külön mappában volt. Clara éppen össze akarta tenni a papírokat, amikor észrevette, hogy a mappában egy bankkártya is van. Anélkül, hogy másodszor is ránézett volna, kivette, és az éjjeliszekrényre tette.

Miután összepakolt, Clara gyengéden becsukta a főhálószoba ajtaját. Megállt a lépcsőnél, és visszanézett a szobára, amely egy teljes évig a „hitvesi otthona” volt. Szinte minden éjszakát teljes magányban töltött ott.

Megfordult, és bár minden erejével próbált erős maradni, nem bírta tovább – a könnyek végre elöntötték az arcát.

Sebastian maradéktalanul betartotta a válási szerződés feltételeit. A Valerius Holdings túlélte a válságot, és ezzel minden számlát lerendeztek közte és a Valerius-dinasztia között.

A repülőn ülve Clara a hasára tette a kezét, és hosszú idő után először elmosolyodott. "Kicsikém, anya elvisz egy új helyre. Új életet kezdünk. Ugye örülsz?"

Nézte az ablak előtt elsuhanó felhőket. 'Isten veled, Sebastian. Mostantól te is éled a saját életedet, én is az enyémet – mindketten megtaláljuk a saját utunkat,' gondolta.