Amikor Julian a bejárathoz ért, a vőlegény konvoja elállta a kijáratot.

Egy öltönyös, bőrcipős fiatalember szállt ki egy gyönyörűen feldíszített autóból, virágcsokrot tartva a kezében. Ez a férfi Lucca volt.

Amint meglátta Juliant, egy pillanatra megdöbbent. Amikor magához tért, hangosan felröhögött.

– El is felejtettem, hogy ma szabadulsz a börtönből. Micsoda csodálatos véletlen. Szeretnél eljönni az esküvőmre Sashával?

Lucca gúnyos pillantást vetett Julianre, amelyet átszőtt a káröröm.

Julian mindössze egy jéghideg pillantást vetett Luccára. Ezután félreállt, hogy távozzon, mivel nem akarta az idejét egy ilyen emberre pazarolni.

– Ne menj el! – Lucca váratlanul elállta Julian útját. – Csak nem azért, mert nem telik ajándékra? Ne aggódj, nem kell semmit sem venned nekünk. Cserébe megeheted a bankett maradékát. Az esküvői fogadásunkat a The Grand Sterlingben tartjuk. Ha nem jössz el, attól tartok, soha többé nem lesz lehetőséged ott enni.

Megvető mosollyal az arcán Lucca még meg is paskolta Julian arcát.

A férfi azonban erőteljesen ellökte a kezét.

– Idióta, mi olyan nagyszerű abban, ha használt árut veszel feleségül? Csak a maradékomat kapod meg – gúnyolódott Julian.

Az igazat megvallva, Julian korábban sosem ért Sashához. Még a kezét sem fogta meg. Csak azért mondta ezt, hogy bosszantsa Luccát, és bosszút álljon Sashán.

A következő pillanatban Lucca Sasha felé nézett.

A lány azt mondta neki, hogy még soha nem fogta meg Julian kezét, de most már nem volt benne olyan biztos.

Sasha ideges lett, amikor észrevette Lucca arckifejezését. Julian felé fordulva rákiáltott: – Julian, milyen hazugságokat hordasz itt össze? Hogy mered azzal vádolni engem, hogy maradék vagyok? Sosem engedtem volna meg, hogy egy olyan alak, mint te, egyáltalán megfogja a kezemet!

Még Mina is pánikba esett. – Julian, hagyd abba ezt a savanyú szőlő viselkedést! – szidta meg. – A lányom soha nem hagyta volna, hogy egy hozzád hasonló alak egyáltalán hozzáérjen!

Aztán Lucca felé fordult, és magyarázkodni kezdett: – Lucca, ne hallgass rá. Nyilvánvalóan csak azért mondja ezt, hogy téged bosszantson. Tekintve, milyen nehezen talált magának egy gazdag vejet, nem akarta hagyni, hogy Julian szavai meghiúsítsák a tervét.

– Mrs. Rossi, ne aggódjon. Nem hiszek neki.

Nyilvánvalóan Lucca sem volt bolond, hogy csak úgy bedőljön az ilyesminek.

– Rajtad múlik, hogy elhiszed-e vagy sem.

Luccát figyelmen kívül hagyva Julian megkerülte őt, és elindult kifelé.

– Várj! – kiáltotta Lucca. – Jobb lesz, ha befogod a szád. Ha megtudom, hogy pletykákat terjesztesz a feleségemről, gondoskodom róla, hogy megbánd!

Lucca attól tartott, hogy Julian bemocskolja a Morello család hírnevét.

– Haha, a szám az enyém, és azt mondok, amit csak akarok. Mit fogsz tenni ellene?

Julian hidegen meredt Luccára, és hozzátette: – Valójában te vagy az, akinek vigyáznia kellene. Különben azon a napon, amikor elveszíted az életed, azt sem fogod tudni, mi talált el.

Amikor tekintete összekapcsolódott Julian átható pillantásával, Luccának hirtelen felismerése támadt, és egy hidegrázás futott végig a hátán.

A következő pillanatban ráébredve, hogy megalázták, tágra nyílt szemmel fenyegetőzött: – Nyugodtan megpróbálhatod, ha nem félsz a haláltól. De amikor eljön az ideje, te fogsz térden állva könyörögni nekem!

Lucca majd felrobbant a dühtől. Ha nem aznap lett volna az esküvője, már régen megleckéztette volna Juliant.

– Ezt nem tudhatjuk, amíg meg nem történik. Várjuk ki a végét.

Julian megvető pillantást vetett Luccára.

– Lucca, itt az idő. Ne is törődjünk azzal a leégett szemétládával.

Mina leereszkedően pillantott Julianre.

A virágokkal a kezében Lucca és kísérete a ház felé indult.

Lucca távolodó sziluettjét figyelve Julian egy ujjmozdulattal fénysugarat lőtt Lucca testébe.

Lucca láthatóan megriadt egy röpke pillanatra. Azonban nem foglalkozott vele sokat, és folytatta útját.

– Meglátjuk, térdre borulsz-e majd előttem könyörögve.

Félmosollyal az arcán Julian megfordult, és elindult a The Grand Sterling felé.

Eközben a The Grand Sterling bejáratánál William személyesen várta Juliant, amivel minden jelenlévőt arra késztetett, hogy találgassák, mi is történik.

– Ez nem Mr. Sterling? Meglepő, hogy kint vár valakit a bejáratnál. Vajon ki lehet az az illető, aki annyira fontos, hogy Mr. Sterlingnek kell várakoznia rá?

– Úgy hallottam, a Morello család legidősebb fia megházasodik, és itt tartják az esküvőt. Lehet, hogy őrájuk vár?

– Talán. Végül is a Morello család szintén prominens család. Ezért valamilyen szintű tiszteletet kell mutatnia feléjük.

Ahogy a tömeg lassan beáramlott a The Grand Sterlingbe, William idegesen fel-alá sétálgatott a bejáratnál, és időről időre az órájára pillantott.

– Apa, szerintem az a fickó csak süketelt nekünk. Az egész duma a sérült bal tüdődről és az életveszélyről nem más, mint egy rakás baromság. Neked csak tüdőgyulladásod van az influenzától, úgyhogy hagyd abba a várakozást, és engedd, hogy elvigyelek a kórházba! – próbálta meggyőzni Jolene Williamet.

William már fél órája megérkezett, de nyomát sem látta Juliannek. Ami Jolene-t illeti, úgy érezte, hogy Julian csak hülyeségeket hordott össze, mivel William sosem említette korábban, hogy megsérült volna a bal tüdeje. Ráadásul ez volt az első alkalom, hogy ilyen helyzet állt elő.

– Jolene, van néhány dolog, amiről nem tudsz. A kórházi orvosok nem láthatják a bal tüdőm sérülését. Ez a rejtett betegség több mint húsz éve velem van. Csak azért nem mondtam el senkinek, mert nem akartam, hogy aggódj.

William komoran felsóhajtott.

A kinyilatkoztatás hallatán Jolene döbbenten, idegesen szorította apja kezét. – Apa, m-mi folyik itt? Kérlek, ne ijessz meg... Kérlek... Már felhívtam Dr. Westcottot, hamarosan megérkezik.

Jolene-en úrrá lett a pánik. Mióta az eszét tudta, sosem látta az édesanyját. Mindezidáig William egyedül nevelte, és ők ketten jelentettek mindent egymásnak. Ebből kifolyólag, ha bármi is történne Williammel, nem tudta, hogyan tudna egyedül tovább élni.

– Hosszú történet. Majd elmesélem, ha lesz rá időnk.

Ahogy a szavak elhagyták a száját, William ismét megnézte az óráját, majd a távolba kémlelt.