A hangja ostorként csattan végig rajtam.

– Sienna?

A szemem kipattan.

A tőr a mellkasa felett remeg, mindkét kezem a markolatra feszül. Karmazsinvörös szemei nyitva vannak, élesek, hiába tapad még rájuk az álom, és úgy szegeződnek az enyémre, mintha képes lenne a helyére rögzíteni a lelkemet.

Nem kapok levegőt. A mellkasom zihál, a könnyeim egyre jobban folynak, és a bőrére csöpögnek. Végigfolynak