Halkan dünnyögök, ajkaimon halvány mosoly bujkál. – Neked is szia. Ülj le nyugodtan, amíg megfőzöm a kávét. Flat white, fahéjjal a tetején, ugye?

Elvigyorodik. – Imádlak, olyan jól ismersz. – Nyög egyet, és lerogy egy székre, karját az asztalra támasztva hajtja fejét a tenyerébe.

Nekilátok a kávéfőzésnek, de szemöldökráncolva pillantok az órára. – Még csak délelőtt tíz van, Kat. Mit keresel itt? Nem a munkában kellene lenned?

Hangosan felsóhajt. – De, ott kellene. De kiégtem. Hamarabb el kellett jönnöm.

Felvonom a szemöldököm, miközben elkezdem dagasztani a tésztát. Délre beüt a csúcsforgalom, gyorsan kell dolgoznom. – Munkahelyi vészhelyzet?

– Mikor van bármi más? Ma még csak vészhelyzetnek sem számít. Általában az egész csapat problémás, de ezúttal csak egyetlen emberről van szó!

Na, már megint kezdődik.

– Úgy hívják, hogy... Ryan, ugye? – kérdezem, próbálva visszaemlékezni.

Kérdőn néz rám. – Szép próbálkozás, de ennél jobban kellene tudnod. Annyit panaszkodtam már rá, hogy mostanra már családtagnak kellene számítania. Reid Harrington. Együtt jártunk egyetemre. Emlékszel?

Ez újdonság volt. – Együtt?

– Persze, hogy együtt. Egy évvel felettünk járt. Brooksszal együtt játszott a hokicsapatban. Édes Istenem, Brooks annyira oda volt érte. Még az NYC Sentinelshez is csak azért akart kerülni, mert Reid is ott játszott. Emlékszel?

Ez lett volna az oka, amiért Brooks annyira New Yorkba vágyott? Keresgélni kezdek az emlékeim között. Emlékszem, ahogy Brooks egy nap elvitt a hokimeccsére, mert nem akarta, hogy Kat vigyen el, így Kat kénytelen volt velünk jönni. Azt hiszem, akkor említett egy bizonyos Reidet.

Tényleg kissé megszállottnak tűnt.

Megrázom a fejem, ő pedig hatalmasat sóhajt. – Ne is törődj vele, annak a seggfejnek a mániája amúgy sem volt lényeges. – Elgondolkodva ráncolja a homlokát. – Mi is volt a probléma?

– Munkahelyi vészhelyzet.

– Tényleg! Az! – Püffög egyet, és újra kezdi felhúzni magát. Megmosom a kezem, megfogom a kávékat, és a kekszeket egy nagy tányérra teszem. Odalépek, átadom neki a kávéját, majd leülök vele szemben. – Egy elviselhetetlen nőcsábász!

Értetlenül félrebillentem a fejem. – És... ez baj?

– Általában nem. Nem a csapat dolga. De mostanában teljesen túltolja. Ő jelenleg a legnagyobb név a hokiban, és mivel mindjárt kezdődik az alapszakasz, az imázsát kellene csiszolgatnia, nem pedig rombolnia!

Megvonom a vállam, nem igazán értem a dolgot. Megfújom a gőzölgő kávémat, és beleiszom. – De jól ki kellene jönnötök, nem? Az egyetemről ismeritek egymást.

Úgy néz rám, mintha fogalmam sem lenne semmiről. – Ez nem a személyiségéről szól. Ha arról szólna, nem lenne gond, mert bájos és kedves. De a reklámszerződéseiben van egy erkölcsi záradék. Jó hírűnek kell maradnia, különben elveszíti őket. Még a klubszinten kötött szerződésében is ott van ez a feltétel. Ha így folytatja, elveszíti az állását.

– Csak nem lehet annyira rossz a helyzet.

– De, az! Még a menedzsmentje is a nyakán ül. Tudom, hogy talán keresztülmegy valamin, de ez nem mehet így tovább. Ismered Sienna Blairt? Az Elite Dynasty-ből?

