KAEL

Napokkal később, miközben a kezem alatt dolgozó férfiak edzését felügyeltem, nem tudtam megakadályozni, hogy a gondolataim folyton visszakanyarodjanak hozzá. Eltekintve attól a ténytől, hogy Elara huszonhárom percet késett, nem tudtam kiverni a fejemből azt a dús sötét haját és a viharos szürke szemeit, amikből annyi dac áradt.

Egy ilyen bombázó rengeteg bajt okozhat, különösen egy teremnyi pár nélküli béta és alfa hím között.

Éppen ekkor Elara besurrant a kiképzőterem ajtaján, majd megtorpant. A szabvány egyenruhát viselte – fekete felsőt és terepszínű nadrágot –, hosszú fekete haja szoros copfba volt fogva, és az istenekre, inkább nézett ki szexszimbólumnak, mint katonatisztnek.

Ahogy a felsője rásimult formás melleire, és kihangsúlyozta a terepnadrágba tűrt keskeny derekát – ami abszolút semmit sem tett azért, hogy elrejtse az idomait –, a szívem gyorsabban kalapált, az ajkaim pedig kiszáradtak.

A farkasom megmozdult bennem, alig várva, hogy odamenjen és megtudja, milyen illata van, de hála az isteneknek, észhez tértem. Abban a pillanatban, ahogy belépett, az összes emberem abbahagyta az edzést, és minden figyelmüket rá irányították.

Elara még mindig ott állt, mint egy reflektorfénybe került mókus, kétszer pislogott, majd felszegte az állát, és elindult, hogy csatlakozzon a kollégáihoz.

Mivel ő volt a történelem első női tagja a programban, a srácok úgy viselkedtek, mintha még sosem láttak volna nőt, és mindenféle hanggal jelezték a tetszésüket. Minél inkább csinálták, annál dühösebb lettem.

– Csendet! – parancsoltam, és a férfiak azonnal összeszedték magukat, és vigyázzba álltak. – Elara Vance csupán a kollégátok, ti meg úgy viselkedtek, mint egy falka nyálcsorgató idióta! Az ellenség akár küldhetne is egy csapat hölgyet, hogy mindannyitokat legyőzzön a csatában! – Fel-alá kezdtem járkálni, a kezem kötelességtudóan a hátam mögött. – Talán adnom kellene valamit, ami kitisztítja a fejeteket. Száz fekvőtámasz, most!

A férfiak azonnal engedelmeskedtek és nekiláttak a feladatnak, és amikor Elara is leereszkedett, hogy csatlakozzon hozzájuk, rámutattam. – Te! Gyere ide!

A szeme egy pillanatra tágra nyílt, mielőtt felém kocogott volna. – Igen, fenség.

– Mostantól parancsnok. Késtél! – Elara kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de félbeszakítottam. – Nem akarok hallani semmit, ami kijön a szádon, lány. Késs el még egyszer, és repülsz a programból! Értve vagyok?!

Elara nyelt egyet, és elfordította a tekintetét. – Igen, parancsnok.

Ezután figyeltem, ahogy végigcsinál minden fizikai gyakorlatot, amit eléjük vetettek, hogy teszteljék az erejüket. Ahol a férfiak hamar elfáradtak, Elara ment tovább. Minden feladatot kiválóan teljesített, annak ellenére, hogy láthatóan végletekig kimerült.

– Találkoztál már az új csajjal?

Farkashallásom elkapta az asszisztensem hangját, és amikor követtem, a férfi öltözőben találtam rá, épp telefonált.

– Mondom neked, egy fenevad! – mondta lelkesen a telefonba. – És úgy hallottam, omega. Ilyen erővel kíváncsi vagyok, milyen lehet az ágyban.

Reccs.

Mielőtt észbe kaptam volna, kikaptam a telefont a kezéből, a földhöz vágtam, ízzé-porrá zúztam, és ugyanazzal a mozdulattal megragadtam a torkát, és az öltözőszekrénynek préseltem.

– Fenség! – zihálta.

– Mi a francot pofáztál az előbb? – kérdeztem, szorongatva a nyakát.

– Semmit, uram – dadogta. – Csak férfibeszéd!

– Kivel?!

– A barátommal!

Hirtelen kísértést éreztem, hogy megkeressem azt a barátot, de mély levegőt vettem és megnyugtattam magam. Mi a fene bajom van, és miért érdekel ez egyáltalán?

– Maradj távol tőle! – morogtam. – Ha csak a leghalványabb jelét is látom, hogy ránéztél, vagy rossz helyen vettél levegőt körülötte, kitépem a nyelved, és gondoskodom róla, hogy soha többé ne kapj munkát ebben az országban. Értve vagyok?

– I-igen, fenség! – dadogta, majd vizeletszag töltötte meg a levegőt. Undorodva húztam el az orrom, elengedtem, ő pedig szégyenkezve félrenézett, reszketve próbálva titkolni a tényt, hogy épp lepisilte magát.

Egy ilyen embernek kellene egyáltalán edzenie a harcosaimat?

Otthagytam a helyiséget a fejemet rázva, de nem mentem vissza nézni Elarát és a többieket. Volt egy olyan érzésem, hogy ha megtenném, valaki más is felhúzna, és annak egyáltalán nem lenne jó vége.

_________________

Később aznap, amikor eljött a munkaidő vége, éppen kifelé tartottam, és egy tészta carbonarán járt az eszem, amikor a szemem megakadt valamin az egyik edzőteremben.

Belépve Elarát találtam a falon hegymászó felszerelésben, elakadva a következő mozdulatnál. Nem kellett volna itt lennie munkaidő után, de kíváncsi lettem, így az ajtófélfának dőlve figyeltem, hogyan fogja megoldani.

