– Haver, ébredj! – Ezra dörömbölt Cyrus ajtaján. Majdnem dél volt, és nem vallott Cyrusra, hogy átaludja a napot. Végül kinyitotta az ajtót. Amikor belépett a szobába, a királyt eszméletlenül találta az ágyában. A szoba bűzlött a piától és a szextől.

Cyrus mellett egy fekete hajú nő feküdt. Daphne. – Ezra, nem kellene zavarnod minket – mondta nyújtózkodva. A férfi horkantott egyet. – Neked nem kellene itt lenned. Javaslom, távozz, mielőtt felébred. – A nő legördült az ágyról, összeszedte a ruháit, majd elindult. – Gazember – sziszegte, miközben elment mellette. – Sátán – vágott vissza a férfi, amire a nő megtorpant, a szája tátva maradt a döbbenettől, és tágra nyílt szemekkel nézett rá. – Hogy merészelsz így hívni! Egy alfa lánya vagyok! – kiáltotta. – Igazad van, ez sértő a sátánra nézve – mondta Ezra. Daphne elakadt lélegzettel viharzott ki az ajtón.

Ezra csak bámulta a királyt, nem tudva, mit is tegyen először, amikor végül Gideon is belépett.

– Te jó ég, mit hordott be ide a macska – mondta Gideon, kávéval a kezében belépve a királyi hálószobába. – Nemcsak behordta, meg is ette, kikakálta, és betakarta homokkal – mondta Ezra, miközben fanyarul nézett az ágyon fekvő királyra.

– Nos, ébresztő, napsugár! – mondta Gideon, és lerántotta a takarót.

Cyrus válaszul rámordult a bétájára, de nem mozdult, hogy felkeljen.

Gideon eltűnt a fürdőszobában, majd egy perc múlva egy pohár vízzel tért vissza. Az ágyhoz sétált, és Cyrusra öntötte.

Cyrus talpra ugrott, öklei készenlétben, szemeiben düh szikrázott. – Ó, nagyszerű, ébren vagy – mondta Gideon, akit cseppet sem zavart a király agresszív viselkedése. – Tekintsük ezt egy NAGYON szükséges zuhany korai kezdetének. – A király leült az ágy szélére.

– Olyan szagod van, mintha úgy döntöttél volna, hogy egy trágyadombban fürdesz, és mivel Daphne nyomait érzem itt… akár ott is fürödhettél volna – mondta Gideon.

– Nekem már volt szerencsém beszélni a nőstényördöggel, amikor beléptem – mormogta Ezra.

Cyrus felsóhajtott, ránézett a bétájára és a gammájára. Hálásan átvette a kávét Gideon kezéből, és beleivott. – Szóval elmondod nekünk, mi történt tegnap éjjel, vagy hagyod, hogy mi rakjuk össze a darabokat? – kérdezte Gideon felvont szemöldökkel.

Egyszerűen fogalmazva: – Whiskey. Sok whiskey. Úgy látszik, elég ahhoz, hogy elfelejtsem, Daphne az Daphne – mondta Cyrus, ahogy a lüktetés a fejében végre enyhülni kezdett.

– Tudod, hogy most úgy fog páváskodni a palotában, mintha ő lenne a királynő, ugye? – kérdezte Ezra.

– Jaj – nyögte fel Cyrus. Gyerekkoruk óta Daphne életcélja az volt, hogy királynő legyen. Az apja a tanácsadó testület tagja volt, így a lány rengeteg időt töltött a palotában az évek során. Ismerte az ambícióit, ezért távolságot tartott tőle, kivéve azokat az alkalmakat, amikor csontrészegre itta magát, és elszállt a józan esze. – Ezzel majd később foglalkozom – mondta, kiürítve a kávéját.

A kósza farkasok utáni vadászat kudarcba fulladt. Éreztek néhány szagot, de egyetlen kóborlót sem láttak. Ez annyira felbosszantotta, hogy hazajött és inni kezdett. Időközben Daphne valahogy bekerült a képbe. Hogy hogyan, az még mindig kissé homályos volt. Valószínűleg jobb is, hogy nem emlékszik.

Ismét frusztrált lett a sikertelen járőrözés emléke miatt. – Történt valami új tegnap óta? – kérdezte.

– Nem, a vihar minden szagot elmosott, és a reggeli járőr sem talált semmi rendelleneset – tájékoztatta Ezra.

– Rendben, lezuhanyozom, és hamarosan találkozunk lent – mondta a király. Gideon és Ezra bólintottak, majd kisétáltak, elégedetten a munkájukkal.

Cyrus remélte, hogy a zuhany lemossa az előző éjszaka emlékét, de hiába.

