Elara szemszöge

Azt hittem, már halott vagyok.

De amikor kinyitottam a szemem, egy kórházi ágyban találtam magam. Egy nővér épp a vérnyomásomat ellenőrizte az ágyam mellett.

– Te jó ég, maga felébredt! – mondta vidáman. – Végre! Már egy hete tart!

...Egy hete?

– H-hol... vagyok?

Mondott egy címet, ami több száz mérföldre volt a birtoktól. Lilith bizonyára hosszú utat tett meg, mielőtt megszabadult tőlem.

– Pár túrázó talált magára az erdőben, és behozták a kórházba. Már halott lenne, ha pár órát késnek. – A nővér arca komolyra fordult. – Hogy hívják? És mi történt magával?

Felnyögtem, ahogy megpróbáltam felülni. – Keresett... keresett engem valaki?

– Nem. Senki sem jött.

Könnyek patakoztak a szememből.

Egy hete eltűntem. A saját férjem mégsem vette a fáradságot, hogy megkeressen.

– M-mennem kell – ziháltam, és küzdöttem, hogy kikeljek az ágyból. – Meg kell találnom Conradot...

A nővér utánam kiáltott: – Hé, maga még nem épült fel teljesen! Jöjjön vissza!

Azt mondta, eltörtek a bordáim. Eltört a bal lábam. Ráadásul agyrázkódást szenvedtem, amiből komoly betegség is kialakulhat, ha nem veszik komolyan.

De én továbbra is ragaszkodtam hozzá, hogy kijelentkezzem a kórházból.

Jelenleg nem volt sem pénzem, sem telefonom. Így az, hogy hogyan jutok vissza a birtokra, hatalmas problémát jelentett.

Az egyetlen lehetőségem az autóstopp volt.

Egy egész délelőttöt az autópályán utaztam és gyalogoltam, tántorogva. A bordáim és a bal lábam pokolian fájtak. A farkasom a lehető leggyorsabban gyógyított. De még ez sem volt elég.

Mielőtt újra összeestem volna az út szélén, egy kedves család megállt az autójával, és felvett.

Beszélgetni kezdtünk az autóban. A család elmondta, hogy valami nagy dolog van készülőben a birtokon.

– ...Alfa Conrad hamarosan újra megnősül! – mondta izgatottan a feleség. – Az új Luna a Steelrend Szindikátus lánya! És az örökbefogadott gyerek, Ronin, egyáltalán nem is örökbefogadott! Ő Alfa Conrad és Lilith fia! A fiúnak igazi Alfa vére van!

– Végre lehet egy előkelő származású Lunánk. Valaki, aki igazán megérdemli az Alfánkat – jegyezte meg az apa.

Zsibbadtan bámultam ki az ablakon. A gyötrelemtől alig kaptam levegőt.

– ...És hol van a régi Luna? – kérdeztem halkan.

A feleség vállat vont. – Kit érdekel? Még Alfa Conradot sem érdekli. Egyszer sem említette őt nyilvánosan, mióta Lilith visszatért.

Újra sírni akartam, de nem akartam idegenek előtt megtenni. Ezért elfordultam, és eltakartam a szemeimet.

Három órával később az autó megállt a birtok előtti Központi Téren. Rengeteg ember gyűlt itt össze.

Megköszöntem a fuart a családnak, és kiszálltam az autóból. Ahogy bementem a tömegbe, hallottam, ahogy az emberek arról beszélnek, hogy Jarek vezérigazgató ma a Thunderglave Reach-ből érkezik, hogy üzleti szerződést írjon alá velünk. És ez a sok ember mind azért jött, hogy üdvözölje őt.

– Miss Lilith a felelőse az Aurelia Metropolis projektnek! – mondta valaki a tömegben. – Szép munka, Lilith! Végre egy Luna, aki tudja, mit csinál!

Dühömben ökölbe szorítottam a kezem.

Az Aurelia Metropolis az én projektem volt. Lilith ellopta a munkám gyümölcsét. Mégsem tudta ezt itt senki.

A tér közepén Conrad, Lilith és Ronin boldogan pózoltak a kameráknak.

– Mindannyian izgatottan várjuk Jarek vezérigazgató érkezését, és az Aurelia Metropoliszt. Ez egy fontos pillanat az egész Pyrewood Enklávé számára – mondta Conrad sármos mosollyal.

– De miért nincs itt ma Luna Elara? – kérdezte egy riporter.

Mély ránc jelent meg Conrad szemöldökei között.

Mielőtt Conrad válaszolhatott volna, Lilith elébe vágott, és így szólt: – Elara nem akar jönni. Talán beteg. Vagy talán... egyszerűen csak nem akar velem egy szobában lenni.

