Spencer befordult az 1980-as évekbeli, vörös téglás sorház feljárójára. Daisy kék kiskocsija már ott állt, Marcus pedig még szolgálatban volt. Belépett a házba, és Daisyt a kanapén összegömbölyödve találta egy takaró alatt.

– Szia, szívem – mondta halkan, és letette az ételhordóját a fehér márványpultra, ami elválasztotta a konyhát a nappalitól. Odament, könnyedén megcsókolta a lányt, és látta, hogy egy régi fekete-fehér filmet néz.

– Utálom a férfiakat – mormogta a lány.

– Tudom. – Spencer letérdelt a kékeszöld kanapé mellé, és elsimította Daisy szőke haját az arcából. – Hadd zuhanyozzak le, aztán csinálok nekünk vacsorát.

– Van pizza a fagyasztóban – mondta a lány.

– Azt szeretnél?

– Kérlek.

Megcsókolta a lány arcát, majd felállt és felment a zuhanyzóba. Lehámozta magáról a munkásruhát, és bedobta a fekete kosárba. A víz még csak melegedett, amikor belépett az épített zuhanyzóba.

Spencer gyorsan megmosakodott és leöblítette magát. Vállig érő barna haja még mindig csöpögött kicsit, amikor szürke melegítőben és fekete pólóban ment le a földszintre. Félúton észrevette, hogy két különböző mamusz van rajta. A jobb lábán a fekete Crocs az övé volt, a bal lábán lévő kék viszont Marcusé. Fontolgatta, hogy visszamegy átcserélni, de úgy döntött, hagy valami nevetnivalót Daisynek.

És a lány nevetett is.

Kitakarította a konyhát, és elkészítette a holnapi ebédjét, miközben a pizzák sültek. Egy-egy üdítővel a zsebeiben és a friss pizzával megrakott tányérokkal ment be a nappaliba. A szoba közepén Daisy nevetésben tört ki.

– Felemás cipő van rajtad! – vigyorgott a lány.

– Aha. – Spencer átadott neki egy tányért és egy üdítőt, ahogy a lány felült a szürke takaró alatt. Aztán leült mellé, és kinyújtotta a karját, hogy a lány az oldalához bújhasson. Spencer a lábai közé fogta az italát, a tányérját pedig a doboz tetején egyensúlyozta. Daisy közelebb bújt hozzá, és átcsúsztatta a pizzáját Spencer tányérjára.

– Így jobb – mormogta, és a papírtányért a dohányzóasztalra dobta.

– *Szent Mária harangjai*? – kérdezte a férfi, a lány pedig egy pizzafalat közben hümmögött. – A *Római vakációt* már megnézted?

– Megvártalak vele – mondta a lány, tudva, hogy az az egyik kedvenc filmje.

Megcsókolta a lány feje búbját, és elhelyezkedtek a nyugodt, filmezős, pizzázós estére.

Pár havonta Daisynek nagyon erős görcsei voltak a menstruációja alatt. Amikor nem szedett fogamzásgátlót, ez minden hónapban előfordult. Esetenként havonta kétszer is. Amikor beütött a baj, hazament, bevett egy izomlazítót, és fekete-fehér filmeket meg gyorskaját fogyasztott.

Meggyógyította ez? Dehogy.

Jobban érezte magát tőle? Valamennyivel.

Egy idő után elaludt, Spencer pedig felkelt, hogy feltakarítsa a romokat. Miután rendet tett a házban, felébresztette Daisyt, és lefeküdtek aludni.

Másnap reggel megszólalt az ébresztője, a lány pedig a takaró alá fúrta a fejét. Nevetve kikelt az ágyból, és elkészült a munkához. Műhelyvezető-helyettes volt, ő nyitotta a műhelyt reggel, míg a vezető zárt.

Szerelőegyenruhában Spencer visszatért az ágyhoz. Gyengéden félretolta a takarót, és csókot nyomott a lány arcára.

– Mindjárt hazaér a férjem – figyelmeztette a lány huncut mosollyal.

– Akkor azt hiszem, jobb lesz, ha elhúzok innen – mosolygott vissza, majd egy újabb csók után lement a földszintre.

A bejárati ajtó kinyílt, és Marcus lépett be. Egymásra mosolyogtak, és amikor a lépcső alján találkoztak, Spencer megcsókolta Marcust. Marcus átkarolta a másik férfi derekát, és Spencer is ugyanezt tette.

Marcus egy kicsivel magasabb volt a maga száznyolcvannyolc centijével Spencer száznyolcvanötjéhez képest. Spencer barnult bőre sápadtnak tűnt Marcus sötét karamellszínű bőre mellett. Mindkettőjüknek mézszínű szeme volt.

Spencer azt a hajat viselte, amit ő csak „vörösnyakú fazonnak” hívott: vállig érő, de oldalt és hátul felnyírt. Marcus haját rövidre vágták a tűzoltósági szabályzat szerint.

Pedig ha hagyná megnőni, pillanatok alatt egy fantasztikus, 70-es évekbeli afro sérót rittyenthetne magának.

De az afro hajjal a sisakja és a légzőkészüléke nem passzolt rendesen. Meg egyébként is viszketett tőle a feje.

– Fekete-fehér filmeket nézett, amikor hazaértem.

– Szegénykém – mondta Marcus, elnézve a kedvese mellett a hálószoba felé. – Hogy érzi magát ma reggel?

– Figyelmeztetett, hogy mindjárt hazaérsz – mondta Spencer, és még egy csókot adott neki. – Mennem kell anyámért. SD-nél van megint az autó, és nem szeretem, ha anyu buszozik.

Marcus a sötét kezével megsimogatta Spencer barnult arcát. – Jó ember vagy. Csak azt kívánom, bárcsak ne hazudnál arról, ki is vagy valójában.

– Egy csomó tuskóval dolgozom, és apámat is ismered – mondta Spencer halkan.

– Tudom. De azért szeretlek. Tuskóstul, mindenestül.

Mosolyogva megcsókolta Marcust. – Én is szeretlek.