Nash nem volt biztos benne, mennyibe kerül manapság egy manikűr-pedikűr. De az már biztos volt, hogy nem hagyja a tizenhat éves unokahúgát a hitelkártyájával mászkálni. Mivel a lány használt autója ismét a szervizben volt, kitette őt a szalon előtt, és megmondta neki, hogy hívja fel, ha végzett.

Mivel lánytestvérek között nőtt fel, Nash tudott egyet s mást a folyamatról. Lelkére kötötte a lánynak, hogy vegyen fel rövidnadrágot és papucsot, ha a lábkörmeit is megcsináltatja. Ahhoz is ragaszkodott, hogy gombolós inget viseljen. A lány reménykedett, hogy ez azt jelenti, a haját is megcsináltatják.

Quinn belépett a körömszalonba, és mondta a recepciónál álló férfinak, hogy manikűrt és pedikűrt szeretne. A férfi a kezébe nyomott egy árlistát a választási lehetőségekkel, és javasolta, hogy válasszon színt.

A hatalmas színválasztéktól a lány kissé elbizonytalanodott.

– Maggie asszony! – szólt a férfi a nőhöz, aki közvetlenül Quinn után lépett be. – Elkésett!

– Tudom, Jimmy – mondta bocsánatkérően. – Sajnálom. A fiamnak ma dolga volt a haditengerészetnél, nekem meg busszal kellett jönnöm.

– Semmi baj! Linh már készülődik magának. Csak üljön a szokásos székbe! – sugárzott rá a férfi. – Kér egy mimózát?

– Kérek – mosolygott a nő, miközben elhaladt a manikűrasztalok mellett a masszázsfotelek irányába.

Jimmy Quinnre nézett. – Maga túl fiatal. Kér üdítőt? Kávét?

– Egy üdítő jó lesz – felelte Quinn, és félig-meddig arra számított, hogy egy újabb menüt kap. Ehelyett a férfi felsorolta a lehetőségeket, a lány választott, majd megkérték, hogy üljön le az egyik masszázsfotelbe.

Maggie asszony láthatóan tudta, mi a dörgés, ezért a lány mellé ült.

– Szia – köszönt Quinn szégyenlősen.

– Szia – válaszolt Maggie asszony ragyogó mosollyal.

Quinn nem tudta megállni, hogy ne gondolja azt, milyen szép ez a nő. Világosbarna szemek, szinte mint a méz. Csokoládészínű haj. Hófehér bőr.

Igen, nem kellett volna kihagynia a reggelit. Csak az ételre tudott gondolni.

– Az iskolámban ma este őszi bál lesz. Nem tudom, mi legyen.

– Ez izgalmas. Van kísérőd? Vagy barátokkal mész?

– A partnerem tegnap dobott, hogy a legnagyobb r*nchoz... mármint, a pompomlányhoz menjen. Úgyhogy a nagybátyám kísér el.

– Ez kedves tőle. Mit szeretnél a körmeiddel?

– Igazából nem tudom. Ezt anyukám szokta intézni.

– Sajnálom, drágám – Maggie átnyúlt, és megszorította a lány kezét.

Quinn kissé zavartan nézett az idősebb nőre, aztán elnevette magát. – Csak elutazott. Az Orvosok Határok Nélkül szervezetnél dolgozik, és épp egy távoli területen van, ahol rossz a térerő.

– Ó – mosolyodott el Maggie. – Nos, örülök, hogy csak ennyiről van szó.

– Maggie asszony! – szólt egy ázsiai nő, aki a sarok felől érkezett. – Ma jó színt választok magának!

– Mindig jót választasz, Linh. Van valamim számodra – mondta Maggie, és elővett egy kis dobozt a táskájából. – Egy kis nászajándék.

A nő teljesen meglepődött. Letette a tálcát, majd elfogadta a dobozt, miközben leült a kis görgős székre. Feltépte a piros papírt, és elállt a lélegzete, amikor kinyitotta a kis fehér dobozt. Benne öt karperec volt: arany, ezüst, bronz, valamint fehér és zöld jáde.

– Én... rákerestem a Google-ön, mik a hagyományos ajándékok... – mondta Maggie szerényen. – Remélem, nem bánod...

