Nara úgy érezte, mintha a csuklója eltörne Kaelen szorításában.

A férfi soha korábban nem bánt vele ilyen durván. És most… életében először látta meg: a pánik és a düh felvillanását a szemében.

Mindez csak azért, mert megjelent?

Lassú, fagyos mosoly húzódott a lány ajkára.

Hirtelen közelebb hajolt, meleg lehelete Kaelen torkát súrolta. A férfi összerezzent, egy szinte észrevehetetlen borzongás futott végig a gerincén. Majd a lány egy csakis neki szánt hangon ezt suttogta:

– Ez az én termékbemutatóm, Mr. Kardos. Ennyi év után… nem gondolja, hogy itt az ideje, hogy végre én is megjelenjek?

A lány tiszta, ragyogó szeme megmagyarázhatatlanul felkavarta a férfit. A hangja megkeményedett.

– Még nem jött el a te időd a szereplésre. Később majd elintézem. Most csak menj haza.

Szemöldöke összefutott, alig bírta kordában tartani az indulatait.

Nara mellkasa elszorult.

Még most is – még azután is, hogy mindent hallott – egy ostoba része még mindig reménykedett benne, hogy a férfi talán bevallja. Hogy ad neki valamit, bármit, amibe kapaszkodhat. Ha most bevallja az igazat, ha könyörög neki, hogy ne leplezzen le semmit, talán… talán megállt volna.

De nem tette.

Semmit sem adott neki.

Megint.

Lenyelte a gombócot a torkában, és elmosolyodott. – Tényleg fel akarod fedni a személyazonosságomat?

– Nara, mit akarsz ezzel elérni? Sosem voltál még ennyire észszerűtlen. – Mély levegőt vett. – Csak menj haza. Később beszélünk. Majd a sofőrrel hazavitetlek.

A telefonja után kutatott, miközben valami ösztönös hang a fejében azt üvöltötte, hogy valami nagyon nincs rendben.

Nara ökölbe szorította a kezét, szeme csillogott.

Ő volt az a férfi, akit öt hosszú éven át szeretett.

– Nem megyek el.

Hangja nem remegett – hanem vágott.

Kaelen tekintete elsötétült. – Nincs választásod.

Ismét felé nyúlt.

Nara kibújt a szorításából.

Tekintete Shaya felé csúszott… és szándékosan felemelte a csuklóját, hagyva, hogy a gyémánt karkötő megcsillanjon a fényben.

Nara mosolygott – lassan és provokálóan.

Ennyi elég is volt.

Shaya arca eltorzult a dühöngéstől.

Nara, ahogy a Kaelenhez fűződő közelségével kérkedik a nyilvánosság előtt, a riporterek előtt, az igazgatóság előtt – és ezzel megalázza őt a saját pillanatában.

Ő Kaelen törvényes felesége. Neki kellene villognia. Őt kellene bálványozni.

És az a karkötő… miért olyan ismerős?

Shaya előreviharzott, és durván meglökte.

– Nara! Ma van a Kardos Global Devotion kollekciójának a bemutatója. Miért van nálad ez a karkötő? Loptad?!

Á.

Szóval Shaya így akarta játszani ezt a játékot.

Nyilvános megalázás. Karaktergyilkosság. Tökéletes időzítéssel.

Hangja átzengte a termet, elég hangosan ahhoz, hogy minden vendég és minden kamera hallja.

Fejek fordultak feléjük.

Nara a gyöngyfehér estélyijében, csuklóján a holdfényben szikrázó gyémánttal, lélegzetelállítóan nézett ki. De Shaya vádjával a levegőben hirtelen minden megváltozott.

– Valaki, aki ennyire szép… lop?

– Sosem lehet tudni. És ahogy Kardos úrra tapadt… az biztos, hogy valami nem tiszta.

Nara arcából kifutott a vér, ahogy az ítélkezésük súlya ránehezedett.

Elharapta az ajkát, és kényszerítette magát, hogy a hangja stabil maradjon.

– Ez az enyém.

Shaya gúnyos nevetésben tört ki.

– A tiéd? Neked? Egy leégett csalónak telik gyémántokra?

Drámai módon a tömeg felé fordult.

– Hadd mondjam el mindannyiuknak, ki is ő valójában. A neve Nara. Ő volt a hamis lány, akit a családunk tévedésből nevelt fel. Öt éve dobtuk ki. Kizárt dolog, hogy meg tudná engedni magának azt a karkötőt.

