Az iskola nagyobb volt, mint hittem. Tessa elmondta, hogy minden rangnak négy hálóterme van. Az alfáké nagyobb volt, pedig ők voltak a legkevesebben. Meglepett, hogy Tessa ilyen kedves, tartott egy rögtönzött idegenvezetést. Szerettem volna hinni, hogy megkomolyodott, és ez nem csak valami csel, hogy később megalázzon.

Megálltunk az ajtónál. Felé fordultam. Az elmúlt percekben kezdett tudatosulni bennem. Omega vagyok. Egy alantas omega. Nem voltak elvárásaim, amikor idejöttem, azon kívül, hogy hazaküldenek, mert nincs farkasom.

– Később megmutatom a szolgák negyedét. – Összehúzta a szemöldökét. Sajnálkozva nézett rám. Gondolom, tudta, mit érzek.

– Köszi. – Benyitottam Maris irodájába.

Felnézett az asztalától. – Igen, Miss Lennox, éppen küldeni akartam valakit önért.

Odasétáltam az asztalához és leültem.

– Tényleg omega vagyok? – kérdeztem.

Sóhajtott egyet, és megfordult a gurulós székében. Kinyitott egy szekrényt maga mögött, és előhúzott egy barna felsőt. Lehajtottam a fejem. Igen, meg is van a válaszom.

– Könnyű volt megállapítani, tekintve, hogy sosem változott át – mondta.

– Már azelőtt tudta, hogy idehívott? Miért? Olyan vagyok, mint egy ember.

– Nem, nem feltétlenül. Igen, valószínűtlen, hogy valaha is átváltozik, de még mindig megvannak az omega tulajdonságai. Lehet, hogy nem ön az első a tenyésztési sorban, de ettől még szolgálhatja a falkáját. Úgy tűnik, a Sterling falka híján van az omegáknak.

Nagyszerű, azért vagyok itt, mert nem volt más. A legtöbb falkában, mint az enyémben is, az omegákat csak szaporítási célokra tartották társnak. Vagy csak dugásra. A sors különös fintora folytán az omegák egészséges és erős farkasokat hoztak a világra. Ez nem mindig volt így. Tudom, hogy a Kensley és Blackwood falkák teljesen betiltották az omegákkal való párosodást abban a reményben, hogy fokozatosan kiiktatják őket. Balszerencséjükre ez nem így működik.

– Nincs ok az aggodalomra. A törvények megváltoztak, és az omegáknak a takarításon kívül más szerepük is van a falkában – mondta Maris.

– Igen, lehetek óvónő, vagy dolgozhatok az alfák házában örökké.

Maris összefonta az ujjait, és rám nézett. – Voltak más ambíciói, Miss Lennox?

– Igen, nos, főiskolára akartam menni. Táplálkozástudományi diplomát szerezni, egy házat a tengerparton nekem és anyának egy időre. Most meg itt ragadtam öt évre.

– Kiváló oktatást fog itt kapni. És az említett kurzus tökéletes, itt is elvégezheti, és nagy segítségére lehet a falkájának.

Lehajtottam a fejem és bólintottam. Mindig csak a falka. Az emberlét jó oldala az volt, hogy nem kellett a részének lenni. Felálltam, hogy távozzak.

– Ha valaha is kétségei támadnának a falkában betöltött helyével kapcsolatban, bármikor beszélhet az alfájával.

Kieran. Most már hajbókolnom kell előtte? Ó, tuti, hogy ki fognak rúgni. Majdnem elnevettem magam.

– Tényleg?

Bólintott, halvány mosoly jelent meg az arcán. Látszott rajta, hogy kemény asszony, talán csak azért volt kedves, mert új voltam.

– Sajnos az alfák most mind megbeszélésen vannak.

Megbeszélés, mi? Megköszöntem Marisnak, és kisétáltam az irodájából. Tessát ott találtam, az ujjait tördeltem a várópadon.

– Látom, megkaptad az egyenruhát. – Rosszallóan nézett a barna szerelésre.

– Ja… tudod, hol tartják az alfák a gyűléseiket?

– Persze, lent a torony alagsorában. Nagyon privát hely. Miért?

– Látni akarom Kierant. – Kétlem, hogy olyan nehéz lenne megtalálni egy alagsort.

– Várj, ne! – Tessa elém ugrott, feltartott kézzel. – Nem rontatatsz be csak úgy egy gyűlésre.

– Miért ne? Csak látni akarom, tudatni vele, hogy itt vagyok.

– Megőrültél, Lennox? Persze, hogy megőrültél! Kieran már alfa, és ami még rosszabb, üresfejű alfák veszik körül, akik gondolkodás nélkül a gyengélkedőre küldenek.