Elara próbált helyet találni a lábának, hogy elérje a következő követ és magasabbra másszon, és ekkor vettem észre, hogy nincs alatta biztonsági matrac. Riadalom futott végig a testemen, ami miatt azonnal beljebb léptem a terembe. Ha Elara lezuhan onnan fentről, rengeteg csontja eltörik. – Elara, mit csinálsz? – kérdeztem erélyesen.

A lány megmerevedett, és hátrafordította a nyakát, hogy lenézzen rám. Most, hogy közelebb voltam hozzá, hallottam a nehéz légzését, ami azt jelezte, hogy kimerült. – Megpróbálok feljutni a tetejére – sóhajtotta.

– Megteheted máskor is. Most azonnal gyere le onnan – parancsoltam.

– Nem – lélegzett nehezen. – Ezt meg kell csinálnom. Az órán nem sikerült.

Épp parancsot akartam neki adni az alfa-tekintélyemmel, amikor megcsúszott a lába. A sikolya volt az első, ami áthasította a levegőt, hideget küldve a csontjaimba.

Mintha minden lassított felvételben történt volna: Elara zuhant a levegőben, fekete haja glóriaként lebegett a feje körül. Gyorsan mozogva, szupersebességre váltottam, úgy pozicionálva magam, hogy a karjaimba essen, és amikor elaptam, mintha megállt volna a világ. Egyetlen másodperc alatt elektromos szikrák pattantak ott, ahol a bőrünk összeért, és a levegőt ismét vaj és méz illata töltötte meg.

Pont mint legutóbb, amikor elverte Brockot és a bandáját.

Tekintetünk találkozott, és nem tudtam félrenézni. A szemében lévő vihar hirtelen komfortzónának tűnt, az ajkai pedig... bárcsak tudnám, milyen ízűek...

– Mi folyik itt?

És ezzel a varázs megtört, magával vive a szikrát és az illatot is, amiről azt hittem, valóságos. Megfordultam, és láttam a bátyámat néhány lépésre állni, így óvatosan letettem Elarát, ő pedig úgy hátrált tőlem, mintha pestises lennék.

– Kapok választ? Hallottam valakit sikoltani – sürgetett a bátyám, Elara pedig kettőnk között járatta a tekintetét. Most már újra visszatért a dühöm.

– Ez a kis tűzrőlpattant épp öngyilkossági kísérletet hajtott végre.

Elara szemöldöke felszaladt. – Mi?! Nem! – Rowan felé fordult. – Megpróbáltam befejezni a falmászó gyakorlatot!

Rowan tetőtől talpig végigmérte. – Heveder, biztonsági matrac és felügyelő nélkül? – kérdezte Rowan olyan jeges hangon, hogy még én is kényelmetlenül éreztem magam.

Elara kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de a bátyám félbeszakította. – Menj haza, Elara. – És amikor a lány elviharzott mellette, Rowan megragadta a karját, követelve a figyelmét. A lány felszisszent, de Rowan dominanciája megváltoztatta a rohadt hőmérsékletet is a teremben. – Soha többé ne próbálkozz ilyen mutatvánnyal, hallottad?

Elara többször pislogott, mielőtt bólintott volna, és Rowan ekkor elengedte. Miután a lány elsietett, a bátyám szigorú arccal fordult felém.

– Ez mégis mi volt?

Összeráncoltam a szemöldököm, karba tettem a kezem. – Mi lett volna? Leesett, én pedig elkaptam.

– Láttam, hogyan néztél rá, Kae. Úgy, ahogy az olasz kajákra szoktál, mintha szerelmes lennél.

Most megsértődtem. – Lehet, hogy hallucinálsz, testvér. Jól tudod, hogy én nem vagyok az a típus, aki szerelembe esik.

Rowan vonásai megenyhültek. – Nem baj, ha tetszik neked. Nem kell olyannak lenned, mint én. – A bátyám elfordította a tekintetét, de elcsíptem benne a fájdalmat.

– Nem próbálok olyan lenni, mint te, Row. – Csökkentettem a távolságot köztünk, és a vállára tettem a kezem. – Az a lány csak bajt hoz ránk, és nem áll szándékomban belekeveredni vele semmibe. Különben is, inkább miattad kellene aggódnom.

A bátyám homloka ráncba rándult. – Hogy érted ezt? Jól vagyok. – Lerázta a kezemet.

– Tényleg? – vontam fel a szemöldököm. – Láttam, hogyan figyelmeztetted, Rowan. Hosszú ideje nem foglalkoztál senkivel így. – Rowan kék szeme felvillant, ami miatt elvigyorodtam. Ritka, hogy manapság bármilyen reakciót ki lehet váltani belőle. – Érdekel téged.

A szeme megkeményedett, majd az arca kifejezéstelenné vált, ahogy zsebre dugta a kezét. – Tésztát akarok enni, és ma te főzöl. – Megfordult, hogy elinduljon.

– Megkaphatod őt, tudod? – kiáltottam utána, amire megtorpant. Csak a feje fordításából is majdnem visszatántorodtam attól a düh-intenzitástól, amit a kötelékünkön keresztül küldött felém.

– Ne dühíts fel, Kae – dörögte, és a tekintélyétől libabőrös lett a bőröm. – Az az életszakaszom lezárult, és eltemetve is marad.

És ezzel kisétált a teremből. Meg lennék győződve róla, hogy egy véleményen vagyunk, de a bátyám épp most mutatta ki a dühét, pedig évek óta egyetlen érzelmet sem mutatott.