Nara keze megremegett.

Kidobták?

Micsoda vicc.

Majdnem meghalt abban a házban.

A korbácsütések hegei a gerincén még mindig úgy lüktettek, mint a fantomtűz.

És Kaelen… ő tudta. Ő maga kezelte azokat a sebeket, remegő ujjakkal, rettegve attól, hogy fájdalmat okoz neki.

Most viszont, ahogy rá nézett…

A férfi elfordította a tekintetét.

Nem védte meg.

Nem javította ki Shayát.

Meg sem szólalt.

Nem mert szembeszállni Shayával.

Jobban is tudhatta volna.

De mégis úgy fájt, mint a pokol.

Öt évnyi szerelem – minden érintés, minden elsuttogott ígéret, minden az ő karjaiban töltött reggel – most úgy érződött, mintha pengék hasítanának belé.

Kényszerítette magát a légzésre, és kinyögte: – Miss Vance, lopással vádolni csak azért, mert tudja, ki voltam egykor… nem gondolja, hogy ez egy kicsit túlzás? Van rá bizonyítéka? Honnan tudja, hogy az elmúlt öt évben nem vittem semmire?

Shaya forgatta a szemét. – Te? Hogy vitted valamire? – Gúnyosan felnevetett. – Bizonyítékot akarsz? Rendben, adok neked bizonyítékot.

Hátravetette a haját, és büszkén a tömeg felé fordult.

– Mindenki tudja, hogy a mai bemutató a megfoghatatlan Aura által tervezett Devotion kollekcióról szól. Nos… – a mellkasára tette a kezét –, én vagyok Aura. Azt a karkötőt én terveztem. Mr. Kardos meg tudja erősíteni.

Megdöbbenés moraja futott végig a termen.

– Micsoda? Miss Vance lenne Aura?

– Mr. Kardos, igaz ez? Aura kizárólag a Kardos Globalnak dolgozik, és még senki sem látta az arcát… tényleg ő lenne az?

A riporterek előre nyomultak, a kamerák vakuztak.

Nara nem nézett rájuk.

Csak Kaelent nézte – azt a férfit, aki egykor megesküdött, hogy ő az egyetlen, akiben valaha is megbízna.

Hallania kellett tőle.

Kaelen érezte a lány tekintetét. Állkapcsa fájdalmasan megfeszült.

Aztán Shaya belekarolt, és lágyan a fülébe duruzsolt: – Kaelen…

Csak ez az egy szó.

Egy könyörgés.

Eszébe jutott, hogy a lánynak már nincs sok ideje hátra.

És beadta a derekát.

– Igen – mondta csendesen. – Shaya Aura. Ő a Kardos Global vezető tervezője az elmúlt öt évben.

Abban a pillanatban, ahogy a szavak elhagyták a férfi ajkát, Nara érezte, ahogy a szíve kettéhasad.

Senki – egyetlen ember sem abban a teremben – nem tudta jobban Kaelennél, hogy mennyit vérzett azokért a tervekért.

Ő pedig habozás nélkül odaadta őket Shayának.

Rendben.

Legyen hát így.

Olyan erősen harapott rá a szájára, hogy vért ízlelt, és a fémes íz csak tovább szította a mellkasában fellángoló tüzet.

Shaya, aki eksztázisban úszott a győzelmétől, önelégülten a tömeg felé fordult.

– Hallották. Az a karkötő az én munkám. Ami azt jelenti, hogy Nara ellopta. Valószínűleg más terveket is ellopott. Biztonságiak! Vetkőztessék le, és nézzenek át mindent, ami nála van!

Két őr azonnal közbelépett. Megragadták Nara karját, és a hideg padlóra lökték.

A ruhája pántja éles hanggal elszakadt.

Felhördülés tört ki a teremben.

Korbácsütések nyomai – mélyek, gonoszak és borzalmasak – futottak végig a szabadon hagyott hátán.

A tömegben pedig egy férfi olyan erősen szorította a borospoharát, hogy az darabokra tört a kezében. A vér az eltört szilánkokra csöpögött a tenyeréből, vörös tócsát képezve a lábánál – a szeme pedig olyan gyilkos dühvel égett, amely egész királyságokat is képes lett volna elpusztítani.

Valaki éppen most üzent hadat.

És még csak nem is tudtak róla.