Komolyan kellett volna vennem a félelmet a szemében, de csak egy pillantást akartam vetni a legjobb barátomra. Pont úgy, mint az elsőéves béta lányok. Megharaptam az alsó ajkam és rábámultam. Eldöntöttem.

Tessa felnyögött. – Magadra maradtál, Lennox. Ez új rekord lesz az első napi elhalálozásban!

Zubogva lerosvadt a padra Maris irodája előtt.

– Mindjárt jövök. Élve. – Nevettem el magam útközben a folyosón. A kőlépcső a harmadik ajtó volt a folyosó végén lévő zárt ajtó mellett, amin az állt: „Ősök Boltíve”. Felfedezés egy másik napra.

Ahogy haladtam lefelé, egyre jobban megbántam. Milyen mélyen van ez az alagsor? Legalább ötszáz lépcsőfok lehetett. Kiabálást, csattanásokat és az asztalt verő öklök zaját hallottam. Megugrott a pulzusom. Mi van, ha Tessa nem csak ugratott? Mi van, ha Kieran megváltozott? Te jó ég, mi van, ha meg sem ismer? Alig volt mellem, amikor utoljára látott. Most meg csípőm van és vékony derekam.

Az ajtó közvetlenül előttem volt, a kiabálás elmosódottan hallatszott bentről.

– Ez igazságtalan előny, Kensley győzelmére játszotok! – dörögte valaki.

Vettem egy mély levegőt. – Nincs az az isten, hogy lejöjjek ötszáz lépcsőn, és ne menjek be azon az ajtón.

A kezem a kilincsen volt, a szívem a torkomban dobogott. Benyomtam az ajtót, és a vicsorgás meg a kiabálás azonnal megszűnt. Legszívesebben sarkon fordultam és elrohantam volna. Még rosszabb volt, mert olyan lassan mozogtam.

– Mi a fasz? – köpte egy női hang.

Az ajtó teljesen feltárult előttem. A szemem gyorsan pásztázni kezdte a szobát. Milyen hülyén néznék ki, ha Kieran nem is lenne itt? De ott volt. Egy hosszú, közepes méretű asztal fölé hajolt, amin egy térkép feküdt. A homlokát ráncolta, az arcán tiszta utálat látszott.

– Kieran?

– Remélem, jó okod van rá – morgott egy srác a teremben.

Kieran kihúzta magát, halványkék szeme megenyhült. Az undor eltűnt, és a szívem újra verni kezdett.

***

Kieran megkerülte az asztalt. A kiabálás és az egymás szavába vágó beszélgetés újrakezdődött.

– Mi a fene folyik itt?

– Semmi. Folytassátok nélkülem. – Megragadta a karomat, megfordított, és kituszkolt a teremből.

– Kieran! – kiáltott egy lány, mielőtt ránk csukódott az ajtó.

Megbotlottam, amikor Kieran elengedett. Fordulás közben összegabalyodtak a lábaim, és a falnak ütköztem. Az alagsori árnyékok kísérteties fényt vetettek az arcára. Nyeltem egyet. Azt hittem, megismert. Tett egy lépést felém. Meg kellene tanulnom hallgatni másokra…

– Sera? – Lépett közelebb hozzám.

Bólintottam. Mindkét kezét a kőfalnak támasztotta mellettem.

Lenézett rám, és felnevetett. – El sem hiszem, hogy te vagy az.

Karjaiba zárt. Kiengedtem a visszatartott lélegzetemet.

– Úristen, azt hittem, már nem is emlékszel rám. – Belécsimpaszkodtam a pólója hátába, és a fejemet a bicepszébe fúrtam.

Felnevetett: – Még mindig egy idióta vagy. Kizárt, hogy elfelejtselek. – Mondta a hajamba. – Már majdnem azt hittem, nem jössz ide.

Az ajtó a falnak csapódott, elválasztva minket.

Egy lány szuperrövid fekete bőrszoknyában – ami egyáltalán nem tűnt egyenruhának – meredt ránk dühösen.

– Remélem, van erre egy jó magyarázatod.

Ugyanolyan póló volt rajta, mint Kieranen: fehér, piros csíkkal. Ez volt az alfa-csoport.

– Most ne, Sloane – mondta Kieran leintve őt.

– Most ne? Csak úgy kisétálsz egy gyűlésről? Hogy… hogy megöleld őt?

Kieran hátravetette a fejét és felnyögött. – Ő Sera, a legjobb barátom. Később beszélünk.

Sloane pislogott egyet és visszahőkölt. – Legjobb barát? Én meg a párod vagyok.