A kedvenc sorozatunk említésére felkapom a fejem. – Ki nem ismeri?

– Pontosan! – Dühösen teszi hozzá: – Hivatalosan együtt kellene lenniük, boldog párként, de tegnap este képek jelentek meg róla, amint a lány sorozatbeli kolléganőjével randizik.

Leesik az állam. – Megcsalta a NAGY Sienna Blairt?

Kat felkap egy kekszet, és dühösen rágni kezdi. – Nem tudom. Túl elfoglalt voltam azzal, hogy dühöngjek: volt olyan hülye, hogy lefotózzák egy ilyen kritikus időszakban. Eszembe sem jutott megkérdezni. Mindenki ismeri Sienna Blairt! Az Elite Dynasty a legnézettebb sorozat mostanában. A rajongói megőrülnek, teljesen szétszedik a pasit a közösségi médiában.

– Nos, megérdemli. A csaj amúgy is túl dögös hozzá. – Sosem láttam a pasit, de Sienna gyakorlatilag egy istennő. – Micsoda szemétláda.

– Pedig tényleg jól néztek ki együtt. Két nevetségesen dögös ember megérdemli egymást, azt hiszem. És nem is igazán szemétláda. Valószínűleg a legjobb srác, akit ismerek – mondja bűnbánó mosollyal. – Utánad, természetesen. Reid csak keresztülmegy valamin, nem tudom min, de remélem, csendesebben intézi majd.

Bólintok. – Szóval mi a terv?

– Egyelőre válság-PR. Biztos vagyok benne, hogy a kolléganővel nem is randiztak valójában. A fenébe is, abban sem vagyok biztos, hogy Siennával tényleg jártak-e. Csak mindenki ezt feltételezte. Elköteleződési problémái vannak. Megvárjuk, amíg elül a vihar, Si-t valószínűleg megkérdezik majd a sajtókörútján, ő meg tisztázza a dolgot. Utána pedig ráállunk a komoly kapcsolat-vonalra. Összehozzuk egy kevésbé híres lánnyal egy álrandi-sorozatra, és amikor szakítanak, ő lesz a megtört szívű nőcsábász, és újra a média kedvence.

Nem tudok elfojtani egy mosolyt. Persze, már mindent kitervelt. Amikor Brooks panaszkodott, csak olyan tanácsokat akart, amiket esze ágában sem volt megfogadni. De amikor Katya panaszkodik, az azért van, mert már pontosan tudja, mit kell tennie, csak kell neki valaki, aki meghallgatja.

Kissé összerezzenek. Abba kellene hagynom a rágódást rajta. Hónapok teltek el. Valószínűleg egyszer sem jutottam az eszébe.

Már hat hónapot töltöttem a gyászolásával. Itt az ideje továbblépni. Nem lesz könnyű, soha semmi nem az, de meg kell próbálnom.

– Föld hívja Addie-t! – énekli Katya. Mosolyog, de látom a szemében az aggodalmat. – Egy pillanatra elvesztettelek. Jól vagy?

Annyira elkalandoztam, hogy észre sem vettem: befejezte az evést.

Elmosolyodom, és a keze után nyúlok. Egy rövid másodpercre megrettenek, hogy elhúzza és beletörli az öltönynadrágjába, pontosan úgy, ahogy Brooks tette.

Mintha valami piszkos lennék. Valami undorító.

De ő nem teszi. Ehelyett megszorítja a kezem, kitörölve a keserű emléket, amit a férfi hagyott maga után. – Egy garast a gondolataidért?

Megrázom a fejem, gyűlölöm, hogy csípi a szememet a könny. – Csak arra gondoltam... itt az idő. Tovább kell lépnem. Egyszer és mindenkorra.

A könnyek mégis kicsordulnak. Katya szeme is gyanúsan nedves, amikor magához ölel. – Ó, Istenem, Ade. Annyira büszke vagyok rád.

Továbblépek. Végre magam mögött hagyom a seggfej exemet.

Vagy legalábbis ez volt a terv.

Egy hónappal később üzenetet kapok Brookstól.

Egy esküvői meghívót.