Zuhanyzás után bevonszolta magát a gardróbba, és kelletlenül felöltözött. Egy gyors pillantás a tükörbe, és eldöntötte, hogy a másnapos állapota már nem fog javulni.

Kinyitva a szobája ajtaját, a szíve kihagyott egy ütemet. Megmerevedett. Valami volt a levegőben, nem tudta, mi. Beszívta a levegőt.

A szeme olyan tágra nyílt, amennyire csak lehetett. Az az illat. Annyira csábító volt, soha semminek nem volt még ilyen illata, de halvány volt. Régi.

Néhány szívveréssel később visszanyerte az eszét. Csak egy dolog lehetett. A társa. A társa itt járt… ő pedig itt volt Daphnéval. Káromkodott egyet az orra alatt.

Meg kell találnia! A ködös, homályos elméje hirtelen kristálytiszta lett. Futásnak eredt. Keresett. Követte az illatot ki a kertbe, ahol szem elől tévesztette.

– Ne! Ne! Ne! – kiáltotta. Ennyi éven át várt a társára, és most elillant a széllel.

*Gid! Ezra!* – szólt a bétának és a gammának a falkalinken keresztül.

*Mi az!?!* – válaszoltak mindketten, megrémülve a hangjában lévő pániktól.

*Találjátok meg!* – parancsolta.

*Kit találjunk meg?* – kérdezte Ezra.

*A társamat!* – mondta a király frusztráltan, morogva.

*Mi a fene…? Hol vagy?* – válaszolt Gid.

A Béta és a Gamma azonnal akcióba lendültek. Miután Cyrus mellé értek, a teljes Királyi Gárdát kirendelték, hogy kutassák át a birtokot az ismeretlen nő után. Mire azonban a konyhához értek, Kaelie illatát már alaposan elnyomta a dolgos konyhai személyzet szaga.

Órákig tartó keresés után a palota területén nem találtak semmit. Gideon, Ezra és Cyrus bementek Cyrus irodájába. Gideon mindhármuknak italt töltött a minibárból, átadta Ezrának a sajátját, Cyrusét pedig odacsúsztatta elé.

Az íróasztalánál ülve Cyrus alig tudott magához térni. – Meg kell találnom – csak ennyit tudott kinyögni.

– Meg fogjuk – mondta Ezra, próbálva megnyugtatni a királyt.

– De… mi van, ha hallott engem Daphnéval? Istenem, ez borzasztó… – mormogta.

– Minden rendben lesz – próbálkozott újra Ezra.

Cyrus megragadta az italát, és a falhoz vágta a poharat, ami darabokra tört. – Ez szörnyű! Mit fogok csinálni? – megállt, kissé lecsillapodva. – El sem tudok képzelni rosszabb módot arra, hogy a társam rám találjon. Azt sem tudom, ki ő…

– Először is – mondta Gid, átvéve az irányítást. – Először nézzük meg, kik voltak a palotában a hétvégén. Rendben? Jól hangzik?

– Igen – lehelte Cyrus, egyetértően bólogatva.

Ezra a gárdistákkal a falkalinken keresztül behozatta a vendégkönyveket. – Na, lássuk – mondta.

Átnézve az aktákat: – Rendben! Volt némi munka a palota körül a távollétedben, de ők mind férfiak voltak. Hmm… Á! Alfák családjai látogattak el a Vezetőképző előkészületei miatt. Megnézték, hol fognak lakni és hasonlók. És… – mondta Ezra a könyveket böngészve –, úgy tűnik, az öcsédnek is itt volt néhány barátja, de ennyi. Elég könnyű lesz leszűkíteni.

– Szóval több mint valószínű, hogy egy alfa családban van – mondta Gid. Cyrus még mindig képtelen volt tisztán gondolkodni, de annyit mondott: – Rendben, adjátok ide a listát, elmegyek minden egyes falkához, amíg meg nem találom.

– Megtehetnéd… – mondta Ezra bizonytalanul –, de a királyi látogatások nagyon nehézkesek a falkák számára, és valószínűleg kellene egy indok a látogatásodra…

– Miért nem hozzuk ide a falkákat? Mint egy eseményre – vágott közbe Gid. – Talán egy bál, az alfák és családjaik számára a vezetőképző előtt. Így nem lesz gyanús, nem kelt feltűnést, és te megkeresheted őt.

– Legyen így – egyezett bele Cyrus.

– Azonnal hozzákezdek a munkához – mondta Gid, elhagyva a szobát. Cyrus megkönnyebbülten sóhajtott. Meg fogja találni. Meg kell találnia.