Linh könnyes szemmel nézett fel rá. – Ó, Maggie asszony! – felállt, és megölelte az idősebb nőt. Amikor elváltak, vietnamiul szólt az anyjának, aki odajött, és megnézte a dobozt.

Hamarosan az egész személyzet köréjük gyűlt. Angol és vietnami keverékén beszéltek. Maggie a mellette ülő lányra nézett, aki vigyorgott.

– Nem vagyok biztos benne, mit tettem.

– Szerintem jót tett, Maggie asszony – mondta neki Quinn.

Jimmy meghozta az italaikat, és megveregette Maggie kezét. – Megtisztelte a családunkat. Köszönjük, Maggie asszony.

– Én köszönöm, Jimmy – suttogta Maggie. – Ti sokat adtatok nekem az elmúlt évben, és csak szerettem volna adni Linhtnek valami apróságot az esküvőjére.

– Maggie asszony, a férje egy kincset dobott el – mondta neki Jimmy mosolyogva.

– Egy fiatalabb és kisebb modellért – mondta Maggie a fogai között.

Quinn átnyúlt és megszorította a kezét. – Ne rágódjon a múlton. Anyukám mindig azt mondja, ne nézzünk vissza sokáig, mert nem abba az irányba tartunk. Csak annyira, hogy emlékeztessük magunkat, milyen messzire jutottunk.

– Bölcs asszony lehet.

– Szerintem is az – mosolygott Quinn. – De ne mondja el neki, hogy ezt mondtam. Meg kell őriznem a tinédzser hírnevemet.

Maggie felnevetett. – A titkod nálam biztonságban van.

– Kér gyümölcstálat, Maggie asszony? – kérdezte Jimmy.

– Igen, kérlek – mosolygott rá Maggie.

– Én is kaphatnék egyet? – kérdezte Quinn szégyenlősen. – Kihagytam a reggelit, és éhen halok.

Jimmy bólintott, és elindult hátra.

Maggie elfordult a székében, hogy jobban lássa a tinédzsert. – Mesélj a ruhádról! Kitaláljuk, mi legyen a körmeiddel.

– Térdig ér, és ilyen hosszú ujjai vannak, amik idáig érnek – mutatta Quinn közvetlenül a könyöke alá. – Ó! Quinn vagyok. Mondtam már?

– Nem hiszem. Én Maggie vagyok, és nyilvánvalóan sosem jártam még itt – viccelődött Maggie.

– Nyilvánvalóan – értett egyet a lány.

– Milyen színű a ruhád?

– Fekete, itt burgundi szegéllyel – mutatott körbe egy szerény V-kivágást. – A másikat akartam, ami mélyebben dekoltált, de a nagybátyám nem engedte.

– A férfiak nem értenek a divathoz.

– Azt mondta, csinos és jól áll. Olyan jól, hogy talán el kell tennie láb alól egy-két fiút, ha rosszul bánnak velem.

Maggie felnevetett. – Időnként elég agresszívak tudnak lenni.

– A nagybácsik vagy a fiúk? – kérdezte Quinn, belekortyolva az üdítőjébe.

– Mindkettő. Vagyis a férfiak általában. Van két fiam, akik eszementen védenék a húgukat.

– Nekem csak Garrett bácsi van – vonta meg a vállát Quinn. – De semmire sem cserélném el.

– Jó a kapcsolatotok?

– Igen. Jó fej. Nem csak azért, mert a nagybátyám. Úgy értem, kap bónuszpontokat azért, mert rokonok vagyunk.

– Hát persze – nevetett Maggie.

– Eldöntötte, mit szeretne? – kérdezte egy nő, aki Linh mellé ült.

A két nő vietnamiul beszélt, és Linh elpirult. Quinn felnevetett, mire a két nő meglepetten nézett rá.

– A nagynéném egy vietnami férfihoz ment feleségül. Bocsássanak meg, nem akartam tolakodni, csak mostanában tanulom a nyelvet.

Mindkét nő rámosolygott, és a továbbiakban a vásárló számára érthetőbb mederben folytatták a beszélgetést. Beszélgettek Quinnel, és segítettek neki a kiejtésben.