Az emberek halkan felszisszentek.

Valaki felkiáltott: – Nyilvánvalóan féltékeny rád! Te hoztad össze ezt a projektet. Te adtál életet az Alfánk egyetlen örökösének. Csak te számítasz itt! Elara pedig elmehet a picsába!

– Srácok... kérlek titeket. Legyetek egy kis empátiával – mondta lágyan Lilith. – Soha nem akartam harcolni vele. Amíg nekem megvan Conrad, az pont elég.

Egymás kezét fogva mosolyogva néztek egymásra.

Képtelen voltam uralni a mellkasomban növekvő fájdalmat, ahogy így láttam őket.

...Vajon Conrad egyáltalán vette a fáradságot, hogy megkeressen, amíg eltűntem?

Talán tényleg nem érdekelte. Talán csak magamat aláznám meg azzal, ha visszamennék kérdőre vonni őt.

Ekkor hirtelen dudálás hallatszott a közelből.

A tömeg megmozdult. Conrad hangosan bejelentette: – Jarek vezérigazgató megérkezett. Menjünk mind, és üdvözöljük őt!

Az út végén egy kocsisor tűnt fel, egyenesen felénk száguldva. Az élen egy fekete Maybach haladt.

Ami aztán lefékezett a tömeg előtt.

Az autó ajtaja kinyílt. Jarek kiszállt az anyósülésről.

Conrad előrerohant, és kinyújtotta a kezét, hogy üdvözölje a hatalmas vezérigazgatót.

De Jarek figyelmen kívül hagyta a nyújtott kezet. Sietve és alázatosan a hátsó üléshez és a hátsó ajtóhoz lépett.

Egy másik férfi szállt ki az autóból.

Magas volt, vagy százkilencven centi, széles, atletikus testfelépítése erőt és kontrollt sugárzott. Kockás állkapcsa, éles arccsontja és erős álla mind tekintélyt parancsoló jelenlétet kölcsönzött neki.

Átható, zöld szemei pedig intenzívek voltak; éles, szinte ragadozó tekintettel mérte végig a környezetét.

Síri csend ereszkedett le.

A tömegben mindenki döbbenten megdermedt, engem is beleértve.

– Kaelen Vance.

A jóképű férfi nyújtotta a kezét a megdöbbent Conradnak, miközben mély, szexi hangon megszólalt.

– Örülök a találkozásnak.

Meglepett zihálás hulláma söpört végig a tömegen.

Alfa Kaelen... Mit keresett itt?!

Ő volt a Thunderglave Reach Alfája, egy hatalmas üzleti mágnás. Vállalatok százezrei tartoztak az uralma alá.

Az Aurelia Metropolis projekt számunkra hatalmas volt, de neki egy semmiség.

Miért bukkant volna fel itt ma?

– Alfa Kaelen hallott a projektünkről, és igazán felkeltette az érdeklődését – magyarázta Jarek Conradnak. – Tehát, ha ön is beleegyezik, a Vance Global lesz az új partnerük.

Conrad élesen beszívta a levegőt, és ugyanígy tett a háta mögött álló összes vén is.

– Természetesen! – zihálta Conrad örömében. – Kérem, fáradjanak beljebb. Beszéljük meg ezt részletesen.

– Várjanak – vágott közbe Kaelen fagyos hangon. – Miért nincs itt Elara? Ő a felelőse a projektnek.

Megindult a suttogás és a kommentálás körülöttem.

– Luna Elara? Azt hittem, Lilith a felelős! – zihálta egy férfi.

– Akkor Lilith hazudott erről? – kérdezte egy nő.

Lilith arca kissé elsápadt. Aztán mosolyt erőltetett magára.

– Luna Elara túl kimerítőnek találta az ezen a projekten való munkát. Így hát visszalépett, és mindent átadott nekem. Bízzon bennem, Alfa Conrad. Én jobb munkát tudok végezni – magyarázta.

Dühömben ökölbe szorítottam a kezem.

Még egy hazugság. Nem adtam át neki. Ellopta, miután elütött egy teherautóval.

Ám Alfa Kaelen teljesen figyelmen kívül hagyta őt, mintha a nő nem is létezne a szemében.

– Nem üzletelek amatőrökkel. Pláne nem a maga szeretőjével – mondta fagyosan Conradnak. – Hozza vissza Luna Elarát még ma este! Vagy az együttműködésnek lőttek.

Ezzel elsétált Conrad és Lilith mellett, és elindult a birtok felé. Jarek és a Thunderglave Reach-ből érkezett markos katonák követték az Alfájukat.